Pénzforgalom és fizetési módok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 6. számában (1998. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Manapság az üzleti élet egyik legnagyobb kockázata a "körbetartozás", a fizetési fegyelem ugyanis hagy némi kívánnivalót maga után. Sorozatunkban azt kívánjuk bemutatni, hogy a szerződés-szerű teljesítés során milyen fizetési módok közül választhatunk, illetőleg milyen lehetőségeink vannak akkor, ha nem tudunk időben fizetni, de nem akarjuk veszélybe sodorni egyébként jó üzleti hírnevünket. Ezért kitérünk az engedményezés - és annak sajátos fajtája, a faktoring -, a beszámítás és a tartozás-átvállalás szabályaira, de bemutatjuk a sokszor elkerülhetetlen követelésbehajtás jogszerű módozatait is.

 

A gazdaság alanyai egymás közötti jogügyleteikből kifolyólag fizetéseket teljesítenek, azaz pénzbevételeik és pénzkiadásaik keletkeznek. A pénznek ezt az áramlását - vagyis a pénztulajdonosok közötti pénzmozgásokat - nevezzük pénzforgalomnak.

A pénzforgalom a fizetés módját tekintve lehet

  • készpénz nélküli: bankszámlák közötti elszámolás útján teljesített fizetés,
  • készpénzkímélő fizetési forma és
  • készpénzforgalom.

A pénzforgalom nagyrészt készpénz nélkül, azaz bankszámlák közötti átutalással bonyolódik le. A készpénzkímélő fizetési formák a II. világháború után terjedtek el, ezek egyrészt a készpénzhez kapcsolódnak (azt helyettesítik), másrészt a bankszámlákhoz kötődnek (azaz bankszámlákon bonyolódik le a forgalom).

A pénzforgalom zavartalanságáért a Magyar Nemzeti Bank (MNB) mint jegybank felel és az egységesség biztosítása érdekében többek között kialakítja az országos fizetési és elszámolási rendszert, meghatározza az alkalmazható fizetési módokat. Ezt a 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés szabályozza, amelynek hatálya kiterjed a pénzforgalmat lebonyolítókra, tehát a hitelintézetekre és a külön törvény alapján korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla vezetésére felhatalmazott jogi személyekre, valamint a postai pénzforgalmi tevékenységet végző szervezetekre. Természetesen a rendelkezést alkalmazni kell a pénzforgalmi szolgáltatást nyújtó szervezetek ügyfeleire is: a bankszámlaszerződés-kötésre kötelezettekre, a lakossági bankszámla-tulajdonos természetes személyekre és a devizakülföldiekre.

A jelenlegi magyar gyakorlatban az alábbi fizetési módokat lehet alkalmazni:

  • átutalás, ezen belül: egyszerű és csoportos;
  • beszedési megbízás, ezen belül: azonnali, csoportos, váltóbeszedési, határidős;
  • okmányos meghitelezés (akkreditív);
  • készpénz-helyettesítő fizetési eszközök: csekk, bankkártya;
  • készpénzfizetés.

Amennyiben törvény vagy kormányrendelet kötelezően nem írja elő a fizetés módját, a felek szabadon állapodhatnak meg erre vonatkozóan, megállapodás hiányában pedig főszabályként egyszerű átutalással kell fizetni. A fizetési mód megválasztásában általában a szokások vezérlik a magánszemélyeket, a gazdálkodó szektorban azonban szigorú jogi szabályozás érvényesül a pénzforgalmi rendre vonatkozóan.

A készpénzfizetés előnyei többek között, hogy a tranzakció azonnali, nincs probléma a későbbi ellenőrzésekkel vagy az egyenleg túllépésével; az elfogadás egyetemleges, készpénzzel bárhol lehet fizetni; sőt egyes kifizetések jellege eleve nem teszi lehetővé a számlapénzzel történő fizetést (pl. borravaló); emellett készpénzzel bárki fizethet; nincsenek formális előírások, nyomtatványok, ráadásul anonim a fizetés. Praktikus okokból szinte kizárólag készpénzzel fizetnek a személyszállításban és az üzletekben, a kis összegű vásárlásoknál.

A számlapénzes fizetés és a készpénzkímélő fizetési mód előnye a biztonság, hiszen nem kell számolni a készpénz elvesztésének vagy ellopásának kockázatával; pontosan megállapítható, hogy mikor, kinek és mennyit fizettek. Amennyiben azonban nagy összeget kell fizetni vagy nagy földrajzi távolság van a felek között, mindenképpen előnyösebb a számlapénzes fizetési mód.

KÉSZPÉNZ NÉLKÜLI FIZETÉSI MÓDOK

A számítógépeknek köszönhetően lehetővé vált nagy tömegű adat feldolgozása kis költségen, miközben továbbra is ellenőrizhető a folyamat egésze. Napjainkra az ebben a címben tárgyalt fizetési módoknak két alaptípusa alakult ki: az átutalásos és a csekkes rendszer. A fizetési mód megválasztásánál többnyire a történelmi szokások dominálnak. Hazánk az "átutalásos országokhoz" sorolható, s ez a hatékonyabb módozat, ugyanis az átutalásos fizetés jobban automatizálható.

Átutalás

Az átutalás a kötelezettnek előnyösebb, hiszen ő kezdeményezi a fizetést. Éppen ezért ez a fizetési mód feltételezi a partnerek közötti bizalmat, a tartós szakmai kapcsolatot.

Az átutalás lehet egyszerű vagy csoportos. Közös szabály, miszerint a kötelezett kezdeményezi a fizetést, mégpedig úgy, hogy megbízza a számlavezetőjét, hogy a bankszámlája terhére utaljon át meghatározott összeget a jogosult bankszámlája javára. Az átutalási megbízás nincs értékhatárhoz kötve.

Egyszerű átutalás

A számlatulajdonos és a számlavezető abban állapodnak meg, hogy a hitelintézet meghatározott napon (értéknap) könyvelje a bankszámlán az átutalási megbízást. A legtöbb pénzintézet a bankszámlaszerződésben vagy az üzletszabályzatában külön is felhívja a számlatulajdonos figyelmét erre a lehetőségre.

Csoportos átutalás

Csoportos átutalásnál a kötelezett számlatulajdonos úgy teljesíti az azonos jogcímeken fennálló fizetési kötelezettségeit, hogy kötegelve nyújtja be a jogosultak bankszámlája javára a meghatározott öszszegre szóló megbízásokat. A csoportos átutalási megbízás nemteljesítéséről (a jóváírás meghiúsulásáról), illetve annak okáról a jogosult számláját vezető hitelintézet a megbízás visszaküldésével értesíti a kötelezettet, akinek a számlavezetője - az eredetileg benyújtott csoportos átutalási megbízás sorrendjébe rendezve - továbbítja a megbízást a kötelezett részére.

Beszedési megbízás

Valamennyi beszedési megbízás közös jellemzője, hogy a fizetés kezdeményezője a pénzkövetelés jogosultja, ő ad megbízást a hitelintézetnek, hogy a kötelezett bankszámlája terhére szedjen be meghatározott összeget az ő bankszámlája javára. Ez a jogosultnak biztosít előnyösebb helyzetet, hiszen ő kezdeményezi a fizetést.

Azonnali beszedési megbízás (prompt inkasszó)

A hitelintézet - a megbízás teljesítése előtt - nem értesítheti a kötelezettet az azonnali beszedési megbízásról, és a kötelezett hozzájárulása nélkül vagy esetleges rendelkezése (kifogása) ellenére is teljesíti a megbízást.

Az azonnali beszedési megbízás alsó értékhatára 20000 Ft, a számlatulajdonos azonban az ugyanazzal a kötelezettel szemben fennálló és az értékhatárt el nem érő követeléseit összegyűjtve, egy megbízással is benyújthatja. Amennyiben a hitelintézet üzletszabályzata lehetővé teszi, a teljesítési felső határ és a benyújtás gyakorisága (esetenkénti, napi, havi) is megadható. Az azonnali beszedési megbízás benyújtásáról a jogosult köteles értesíteni a kötelezettet. A jogosult számlavezető pénzintézete csak akkor fogadja el a megbízást, ha a számla tulajdonosa a pénzforgalmi bankszámlája javára kéri teljesíteni azt.

  • Azonnali beszedési megbízásnak van helye, ha
  1. alkalmazását törvény vagy kormányrendelet írja elő (például a vonatkozó jogszabályok a bankszámlával rendelkező kötelezettektől elsődlegesen azonnali beszedési megbízással rendelik behajtani a vámtartozásokat, az adótartozásokat, illetőleg a bírósági végrehajtás során a pénztartozásokat, ilyenkor nincs alsó értékhatár). A végrehajtási eljárásban benyújtott pénzfizetésre szóló határozatok érvényesítésére irányuló beszedési megbízást "Végrehajtás" jelzéssel kell ellátni, és csatolni kell a végrehajtható határozat hiteles kiadmányát, illetve az eredeti közjegyzői okiratot. Ezeken a megbízásokon fel kell tüntetni a jogszabály számát is;
  2. a kötelezett felhatalmazó levélben bejelenti a bankszámláját vezető hitelintézetnek azoknak a számlatulajdonosoknak a megnevezését és pénzforgalmi jelzőszámát, akik (amelyek) megállapodás (szerződés) vagy üzletszabályzat alapján jogosultak alkalmazni vele szemben ezt a fizetési módot. A szerződésen alapuló azonnali beszedési megbízás feltételhez kötheti a bejelentés (a felhatalmazás) kötelezett általi viszszavonását, de csak akkor, ha a hitelintézet vállalja a feltétel figyelembevételét. Amennyiben a felhatalmazás teljesítési értékhatárt is tartalmaz, a hitelintézet csak az azt meg nem haladó összegű beszedési megbízást teljesítheti. A bejelentési kötelezettség az egy esetre szóló azonnali beszedési megbízás benyújtására vonatkozó megállapodásnál is fennáll.

A lakossági bankszámlák javára, illetve terhére nem alkalmazható ez a fizetési mód.

Csoportos beszedési megbízás

A csoportos beszedési megbízás az azonnali és a határidős beszedési megbízás sajátos keverékének tekinthető.

A jogosult az azonos jogcímen kötegelve benyújtott beszedési megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetét - feltüntetve a terhelés meghatározott időpontját (terhelési nap) -, hogy szedjen be meghatározott összeget a bakszámlája javára (a kötelezettek bankszámlái terhére).

Ennek a módszernek az azonnali beszedési megbízással rokon vonása, hogy akkor alkalmazzák, ha a kötelezett erre felhatalmazást ad, illetőleg a hitelintézet nem köteles értesíteni a kötelezettet a megbízás benyújtásáról. A határidős beszedési megbízással való rokonsága pedig abban áll, hogy a jogosult a terhelési napot legalább hat munkanappal megelőzően - a fizetés alapjául szolgáló dokumentumok megküldésével - köteles értesíteni a kötelezettet, aki a terhelési napot megelőző munkanapon reggel 9 óráig kifogást tehet számlavezetőjénél a megbízás teljesítése ellen (csak a teljes összeget lehet kifogásolni). A számlavezető hitelintézet a kifogás szerint jár el, s annak indokoltságát és jogosságát nem vizsgálja.

A megbízás teljesítéséről vagy nem teljesítéséről (annak okáról) a kötelezett számláját vezető hitelintézet értesíti a jogosult számlavezetőjét, amely az eredeti csoportos megbízásban meghatározott sorrendbe rendezve értesíti a jogosultat a megbízásról.

A csoportos beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül nyújtható be.

Váltóbeszedési megbízás

Amikor a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az idegen váltó elfogadója, illetve a saját váltó kiállítója által megjelölt hitelintézetnél bemutatják a váltót, váltóbeszedési megbízást állítanak ki. A megbízás csak pénzforgalmi számla ellenében nyújtható be, és a benyújtó számlatulajdonos pénzforgalmi számlája javára teljesíthető.

A váltókezesekkel és más megtérítési váltóadósokkal szemben csak a kötelezett felhatalmazásával alkalmazható váltóbeszedési megbízás, lakossági bankszámla terhére pedig nem lehet ilyet benyújtani.

A benyújtás értékhatárra tekintet nélkül és úgy történik, hogy a váltókövetelés teljesítésére vonatkozó beszedési megbízás közlemény rovatába a "Váltóbeszedés" szöveget tüntetik fel és hozzácsatolják a váltót.

A hitelintézet a teljesítés előtt nem értesíti a kötelezettet, a jogosult viszont a megbízás erre kijelölt példányával köteles őt tájékoztatni a megbízás benyújtásáról. Ez a rendelkezés elősegíti, hogy a kötelezett letilthassa a megbízás teljesítését. A pénzintézet nem vizsgálja a letiltás jogosságát (indokát).

Határidős beszedési megbízás

Ezt a megbízást kizárólag a Magyar Államkincstárnál (a továbbiakban: Kincstár) számlával rendelkező kötelezettel szemben - megállapodáson alapuló - fizetésikötelezettség-vállalás érvényesítésére lehet benyújtani. Ez a fizetési mód is értékhatárra tekintet nélkül alkalmazható.

A kötelezett a jogosult által megjelelölt határidőben (kifogásolási idő) kifogással élhet a megbízás ellen, a kifogásolási idő utolsó napja legkorábban a jogosult számlavezetőjéhez történt benyújtást követő 10. munkanap lehet. A jogosult mellett a számlavezető Kincstár is köteles előzetesen értesíteni a megbízás benyújtásáról a fizetésre kötelezettet.

A Kincstár a kötelezett rendelkezése szerint teljesíti a megbízást. Amennyiben a kötelezett a kifogásolási határidő utolsó napját megelőző munkanapon a Kincstár által meghatározott formában és időpontig kifogást jelentett be, a Kincstár nem vizsgálja annak jogosságát és indokoltságát. Ha viszont a határidőn belül nem él a kifogásolás lehetőségével, a Kincstár a jogosult rendelkezése szerint teljesíti a megbízást.

Okmányos meghitelezés (akkreditív)

Az akkreditív az angol "documentary credit", illetve a francia "crédit documentarie" kifejezésekből ered, s a félrevezető hazai elnevezése ellenére nem tapad hozzá hitelviszony. Főként nemzetközi fizetéseknél jellemző, de a magyar viszonylatban is létező fizetési forma, az MNB 1993. január 1-jétől tette lehetővé az alkalmazását a forintban történő belföldi fizetések körében.

Az akkreditív fizetési ígéret, amelyben az akkreditívet nyitó bank - az alapügylet kötelezettjének megbízása alapján - arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kedvezményezett a megadott határidőn belül benyújtja a meghatározott okmányokat (rendszerint az áru feladását igazoló és az áru feletti rendelkezési jogot biztosító okiratot), akkor a vevő számlája terhére kifizeti az eladónak az akkreditívben megjelölt összeget.

Az akkreditíves ügylet minimálisan három résztvevő között jön létre:

  1. a vevő (importőr), aki akkreditívnyitási megbízást ad bankjának,
  2. a nyitó bank (rendszerint a vevő bankja), amely a feltételek teljesülése esetére fizetést ígér és
  3. az eladó (exportőr), aki az akkreditív kedvezményezettje.

A fizetési mód időben első jogviszonya a vevő és a nyitó bank között keletkezik a vevő akkreditívnyitási megbízása alapján. Ettől függetlenül az alapjogviszony a bank és az eladó közötti jogviszony, amikor a kedvezményezett kézhez kapja az akkreditívet. Ezáltal az eladó biztosítani tudja magát, hogy az áru rendeltetésszerű leszállításakor bizonyosan hozzájusson az akkreditív összegéhez, azaz az áru ellenértékéhez. Az eladónak általában nincs kapcsolata a nyitó bankkal (mert nemzetközi akkreditívnél a bank másik országban tevékenykedik), ezért az akkreditíves ügyletbe bekapcsolódik egy az eladóval kapcsolatban álló másik, rendszerint az eladó számláját vezető hitelintézet is. A közbeiktatott banknak mindig a nyitó bank ad megbízást vagy felhatalmazást.

A kedvezményezett az okmányos meghitelezésben előírt okmányokat - megfelelő igénybejelentő levéllel - közvetlenül vagy a számlavezető hitelintézete útján juttatja el a nyitó hitelintézethez. A nyitó hitelintézet az okmányos meghitelezésben vagy az igénybejelentő levélben meghatározott pénzforgalmi bankszámlára utalással fizeti meg az okmányos meghitelezés összegét a kedvezményezettnek. Az alapügyletbeli kötelezett a megbízási szerződésben foglaltak szerint fizeti, illetve téríti meg a nyitó hitelintézet részére az általa a kedvezményezettnek kifizetett összeget.

A hitelintézet az üzletszabályzatában határozhatja meg azt az összeghatárt, amely felett elfogad akkreditívmegbízást. (Hazánkban az akkreditívre a Párizsi Nemzetközi Kereskedelmi Kamara által kiadott egységes szabályokat - NKK 500. számú brosúra - kell alkalmazni.)

Lakossági bankszámla javára, illetve terhére nem alkalmazható ez a fizetési mód.

Készpénz-helyettesítő fizetési eszközök

A készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásához a hitelintézetnek rendelkeznie kell az MNB engedélyével. A kibocsátás feltételeit a hitelintézet az üzletszabályzatában határozza meg.

Bankkártya

A bankkártyával a kártyabirtokos készpénzt vehet fel, illetőleg az elfogadóhelyeken igénybe vett szolgáltatásokat vagy a megvásárolt áruk ellenértékét fizetheti meg. Kereskedő elfogadó helynek (sic!) minősül az a kereskedő, illetve szolgáltató, aki/amely a kibocsátó hitelintézettel vagy a szerződéskötésre feljogosított más szervezettel megkötötte a kártyaelfogadás szabályait megállapító szerződést.

A bankkártya a kibocsátó hitelintézet tulajdona, s jogában áll azt visszavonni.

A kártya személyhez kötődő, nem ruházható át másra, a bankkártya útján adott fizetési megbízás - a készpénzforgalom biztonsága és az elfogadók védelme érdekében - visszavonhatatlan.

A kibocsátó hitelintézet a szerződésben tájékoztatja a számlatulajdonost a kártya használatáról. A hitelintézet felel azért, hogy a kártya birtokosát a használat során azonosítani tudja, gondoskodnia kell arról, hogy a birtokos a kártyát az átvételkor aláírja, illetőleg hogy az ügyfelek időben letilthassák az elveszett kártyákat.

A kártya lehet:

  1. azonosításra szolgáló ügyfélkártya,
  2. pénzfelvevő kártya,
  3. pénzfelvevő és fizetési kártya, ezen belül:
  • terhelési kártya,
  • halasztott fizetési kártya, amelyhez a pénzintézet hitelkeretet biztosít ügyfele részére,
  1. előre fizetett kártya (pl. telefonkártya),
  2. zárt körben kibocsátott kártya, ahol a jogviszonynak csak két résztvevője van, a számlavezető hitelintézet és a számla felett rendelkező számlatulajdonos, a kártyabirtokos.

Csekk

A csekk olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó arra utasítja a bakszámláját vezető bankot, hogy a csekk alapján bizonyos összegű pénzt fizessen ki. A csekk tehát határozott pénzösszeg fizetésére szóló, feltétlen írásbeli meghagyás.

Amennyiben a számla tulajdonosa kibocsátóként alkalmazni kívánja a csekket - amelyre mint fizetési eszközre a 2/1965. (I. 24.) IM rendelettel közzétett Genfi Csekkjogi Egyezmény szabályai az irányadók -, csekkszerződést köt a hitelintézettel. Kibocsátó ugyanis csak az lehet, akinek számlája van valamely pénzintézetnél, a címzettje pedig az a pénzintézet, amelynek a kibocsátó a fizetési utasítást adja. A hitelintézet és a számlatulajdonos megállapodhatnak abban, hogy a hitelintézet a számlatulajdonos részére csekkfedezeti számlát nyit, amelynek terhére kifizeti a fizetésre bemutatott csekkek összegét.

A belföldi gyakorlatban megszokott az ún. garantált csekk kibocsátása. A hitelintézet - meghatározott feltételek betartása mellett - garantálja a csekket fizetésként elfogadóknak, hogy az azon feltüntetett összeghatárig fizetést teljesít, tekintet nélkül arra, hogy a számlatulajdonos bankszámláján van-e fedezet a csekk bemutatásakor. A pénzintézet garanciavállalásának mögöttes jogterülete a polgári jog (Ptk. 249. §). A garancia - a feltételek megtartása esetén - valamennyi, a csekket fizetésül elfogadó személyre kiterjed. A hitelintézet által garantált csekk beváltásánál követendő eljárást a hitelintézet üzletszabályzata vagy a kibocsátó és az elfogadó között létrejött megállapodás tartalmazza.

Lakatos Péter
Készpénzfizetés Készpénzfizetés teljesíthető:
  • a pénzösszeg közvetlen átadásával,
  • a jogosult bankszámlájára teljesített készpénzbefizetéssel,
  • készpénzátutalási megbízással,
  • kifizetési utalvánnyal,
  • készpénzfelvételi utalvánnyal,
  • pénzforgalmi betétkönyv felhasználásával,
  • postai küldemény utánvételezésével,
  • az egyszerű átutalással átutalt összegnek készpénzben való felvételével.

Készpénzbefizetés A számlavezető hitelintézet bármely erre kijelölt pénztáránál vagy ilyen funkciót is ellátó bankjegykiadó automatánál lehet bankszámlára fizetni. A hitelintézet a pénzintézetek közötti megállapodás alapján a nem nála vezetett bankszámlára is elfogadhat befizetést; ezeket postákon, készpénz-átutalási megbízással teljesíthetik. A nagy összegű készpénzforgalmat lebonyolító számlatulajdonos - különmegállapodás alapján - a számlavezető hitelintézetnél, illetve az erre kijelölt postákon úgynevezett zsákos (kazettás) pénzfeladással is befizethet készpénzt a bankszámlájára. A postai befizetésnél a befizető a jóvá nem írt tételekre vonatkozóan a Posta Üzletszabályzata szerint tudakozódhat bármely postahivatalnál, a Posta Elszámoló Központnál, valamint a számlavezető hitelintézetnél. Készpénzkifizetés Készpénzfelvételi utalvánnyal úgy lehet fizetni, hogy a számlatulajdonos kiállítja az utalványt a bankszámlája terhére. Ezzel a számlavezető hitelintézetnél vagy - különmegállapodás alapján - más hitelintézet pénztáránál, illetve az erre kijelölt postákon lehet készpénzt felvenni. Postán is lehet készpénzt fizetni a bankszámláról, mégpedig úgy, hogy a számlatulajdonos kifizetési utalvány és feladójegyzék (illetve a postával kötött megállapodás alapján csak feladójegyzék) kiállításával megbízza a számlavezetőjét, hogy a bankszámlája terhére postai úton fizessen ki a címzettnek meghatározott összeget. A megbízás - különszerződés alapján - elektronikus úton is benyújtható. A hitelintézet a bankszámla megterhelése után (felszámítva a postai költségeket is) átadja az utalványokat a székhelyén működő postának, amely továbbítja azokat a címzett lakhelye szerinti postára. A számlatulajdonosok - különmegállapodás alapján - az erre kijelölt postára, illetve közvetlenül a Posta Elszámoló Központjához számítógépes adathordozón is eljuttathatják a kifizetési utalványok adatállományát. A pénzforgalmi betétkönyv az arra kijelölt posta által vezetett különleges keretnyilvántartó könyv, amely a nem a hitelintézet székhelyén működő számlatulajdonos, illetve annak kirendeltsége számára a készpénz felvételére rendelkezésre álló keret kimutatására és igazolására szolgál.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére