Miután áttekintettük a vállalatfelvásárlások és fúziók társasági jogi szabályait, a kapcsolódó jogi normákba is bepillantunk, hiszen a tranzakciók során be kell tartani a versenyjogi, a munkajogi és az értékpapírjogi előírásokat is.
VERSENYJOG
A vállalatok egyesülése, felvásárlása következtében csökken a független piaci szereplők száma. Ez azt eredményezi, hogy növekszik a piaci koncentráció, illetve csökken a piaci szereplők közötti – a gazdasági fejlődés egyik mozgatórugójának tekintett – verseny, továbbá monopolisztikus tendenciák, erőfölényes helyzetek, domináns vállalatok alakulhatnak ki a piacon. Bizonyos méret felett ez akkora sérelmet jelenthet a fogyasztóknak, illetve az üzleti partnereknek, hogy indokolt a folyamatba való állami beavatkozás. A piaci koncentráció növekedésének állami kontrolljával kapcsolatos szabályokat a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpt.) tartalmazza. Ez a jogszabály 1997. január 1-jével hatálytalanította a korábbi versenytörvényt, amely – "szervezeti egyesülések ellenőrzése" címszó alatt – szintén tartalmazott fúziókontrollra szabályokat. Az új terminológia szerint "vállalkozások összefonódásának" nevezett folyamatellenőrzését a Gazdasági Versenyhivatal látja el, amelynek döntéseit a Versenytanács hozza.
Relevanciaküszöb
A Tpt. alapján akkor kell a Versenyhivataltól engedélyt kérni az előzőleg egymástól független vállalkozások egyesüléséhez, illetőleg másik vállalkozás felett többségi szavazati jogot biztosító irányítás megszerzéséhez, ha az érintett vállalkozások az előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele meghaladja a tízmilliárd forintot, feltéve, hogy a beolvadó vagy az irányítás alá kerülő, illetve az öszszeolvadásban részt vevő legalább két vállalkozás nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Az engedélykérési kötelezettség akkor is fennáll, ha az utóbbi vállalkozások éves nettó árbevétele nem haladja ugyan meg az ötszázmillió forintot, de ezzel az árbevétellel együtt ugyanaz a vállalkozás a megelőző két évben összesen ötszázmillió forint nettó árbevételt produkált.
A szavazati jogok többségének megszerzésén túl többségi irányításnak minősül a vezető tisztségviselők többségének a megválasztására vagy visszahívására vonatkozó jogosultság megszerzése is. Az is többségi irányítás megszerzését eredményezi, ha több vállalkozás közösen szerez egy másik felett irányítást. A törvény a vállalkozások összefonódásának tekinti azt is, ha több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított, úgynevezett közös vállalkozást, amelyben egyesítik korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket (feltéve, hogy ez nem minősül a Tpt. szerint a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak).
A törvény kiveszi hatálya alól a hitelintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti irányításszerzését, amennyiben annak célja a továbbértékesítés előkészítése. Ugyanígy nem minősül irányításnak a felszámoló és a végelszámoló tevékenysége sem.
A szabályozás relevanciaküszöbének számításához szót kell ejteni az érintett vállalkozások fogalmáról is. Az a vállalkozás minősül érintett vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetve részt vesz az összefonódásban. Közvetlen résztvevők nyilvánvalóan azok, akik között az összefonódás létrejön. A közvetett résztvevők pedig a törvény szerint a következők:
- az, akit a közvetlen résztvevő irányít;
- az, aki a közvetlen résztvevőt irányítja;
- az, akit az utóbbi közvetett résztvevő – a közvetlen résztvevőn kívül – irányít; valamint
- az, akit két vagy több résztvevő közösen irányít függetlenül attól, hogy azok közvetlen vagy közvetett résztvevők.
A közvetett résztvevők körének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni azokat, akiknek az irányítási joga az összefonódás után megszűnik. Az érintett vállalkozások körének pontos meghatározása többek között azért lényeges, mert a nettó árbevétel számításakor nem kell figyelembe venni az érintettek egymás közötti forgalmát. Amennyiben pedig külföldön honos vállalkozás – 1998-tól akár fióktelepén keresztül – szerez irányítást, az ő nettó árbevételének számításakor csak a Magyarországon eladott árukból az előző üzleti évben elért nettó árbevételt kell számításba venni. (A Tpt. hatálya ugyanis – főszabályként – a külföldi vállalkozás Magyarországon folytatott tevékenységére is kiterjed.)
Az engedély iránti kérelem
Amennyiben az összefonódás mérete eléri a Tpt. relevanciaküszöbét, az összefonódást eredményező szerződéshez előzetesen engedélyt kell kérni a Versenyhivataltól. A kérelmet az egyesülő vállalkozásoknak, illetve az irányítás megszerzőjének kell benyújtani, a nyilvános ajánlati felhívás közzétételének, az egyesülési vagy más öszszefonódást eredményező szerződés megkötésének, vagy egyébként az irányítási jog megszerzésének időpontjai közül a legkorábbitól számított nyolc napon belül.
A kérelem elbírálása
A Versenyhivatal kilencven nap alatt bírálja el a kérelmet. Ezt a határidőt azonban a Versenytanács elnöke indokolt esetben további hatvan nappal meghosszabbíthatja.
A Versenytanács az összefonódással járó előnyök és hátrányok mérlegelésével alakítja ki a véleményét, és mérlegelése során különösen az alábbiakat vizsgálja:
- az érintett piacok szerkezete; az érintett piacokon fennálló vagy lehetséges verseny, a beszerzési és az értékesítési lehetőségek; a piacra lépés és a piacról történő kilépés költségei, kockázatai, műszaki, gazdasági és jogi feltételei; az öszszefonódás várható hatása az érintett piacokon folyó versenyre;
- az érintett vállalkozások piaci helyzete és stratégiája, gazdasági és pénzügyi képessége, üzleti magatartása, bel- és külpiaci versenyképessége, illetve ezek várható változásai;
- az összefonódásnak a szállítókra, a közbeeső és a végső fogyasztókra gyakorolt hatása.
Nem tagadható meg az engedély, ha a fentiek vizsgálata során a Versenyhivatal megállapítja, hogy az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg gazdasági erőfölényt, nem akadályozza meg a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon vagy annak jelentős részén, illetve ha az összefonódással járó előnyök meghaladják az abból származó hátrányokat.
Az engedély feltételéül a Versenyhivatal előírhatja egyes vállalkozásrészek vagy egyes vagyontárgyak elidegenítését, illetőleg a valamely közvetett résztvevő felett gyakorolt irányítás megszüntetését.
A kérelmezés elmulasztásának következményei
A törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben utólag megállapítják, hogy az engedély nélkül létrehozott – egyébként engedélyköteles – összefonódás nem lett volna engedélyezhető, a Versenyhivatal megfelelő határidő megállapítása mellett előírja az egyesült vállalkozások vagy vagyon-, illetve üzletrészek különválasztását, elidegenítését, vagy a közös irányítás megszüntetését, illetve a hatékony verseny helyreállítása érdekében más feltételt is szabhat – akár az eredeti állapot visszaállítását is elrendelheti.
MUNKAJOG
A dolgozók tájékoztatása
Az új társasági törvény (1997. évi CXLIV. törvény) a korábbival egyezően elrendeli, hogy az átalakulás elhatározásáról tájékoztatni kell a társaságnál működő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet. A rendelkezés indoka nyilvánvaló: az átalakulás (egyesülés) olyan horderejű változásokat hozhat a társaság életében, amely a dolgozókra is jelentős kihatással lehet.
A tájékoztatás határidejével kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a Gt.-nek arra az általános szabályára, amely szerint ha a törvény valamely nyilatkozat megtételére nem állapít meg határidőt, azt haladéktalanul meg kell tenni. Mivel itt pontosan erről van szó, a munkavállalók érdek-képviseleti szervét (szakszervezetet, üzemi tanácsot) haladéktalanul kell értesíteni. Kérdés, hogy az átalakulásról szóló első vagy második döntés után kell-e eleget tenni az értesítési kötelezettségnek. Véleményünk szerint – a rendelkezés törvényi elhelyezkedéséből következően – a második döntést követően kell megtenni a tájékoztatást.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) olyan további szabályokat tartalmaz, amikre külön ki kell térni. Az első kérdés, amire az Mt. alapján választ keresünk, hogy milyen alakban – szóban avagy írásban – kell-e tájékoztatni az érdek-képviseleti szerveket. Az Mt. ezzel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a nyilatkozatok eltérő rendelkezés hiányában szóban is megtehetők, a dolgozók kérésére azonban minden nyilatkozatot írásba kell foglalni. A jogirodalomban elterjedt álláspont szerint az átalakulás olyan jelentőségű lépés, ami indokolja a tájékoztatás írásba foglalását. Ehhez azonban nem kell feltétlen külön írásos anyagot készíteni, a korábbi gyakorlat elegendőnek tartotta az átalakulási terv átadását. Tekintve, hogy az új Gt. nem írja elő átalakulási terv készítését, a tájékoztatás minden bizonnyal kielégítő módja lesz az átalakulásról szóló második döntésről szóló taggyűlési, közgyűlési jegyzőkönyv (esetleg abból készült kivonat) átadása. Egyesülésnél pedig az egyesülési szerződés legfőbb szerv által jóváhagyott tervezete is képezheti a tájékoztatás alapját.
1997 júniusától az Mt. is előzetes tájékoztatási kötelezettséget állapít meg a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetére. Eszerint a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnál a jogelőd és a jogutód munkáltató köteles tájékoztatni a szakszervezetet a jogutódlás okáról, a munkavállalókat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről, továbbá konzultációt kezdeményezni a munkavállalókat érintő tervbe vett egyéb intézkedésekről. A szakszervezet tájékoztatására a jogutódlást megelőzően "megfelelő időpontban", de azelőtt kell sort keríteni, mielőtt a munkavállalók foglalkoztatási viszonyait, illetve munkafeltételeit a jogutódlás érintené.
Az Mt. rendszerében a folyamat következő lépése az, hogy a szakszervezet kifogást terjeszthet elő a munkáltató vezetőjénél a tervezett intézkedés ellen, az arról való tudomásszerzést követő öt munkanapon belül. Amennyiben a munkáltató nem ért egyet a kifogással, az annak benyújtásától számított három munkanapon belül meg kell kísérelni az egyeztetést. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. A bíróság az ügyben tizenöt napon belül dönt. (A határidők abból a szempontból is jelentőséggel bírnak, hogy az Mt. alapján a kifogásolt intézkedést az egyeztetés, illetőleg bírósági eljárás befejezéséig nem lehet végrehajtani, illetőleg végrehajtását addig fel kell függeszteni.)
Az Mt. az üzemi tanács részére is állapít meg olyan jogosultságokat, amelyeket figyelembe kell venni az egyesülések, átalakulások során. A döntés előtt ugyanis az üzemi tanáccsal véleményeztetni kell a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen a munkáltató átszervezésére, átalakítására, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálására, korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. Ebbe a körbe – a felsorolás példálódzó jellegére tekintettel – kétségtelenül beletartozik a munkáltató tervezett átalakulása, egyesülése is. Az üzemi tanács a tervezett intézkedéssel kapcsolatos álláspontját tizenöt napon belül kell közölje a munkáltatóval. Amennyiben ezt elmulasztja, az egyetértést megadottnak kell tekinteni. (A határidőt a döntés tervezetének az üzemi tanács elnökéhez, illetve az üzemi tanács ügyrendjében megjelölt személyhez való érkezésétől kell számítani.) Az a munkáltatói intézkedés, amely a dolgozók nagyobb csoportját érinti, és amelyhez az üzemi tanács véleményét előzetesen nem kérték ki, érvénytelen. Ilyenkor az üzemi tanács bírósághoz fordulhat, amely az ügyben tizenöt napon belül határoz.
Mint látható, az Mt. alapján széles jogosítványokkal bírnak a dolgozói érdek-képviseleti szervek. Bár maga a Gt. nem tartalmaz szankciót a dolgozóknak nyújtandó tájékoztatás elmaradásával kapcsolatban, egyrészt a cégbíróságok ezt általában ellenőrzik, másrészt a szakszervezet, illetve az üzemi tanács ha meg nem is akadályozhatja, gátolhatja, lassíthatja a munkáltató szervezeti átalakulását, egyesülését. Emiatt mindenképpen célszerűnek látszik a dolgozói érdek-képviseleti szervek – a lehetőségekhez képest teljes körű – tájékoztatása, illetve a dolgozók támogatásának megszerzése. Amennyiben valamilyen okból a vállalatnál nem működik dolgozói érdek-képviseleti szerv, az elterjedt gyakorlat alapján a dolgozókat közvetlenül kell tájékoztatni – bár ezzel kapcsolatban a jogirodalomban ellentétes álláspontokkal is lehet találkozni.
ÉRTÉKPAPÍRJOG
Rendkívüli tájékoztatási kötelezettség
Az a társaság, amely nyilvánosan vagy zártkörűen hozott forgalomba értékpapírt – részvényt vagy kötvényt -, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) szerint kibocsátónak minősül és tájékoztatnia kell a befektetőket. A tájékoztatási kötelezettség igazából csak azokra a kibocsátókra vonatkozik, akik a befektetők széles körének felajánlva, nyilvános kibocsátással hozták forgalomba értékpapírjukat. Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban a zártkörűen forgalomba hozott értékpapírok kibocsátói következmények nélkül tekinthetnek el a tájékoztatási kötelezettség teljesítésétől, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén maga az ÁPTF engedélyezheti a tájékoztatási kötelezettség alóli mentességet. A tájékoztatás lehet rendszeres, illetve rendkívüli. A felvásárlásokra és egyesülésekre a rendkívüli tájékoztatási kötelezettség vonatkozik. Az Épt. ezzel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a kibocsátó köteles két napon belül megküldeni az ÁPTF-nek, valamint egy országos napilapban és a tőzsde lapjában közzétenni a törvény 6. számú mellékletében megjelölt, illetve minden, az értékpapír értékét vagy hozamát közvetve vagy közvetlenül érintő egyéb információt. A hivatkozott melléklet alapján mind felvásárláskor, mind pedig egyesüléskor rendkívüli tájékoztatási kötelezettség keletkezik, ezek az információk azonban – legalább közvetve – érintik a kibocsátó értékpapírjának hozamát, illetve értékét is. A kétnapos határidőt egyébként a döntés meghozatalától, illetve az esemény bekövetkezésétől kell számítani. (Álláspontunk szerint egyesülésnél mindkét döntésről tájékoztatást kell nyújtani.) Az Épt. alapján a kibocsátónak a tájékoztatási kötelezettség elmaradásával, illetve félrevezető tartalmával kapcsolatban kártérítési felelőssége keletkezik.
A Budapesti Értéktőzsdére bevezetett értékpapírok kibocsátói az említett döntések, események kapcsán soronkívüli tájékoztatásra kötelezettek. A soron kívüli tájékoztatás határideje – összefüggésben a tőzsdei kereskedés átláthatóságával, illetve az árfolyam-alakulás nyilvánosságával – szorosabb: a következő munkanap délelőtt tíz óráig kell megküldeni a tőzsdének az információt. A kibocsátó köteles a tőzsde hivatalos lapjában, a Magyar Tőkepiacban is megjelentetni a tájékoztatást. Ennek biztosítása érdekében a tőzsde előírta, hogy a beküldés napján délután négy óráig kell megküldeni a rendkívüli tájékoztatást a hivatalos lapnak. A lap visszaigazolja a kibocsátónak a következő napon történő megjelenést. A tőzsde a tájékoztatási kötelezettség elmulasztását szigorúan szankcionálja.
Bejelentés az ÁPTF-hez
Amennyiben az összeolvadással zártkörűen működő részvénytársaság jön létre, illetve a beolvadás során megemelik az átvevő részvénytársaság alaptőkéjét, az Épt. zártkörű részvénykibocsátásra vonatkozó szabálya alapján – az iratok Cégbírósághoz történő benyújtásával "egyidejűleg" (vélhetően egy napon) – értesíteni kell az ÁPTF-et az eseményről. Az Épt. ezzel kapcsolatban csak azt írja elő, hogy az alapító okiratot, illetve az alaptőke-emelésről szóló közgyűlési határozatot kell megküldeni az ÁPTF részére. A részletes rendelkezések több végrehajtási rendeletben találhatók: az említettek mellett be kell nyújtani az értékpapír központi értéktár (KELER Rt.) által kibocsátott úgynevezett ISIN-kódját, és igazolni kell a felügyeleti díj befizetését is. A gyakorlatban az ÁPTF kéri a cégbírósági bejegyzési kérelem másolatát is. (Megjegyezzük, hogy egyesülésnél az ÁPTF valószínűleg igényelni fogja az egyesülési szerződés benyújtását is.) Az ÁPTF a bejelentés tudomásulvételéről igazolást állít ki, amelyet a cégbíróságra is be kell nyújtani, ha az eljáró cégbíró ezt kéri. Az Épt. szerint egyébként új részvénytársaság alapításakor az alapítók egyetemlegesen felelnek az alapító okirat ÁPTF-hez történő benyújtásáért. Alapítókon ilyenkor feltehetően az öszszeolvadó társaságok tulajdonosait, illetve a jogutód társaság részvényeseit kell érteni.
Zsoldos János
Munkajogi jogutódlás Mind az új, mind a korábbi társasági jogi szabályozás kiemelte, hogy a jogutód társaságot terhelik a munkavállalókkal kötött kollektív szerződésben részletezett, dolgozókkal szembeni kötelezettségek. A munkajogi jogutódlás azonban nem csupán azt jelenti, hogy a kollektív szerződés munkáltatói oldalán jogutódlás történik. A jogutódlásból ugyanis az is következik, hogy a jogutód társaság a dolgozókkal kötött munkaszerződésekben is jogutóddá válik. Az Mt. ezzel kapcsolatban 1997 júniusától általános jelleggel rögzíti, hogy a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnál a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelőd munkáltatóról a jogutód munkáltatóra szállnak át. Ezt a Legfelsőbb Bíróság MK 160. számú állásfoglalásában – elvi éllel – már az Mt. tavalyi módosítását megelőzően is kimondta. E szerint a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti a munkaviszonyt, azaz a jogelőddel létesített munkaviszony változatlanul fennáll a jogutóddal és – különösen a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából – a munkaviszonyban töltött időket együttesen kell számításba venni. A munkajogi jogutódlás az Mt. néhány más szakaszában is megjelenik. Például:
|