A forint értéke

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Árfolyammozgás és spekuláció

Megjelent a Cégvezetés (archív) 6. számában (1998. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A forint mint deviza éppúgy üzlet tárgya, mint bármely más áru, bárha az üzletelésben kevesek és viszonylag szabályozottan vehetnek részt. Az árfolyamváltozások azonban minden devizavásárlóra, hitelfelvevőre, illetve eladóra hatással vannak. Írásunk e különös piac működését vázolja bemutatva a devizahitelek visszafizetésének lehetőleg veszteségek nélküli kezelését.

 

A forint árfolyamának mozgása a különböző devizákkal szemben két, jól elkülöníthető időszakra osztható. Az 1995. március 15. előtti és utáni időszakokra, vagyis a csúszóleértékelés bevezetése a választóvíz. A csúszóleértékeléssel a Magyar Nemzeti Bank a forint árfolyamát mindennap leértékeli a devizakosárral szemben, előre meghatározott százalékkal. A jelenlegi csúszóleértékelés mértéke (1998. június 15. óta) naponta 0,026 százalék. A csúszóleértékelés mértékének megváltoztatását a Magyar Nemzeti Bank előre bejelenti. A csúszóleértékelés nagyságát a mindenkori infláció és az ebből kialakuló forintkamatok befolyásolják.

A csúszóleértékelés bevezetése előtti időszakban a Magyar Nemzeti Bank által megállapított intervenciós sáv szűkebb volt, valamint nem volt napi forintleértékelés.

A forint intervenciós sávjának szélessége az 1994. január 1-jétől 1994. december 22-ig tartó időszakban (a jelenlegi 4,5 százalékos intervenciós sáv bevezetéséig) a következőképpen alakult:

1994. január 1-jétől 1,0 százalék,
1994. augusztus 5-től 2,5 százalék,
1994. december 22-től 4,5 százalék.

Az intervenciós sáv szélessége azt jelzi, hogy a forint árfolyama milyen mértékben ingadozhat. Az intervenciós sávnak van úgynevezett teteje, közepe és alja. A sáv alja az intervenciós középtől -2,25 százalékra, teteje pedig +2,25 százalékra van. A Magyar Nemzeti Bank akkor avatkozik be a kereskedelembe, ha a forint árfolyama eléri a sáv alját, illetve tetejét. Ez a gyakorlatban a következőkkel jár:

  • ha a forint árfolyama erősödik és lecsúszik az intervenciós sáv aljára, akkor a Nemzeti Bank folyamatos intervenciója - forinteladása és devizavétele - állítja meg a további erősödést, vagyis a forint nem kerül ki az intervenciós sávból;
  • ha a forint árfolyama gyengül és eléri az intervenciós sáv tetejét, a Nemzeti Bank forintot vesz és devizát ad el, így állítva meg a forint további gyengülését.

Gyakorlati példán nézve: ha a dollár/forint középárfolyama 210,00 és az intervenciós sáv szélessége 4,5 százalék, akkor az intervenciós sáv alsó határa (alja) 205,27; az intervenciós sáv felső határa (teteje) pedig 214,72. A Magyar Nemzeti Bank forintvásárlást kezdeményez, ha a forint bankközi árfolyama eléri a 214,72 értéket és forinteladást határoz el, ha a forint bankközi árfolyama eléri a 205,27 értéket.

A dollár/forint bankközi spot (azonnali) árfolyama így mindig valahol az intervenciós sávon belül helyezkedik el. Attól függően, hogy a sáv közepétől felfelé vagy lefelé, plusz- illetve mínuszjellel jelölik a százalékos eltérést. Ha a fenti példa alapján a bankközi devizapiacon a dollár/forint árfolyama 207,37, akkor az árfolyam sávtól való eltérését százalékosan a következőképpen jelöljük: -1,25 százalék. Ebből az értékből teljes pontossággal kiszámítható a dollár/forint bankközi spot ára, illetve látható a forint helyzete az intervenciós sávon belül.

Csúszóleértékelés előtt

A csúszóleértékelés bevezetése előtt a forintot előre nem kiszámítható módon, rendszertelenül értékelték le. Az 1989. március 21 és 1995 március 13 közötti időszakban a következő forintleértékelések történtek:

Leértékelés napja: Leértékelés mértéke:
1989. 03. 21. 5,00 százalék
1989. 04. 14. 6,00 százalék
1989. 07. 18. 0,50 százalék
1989. 07. 25. 0,10 százalék
1989. 07. 29. 0,10 százalék
1989. 08. 01. 0,07 százalék
1989. 08. 08. 0,53 százalék
1989. 08. 15. 0,20 százalék
1989. 12. 15 10,00 százalék
1990. 01. 31. 1,00 százalék
1990. 02. 06. 2,00 százalék
1990. 02. 20. 2,00 százalék
1991. 01. 07. 15,00 százalék
1991. 11. 08. 5,80 százalék
1992. 03. 16. 1,90 százalék
1992. 06. 23. 1,60 százalék
1992. 11. 09. 1,90 százalék
1993. 02. 12. 1,90 százalék
1993. 03. 26. 2,90 százalék
1993. 06. 07. 1,90 százalék
1993. 07. 09. 3,00 százalék
1993. 09. 29. 4,50 százalék
1994. 01. 03. 1,00 százalék
1994. 02. 16. 2,60 százalék
1994. 05. 13. 1,00 százalék
1994. 06. 10. 1,10 százalék
1994. 08. 05. 8,00 százalék
1994. 10. 11. 1,10 százalék
1994. 11. 29. 1,00 százalék
1995. 01. 03. 1,40 százalék
1994. 02. 14. 2,00 százalék
1994. 03. 13. 9,00 százalék

A forintpiac résztvevői ezekre az ad hoc leértékelésekre a következőképpen reagáltak: várható volt, hogy a forintot az akkori inflációs ráták mellett éves szinten le fogják értékelni. Mivel a várható éves leértékelés természetesen nem következhet be egy lépcsőben, mindenki próbálta elemezni, hogy a leértékelés milyen ütemben és mekkora mértékben fog bekövetkezni.

Spekuláció

Két-három hónap leértékelés nélküli időszak után már minden piaci résztvevő a leértékelést várta. Ilyen légkörben elkezdték vásárolni a különböző devizákat és ezzel szemben a forintot eladni, aminek következtében a forint árfolyama kezdte megközelíteni az intervenciós sáv tetejét. Ha a különböző politikai, gazdasági és egyéb fundamentális elemzések biztosra vehető leértékelést támasztottak alá, akkor a devizák vásárlása még nagyobb méreteket öltött, ami természetesen öngerjesztően hatott a piacra. A bankközi forintkamatok ennek megfelelően változtak, időnként elérve a többszörösét a normálisnak. A Magyar Nemzeti Bank állandó intervenciót hajtott végre, vagyis szinte minden piaci résztvevő a Nemzeti Banktól vette a devizát.

Ha valaki 1-2 héttel a leértékelés előtt devizát vásárolt forintjáért, és a bekövetkező leértékelés révén megszerzett árfolyamnyereség meghaladta a hosszú devizapozíció finanszírozásának költségét, szép haszonra tehetett szert. Az egyszeri leértékelések mértéke általában nem haladta meg a 2-3 százalékot, a finanszírozás költségei miatt nem lehetett hónapokig tartani a hosszú devizapozíciókat. A leértékelés időpontját és mértékét csak nagy hibaszázalékkal lehetett előre jelezni, így a forintleértékelésen nyereséget realizálni meglehetősen nehéz mutatvány volt.

Ugyanakkor várható volt az is, hogy a forintleértékelés után közvetlenül nem lesz újabb leértékelés. Ennek megfelelően a leértékelés után a forint árfolyama az intervenciós sáv tetejéről a sáv aljára zuhant. A hosszú devizapozíciókkal rendelkező piaci résztvevők lezárták addigi pozícióikat, és elkezdték kiépíteni a rövid pozíciókat, vagyis forintot vásároltak a devizakosárral szemben. Mivel a forint árfolyama az intervenciós sáv alján volt ebben az időszakban, a devizaeladások többsége a Nemzeti Banknál csapódott le.

A piaci résztvevők a kamatnyereség reményében határidős devizát adtak el forint ellenében. A határidős árfolyam (a forint- és a devizakamat különbözetéből kalkulált árfolyam) várhatóan magasabb lesz, mint a határidő lejártakori azonnali, spot ár. Így a határidős eladást olcsóbban lehet visszavásárolni, árfolyamnyereséget realizálva.

A rövid pozíciókat a spekulánsok megközelítőleg egy-két hónapra építették ki, a következő várható leértékelés időpontjáig. Egy-két hónap után a piaci résztvevők többsége ismét elkezdett a leértékelésre spekulálni. Akinek volt, az kizárta rövid pozícióit, illetve akinek volt bátorsága, az fokozatosan hosszú pozíciókat kezdett kiépíteni. Ez ismét devizavásárlással járt forint ellenében, aminek következtében a forint árfolyama megint csak kezdte megközelíteni a sáv tetejét. A sáv tetejére történő emelkedés gyorsasága attól függött, hogy mennyien, mikorra és mennyire várták a leértékelést. Árfolyamveszteséget az okozott volna, ha közvetlenül a forintleértékelés után egy-két héten belül újabb forintleértékelés következett be. Erre azonban nem volt példa.

Kiszámítható piac

1995. március 13-án kezdődött a máig alkalmazott csúszóleértékelés. A Magyar Nemzeti Bank a csúszóleértékelés bevezetését azzal indokolta, hogy ezzel a lépéssel kiszámíthatóbbá válik a forint árfolyamának és a forint kamatának az alakulása. A kiszámíthatóság kedvező az exportőröknek, az importőröknek és a devizahitel-felvevőknek is. A napi forintleértékelés ütemével kalkulálva pontosabb devizabevételt illetve devizakiadást lehet megállapítani. A devizabevétel és -kiadás kalkulációjába természetesen van bizonytalansági faktor is, mégpedig a forint helyzete az intervenciós sávon belül, illetve az adott deviza árfolyama a nemzetközi devizapiacokon.

A csúszóleértékelés bevezetése óta eltelt időszakot két periódusra lehet bontani: 1998 májusáig, a kormányváltásig eltelt időszak és 1998 májusától, az új kormány gazdaságpolitikájának kezdetétől, amely időszak új kor kezdete lehet az árfolyam-politikát tekintve.

A csúszóleértékelés bevezetésétől egészen 1998 májusáig a forint árfolyama többnyire a Nemzeti Bank által meghatározott intervenciós sáv alján helyezkedett el. A három év alatt gyakran előfordult, hogy gyengült a forint árfolyama, de legfeljebb -2,15/-2,00 százalékig. Legtöbbször azonban a forint 2-3 hét elteltével az eredeti helyét foglalta el ismét a sávon belül.

Az elmúlt 3 évben néhányszor előfordult, hogy a forint árfolyama jobban gyengült, de ekkor sem haladta meg a -1,30-es szintet, és általában egy-két hét alatt megnyugodott, visszatért a sáv aljára. Kivétel ez alól egyedül az 1997. októberi ázsiai válság és a vele kapcsolatos tőzsdei árfolyamzuhanás időszaka volt, amikor a forint árfolyama megközelítette a -1,10-es szintet, és huzamosabb ideig nem tért vissza a sáv aljára.
A pánik elcsendesülése után azonban ismét visszakerült a forint árfolyama a sáv aljára. A piaci résztvevők főként devizaeladók és forintvásárlók voltak ebben az időszakban. A devizavételi oldalon többnyire a Nemzeti Bank állt, az állandó intervenció következtében, míg a devizaeladók a kereskedelmi bankok, illetve a kereskedelmi bankokon keresztül a vállalatok, brókercégek és magánszemélyek voltak. A piaci résztvevők az árfolyamnyereség (kamatnyereség) elérése érdekében adták el a devizakosárral szemben a devizát és vásárolták a forintot.

A devizakosárral szembeni eladás a következő módon történik: kétmillió dollár eladása esetén, 1,4 millió dollár értékű márkaeladás és 0,6 millió dollár eladása forinttal szemben (mivel a devizakosár jelenlegi összeállítása 70 százalék márka és 30 százalék dollár). A devizakosárral szembeni eladásoknak nincs dollár/márka devizapiaci mozgásából eredő árfolyamrizikójuk. Mivel a forintkamatok magasabbak voltak, mint a devizakamatok és a forintleértékelés együttesen, a devizapiac résztvevői a forint vásárlása mellett döntöttek.

Amikor az egy hónapos forintkamatok 22 százalékon álltak, akkor a dollár kamata 6 százalék, a márka kamata pedig 3 százalék körül mozgott, az éves leértékelés mértéke pedig 12 százalék volt. Vagyis a 22 százalékos forintkamattal szemben a 18, illetve 15 százalékos devizakamat és forintleértékelés összértéke állt. A határidősdeviza-eladók ezt a 4-7 százalékos kamatnyereséget próbálták meg elérni.

Az elmúlt 3 évben mind a forint- és devizakamatok, mind pedig a forint leértékelésének üteme folyamatosan változott. A változás azonban mindig akkora volt, hogy a fenti arány fennmaradjon, mivel a Nemzeti Bank a forint napi leértékelését és a forintkamatok mértékét úgy határozta meg, hogy az arány ne boruljon fel. Árfolyamveszteség abban az esetben történt a piaci résztvevők számára, ha a forint árfolyama az intervenciós sáv aljáról elindult felfelé. Ebben az időszakban így nem volt teljesen kockázatmentes a forint vásárlása, mivel az intervenciós sávon belüli helyzete bármikor megváltozhatott volna.

Az 1998. májusi választások által kormányra került pártok programjaikban és retorikájukban már a választások előtt egyértelműen kinyilvánították, hogy meg kívánják szüntetni a csúszóleértékelést. A megszüntetés időpontjáról elvi döntés nem született, vagyis nem lehet tudni, lesz-e átmeneti időszak, vagy a csúszóleértékelés egyik napról a másikra megszűnik.

Új árfolyam-politika

Az árfolyam-politikában mindenképpen korrekció várható az új kormánytól. Ez a várakozás - mint a szellemet a palackból - kiszabadította a forint árfolyamát az eddigi kötöttségéből, és soha nem látott szintekre engedte el. A forint árfolyama átlépte a bűvös középárfolyamot és a +0,10/+0,30 százalékos szinteket is elérte. Ezeken a szinteken megállt a forint gyengülése, majd egészen -1,30/-1,50-ig erősödött, végül a -1,40/-0,50 szinteken megállapodott. A forintpiacon így rendkívül nagy a volatilitás és a korábbi állapotokhoz képest a változékonyság. A piaci kiszámíthatóság szempontjából a változékonyság kellemetlen, másrészről azonban a devizaeladások nem a Nemzeti Banknál csapódnak le, vagyis nem a Nemzeti Bank finanszírozza a spekulánsok kamatnyereségét. Mindenképpen új korszak kezdődhet a devizapiacon. Ez azt is jelentheti, hogy a mélyebb piaci ismeretek fontosabbá válhatnak mint eddig.

A devizahitel-felvevőknek - a kockázatot és veszteségeket csökkentendő - folyamatosan figyelemmel kell kísérniük az árfolyampolitika változását, sőt előre kell gondolkodniuk. A jelenlegi helyzetben a következő három dolog befolyásolhatja rossz irányba a német márkában felvett hitel árfolyamát a hitel visszafizetésekor:

  1. A német márka árfolyamának alakulása a nemzetközi devizapiacokon,
  2. a forintleértékelés,
  3. az intervenciós sáv szélességének alakulása, illetve a forint árfolyamának alakulása az intervenciós sávon belül.

A német márka árfolyama már csak ebben az évben fog szabadon lebegni a devizapiacokon. 1999. január elsején bevezetik az eurót, amikor is a márka árfolyamát az euróhoz kötik. 1999. január elseje után az euro devizapiaci helyzete befolyásolja a visszafizetendő összeg nagyságát. A euro devizapiaci helyzete a kölcsön lejáratakor teljesen kérdéses, megválaszolhatatlan.

A 2-es és 3-as pontok jövőbeli alakulását a magyar gazdaság- és árfolyam-politika fogja meghatározni. Evidencia, hogy a magyar gazdaságpolitika az európai integrálódás jegyében hozza meg döntéseit. Amennyiben a magyar gazdaságpolitika önálló utakra téved, úgy a forint leértékelésének üteme, illetve az intervenciós sáv nagysága kevésbé kiszámítható, mindig az adott szituáció fogja meghatározni. Ebben az esetben a külföldi pénznemben felvett hitel kezelése ad hoc módon történhet, mindig csak rövid távra modellezhető.

A forint leértékelésének havi üteme jelenleg 0,8 százalék. Az infláció és a kamatok további csökkenésével a következő években a leértékelés üteme tovább csökkenhet, majd valószínűleg megszűnik. Az új kormány megalakulásával ez a folyamat felgyorsulhat, a leértékelést megszüntethetik. Ez a forint sávon belüli nagyobb mozgásához vezethet, kiszámíthatatlanabbá válik a forint árfolyama, illetve időnként egyszeri leértékelésekhez vezethet az infláció kompenzálására.

A jelenleg 4,5 százalékos intervenciós sáv további kiszélesítése valószínűnek tűnik, ami megint csak kiszámíthatatlanabb, a piaci hatásokra érzékenyebben reagáló, nagyobb volatilitású forintárfolyamot fog teremteni. Ez kedvezőtlen a hitelfelvevőnek, de elengedhetetlen piaci folyamat.

A márka esetleges devizapiaci erősödésének előnytelen hatásait a leghatásosabban úgy lehet elkerülni, hogy a devizahitel-felvétel a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett devizakosárral szemben történik meg. Eszerint így a 100 millió német márka devizahitelt megosztva kell felvenni, vagyis 70 millió márkát és 30 millió márkának megfelelő amerikai dollárt. Ha a hitel 30 százalékának dollárban való felvétele nem lehetséges, akkor a 30 millió márkával évről évre dollár elleni swapügyletet kell kötni. Ennek természetesen költségei vannak, nem beszélve arról, hogy a márka és a dollár kamatainak a változása (a két kamat közötti különbség növekedése) előnytelenül is befolyásolhatja a swapárfolyamok alakulását, ami többletköltséggel jár. Mindenképpen javasolt a nemzetközi árfolyammozgások ellen lefedezni a hitelfelvételt, mert ezek kiszámíthatatlanok és a hitelfelvevőtől függetlenül alakulnak. Az sem elképzelhetetlen, hogy a hitel visszafizetése többe kerül mint a forintoldal jövedelmezősége, amiért kizárólag a márka nemzetközi piacokon bekövetkezett erősödése okolható.

Számszerű példa

A számításokhoz feltételezzük, hogy a hitelfelvétel a devizakosárral szemben történt meg, és így a nemzetközi árfolyammozgások rizikójának kezelése megoldott. A továbbiakban a forintleértékelés és az intervenciós sáv szempontjából vizsgáljuk a lehetséges rizikókat. (Példánkban 0,9 százalékos forintleértékeléssel és ehhez tartozó forintkamattal számoltunk.)

Felvett hitel: 100 000 000 márka
Kamat: 6%/év
Futamidő 1 év
A márka/forint árfolyama hitelfelvételkor: 115,00
A dollár/forint árfolyama hitelfelvételkor: 210,00
A dollár/márka árfolyama hitelfelvételkor: 1,8260
A devizahitel forintmegfelelője: 11 500 000 000 forint
1 éves piaci forintkamatok: 18,15%
1 éves piaci dollárkamatok: 5,75%
1 éves piaci márkakamatok: 4,00%
Havi leértékelési ütem: 0,9%
Márka/forint 1 éves FWD ár: 131,50
Márka/forint 1 éves leértékelési ár: 127,59
Dollár/forint 1 éves FWD ár: 236,40
Dollár/forint 1 éves leértékelési ár: 233,00

Amennyiben a futamidő hosszúsága nem egy év, hanem tíz év, úgy az árfolyamrizikót két okból sem lehet 10 éves határidős márka- és dollárvásárlással elintézni: egyfelől azért, mivel a leghosszabb határidős ügylet, amire a piacon árfolyamot jegyeznek, 1-1,5 év. Másfelől taktikailag sem ajánlott, mert jelen felállásban a forintkamatok csökkenése valószínűbb. A forintkamatok csökkenése pedig kedvezőbb határidős árakat mutat a hitelfelvevőnek, vagyis kevesebb forintért vásárolhatja meg a szükséges devizát.

A hitel árfolyamrizikójának kezelésekor sok nyitott kérdés van, ezért a probléma kizárólag a devizahitel folyamatos menedzselésével kezelhető. Az adott szituációból és a leendő változásokból kiindulva lehet meghozni a végső döntéseket. Mivel Magyarország deklaráltan az Európai Unióba tart, a következő években a forintkamatok csökkenésével kell számolni. Ebben az esetben a hitel ideális felhasználása a jelenlegi árfolyam-politika mellett a következő:

  • Lehetőleg fix kamatozás mellett, minél előbb és minél hosszabb távra célszerű kihelyezni a márkáért kapott forintot.
  • Folyamatosan figyelni kell, hogyan alakul a forint leértékelése és a forint, illetve a márka és a dollár kamata. A jelenlegi árfolyam-politika mellett még a konzervatív felfogás szerint sem szükségszerű az összes nyitott pozíciót határidős ügyletekkel lefedezni és fixálni a jövőbeli márka/forint és dollár/forint árfolyamokat. Ezt a következőkkel lehet alátámasztani:
  • A határidős árfolyam, amelyen márkát vásárolnánk forint ellenében, nagyobb lenne mint az a márka/forint árfolyam, amelyet 1 év múlva az azonnali piacon érhetnénk el. (Ez azért van, mert a forint leértékelésének havi 0,8 százalékos üteme kisebb márka/forint árfolyam-emelkedést eredményez, mint a forint- és márkakamatok különbségéből kiszámolt határidős ár.) Ennek feltétele, hogy a hitel visszafizetésekor a forint helyzete az intervenciós sávon belül ugyanott, vagy az intervenciós sáv aljához közelebb helyezkedjen el, mint a hitel felvételekor.

Megjegyzendő, ha elszakad a forint árfolyama a sáv aljától, és elkezd erősödni, összeomlás akkor sem várható, mert erősödés közben is lehet határidős ügyletet kötni, valamint előre kiszámítható, hogy ezt milyen szinteken érdemes megkötni, melyik az a szint, ahol már kötelező megkötni a nagyobb árfolyamveszteség elkerülése érdekében.

Az árfolyamkockázat kezelésére ötféle stílust ismertetünk:

Nagyon konzervatív megoldás

Minden nyitott pozíció határidős ügylettel történő lefedezése. A határidős ügyletek 3, 6 illetve 12 hónaposak. A hitelfelvevő lényegében minden pillanatban 100 millió márkának megfelelő határidős márka- és dollárvásárlási, és vele szembeni forinteladási ügylettel rendelkezik. Nézzük meg, hogy néz ki a valóságban, a számok tükrében ez az ügylet, mekkora forintkamattal kell számolni a devizahitel finanszírozásához.

A tőkére kivetítve:
Összhitel: 100 000 000 márka
Részhitel 1: 70 000 000 márka
Részhitel 2: 16 400 000 dollár
A hitel forintban: 11 494 000 000 forint
márka/forint FWD: 131,50
dollár/forint FWD: 236,40
A márkarész visszafizetéséhez szükséges forint: 9 205 000 000 forint
A dollárrész visszafizetéséhez szükséges forint: 3 876 960 000 forint
A összhitel visszafizetéséhez szükséges forint: 13 081 960 000 forint
A határidős ügyletek miatti forint többletigény: 1 587 960 000 forint

A 100 millió márka (a hitel kamatának beleszámítása nélkül) 13,8 százalékos forintkamaton finanszírozható

A felvett devizahitel kamatára kivetítve:
márka hitelkamat: 6,00 százalék
dollár hitelkamat: 7,75 százalék
Kamat márkában: 4 200 000 márka
Kamat dollárban: 1 271 000 dollár
A márka kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 552 300 000 forint
A dollár kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 300 464 400 forint
Az összkamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 852 764 400 forint

A tőkére és a kamatra együttesen kivetítve:

A visszafizetéshez szükséges forintösszeg: 13 934 724 000 forint
A hitel visszafizetéséhez szükséges forinttöbblet: 2 440 724 400 forint

(a devizakamatok és a határidős ügyletek miatt)

A 100 millió márka (a devizakamatokkal együtt) 21,23 százalékos forintkamaton finanszírozható.

Kevésbé konzervatív megoldás

A devizahitel bizonyos százalékát, például 50 millió márkát határidős ügyletekkel lefedezzük, a másik felét pedig folyamatosan és szorosan monitorozzuk, magyarán folyamatosan figyelni kell:

  • a forint intervenciós sávon belüli mozgását (esetleges sávszélesítést), illetve
  • a leértékelés ütemét.

Amennyiben az intervenciós sáv szélessége, a leértékelés üteme megváltozik, vagy a forint elmozdul a sáv aljától, és ezen változások oly mértékűek, hogy előnytelen helyzetbe hozzák a hitel visszafizetését, úgy határidős vagy akár opciós ügyletekkel kell tompítani a további lehetséges veszteségeket. A hitel felvételekor ki kell számolni, melyek azok a szintek (például az intervenciós sávon belül), amelyek már elviselhetetlen veszteségeket okoznának. Ezeken a szinteken kell megkezdeni a lefedezési ügyleteket.

Középút

A hitelt nem fedezzük le, hanem szorosan monitorozzuk, és a felvett hitelt a kevésbé konzervatív módszernél leírtak alapján kezeljük. Nézzük meg, mit mutatnak ebben az esetben a hitel visszafizetésének számai!

A tőkére kivetítve:
Összhitel: 100 000 000 márka
Részhitel 1: 70 000 000 márka
Részhitel 2: 16 400 000 dollár
A hitel forintban: 11 494 000 000 forint
márka/forint leértékelési ár: 127,59
dollár/forint leértékelési ár: 233,00
A márka-rész visszafizetéséhez szükséges forint: 8 931 300 000 forint
A dollár-rész visszafizetéséhez szükséges forint: 3 821 200 000 forint
A összhitel visszafizetéséhez szükséges forint: 12 752 500 000 forint
A határidős ügyletek miatti forinttöbblet: 1 258 500 000 forint

A 100 millió márka (a hitelkamat felszámítása nélkül) ebben az esetben 10,9 százalékos forintkamaton finanszírozható

A hitel a kamatokra kivetítve:
márka hitelkamat: 6,00%
dollár hitelkamat: 7,75%
Kamat márkában: 4 200 000 márka
Kamat dollárban: 1 271 000 dollár
A márka kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 535 878 000 forint
A dollár kamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 296 143 000 forint
Az összkamatrész visszafizetéséhez szükséges forint: 832 021 000 forint
A tőkére és a kamatra együttesen kivetítve:
A visszafizetéshez szükséges forintösszeg: 13 584 521 000 forint
A hitel visszafizetéséhez szükséges forinttöbblet: 2 090 521 000 forint

A 100 millió márka (a kamattal együtt) 18,18 százalékos forintkamaton finanszírozható.

Itt mindenképpen megemlítendő, hogy a fenti számítások akkor valósulnak meg, ha a következő egy évben:

  1. Marad a 0,8 százalékos leértékelési ütem. (A leértékelési ütem csökkentése kedvezően befolyásolja a visszafizetést, míg annak növekedése negatívan.)
  2. A forint árfolyama az intervenciós sávon belül nem mozdul el, vagyis a hitel visszafizetésekor ugyanott van mint a felvételkor. Előnyt jelent, ha a felvételkori szinthez képest az árfolyam a sáv alja felé mozdul el.
  3. Az intervenciós sáv 4,5 százalékos szélessége nem változik. A sáv kiszélesítése vegyes hatással lehet a hitelfelvételre.

A középutas módszer esetében elengedhetetlen annak kiszámítása, hogy melyek azok az árfolyamszintek, ahol kötelező beindítani a lefedezési ügyleteket az esetleges további veszteségek elkerülése érdekében.

Enyhén spekulatív módszer

Alapvetően itt is minden a középutas módszer alapján történik, vagyis szoros monitorozás folyik. Mindemellett alkalmazható spekulatív módszer is. Ez a spekulatív módszer devizaeladás a forinttal szemben, a devizakosár százalékában. Ez a módszer azt használja ki, hogy a forintkamatok magasabbak, mint a devizakamatok és a forintleértékelés együtt. Ezzel a módszerrel jelenleg éves szinten az alapösszegre kivetítve extraprofitot lehet elérni. Természetesen ennek a spekulatív módszernek a sikeres elvégzéséhez szükségszerű a jelenlegi árfolyam-politika bizonyos mértékű fennmaradása. Ebben az esetben az 1-3 hónapos futamidejű határidős ügyletekkel érdemes spekulálni.

A kérdés, mekkora résszel spekuláljunk a 100 millió márkából (5-10 millió márka)? Ez előzetes számítások alapján dönthető el a hitelfelvevő érzékenységének ismeretében.

Erősen spekulatív módszer

Az enyhén spekulatív módszerhez hasonló. A különbség annyi, hogy nagyobb összeggel spekulálunk és nemcsak a devizakosárral szemben, hanem más devizapiacokon is. A devizahitelek kockázatainak kezelésére, csökkentésére más, kevésbé általános módszerek is ismertek, például az opciókkal történő lefedezés.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére