Szja

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 5. számában (1998. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az szja-törvény változásai közül a tartós adományozással és a hozzá kapcsolódó kedvezményekkel, az osztalékkal, az osztalékelőleggel és a kamattal kapcsolatos szabályokat tekintjük át. Ezeket a passzusokat az 1998. január 1. után megszerzett jövedelmekre és adókötelezettségekre kell alkalmazni.

A tartós adományozás

A tartós adományozás és az ahhoz kapcsolódó külön kedvezmény meghatározásakor az szja-törvény visszautal a közhasznú szervezetekről szóló törvényre. Ennek értelmében tartós adományozásról akkor beszélünk, ha a támogató - a közhasznú szervezettel kötött írásbeli szerződés alapján - arra vállal kötelezettséget, hogy a szerződéskötés évében, továbbá legalább az azt követő három esztendőben évente legalább egy alkalommal, nem csökkenő összegű pénzzel támogatja a kedvezményezett közhasznú szervezetet. Az idevágó kedvezmények érvényesíthetőségével kapcsolatosan nem minősül ellenszolgáltatásnak s ezáltal vagyoni előnynek sem, ha a kedvezményezett szervezet működése során utal az adományozó nevére és annak tevékenységére.

A kedvezmény mértéke

A tartós adományozás után öt százalékkal magasabb adókedvezmény vehető igénybe, mint amely az egyéb közcélú támogatáshoz kapcsolódik. A módosítás érintetlenül hagyta a kedvezmény érvényesítésének feltételeit, valamint mértékének korlátait. Amennyiben tehát valamennyi törvényi feltétel teljesül, a tartós adományozás után igénybe vehető kedvezmény mértéke kiemelkedően közhasznú szervezet esetében a befizetett összeg 40 százaléka (35+5), ami azonban nem lehet több, mint a módosított adó 30 százaléka, "sima" közhasznú szervezet esetében pedig a befizetett összeg 35 százaléka (30+5), legfeljebb azonban a módosított adó 15 százaléka. A közhasznú adományokhoz fűződő kedvezmények együttesen sem haladhatják meg a módosított adó 35 százalékát, miként változatlan az a korlátozás is, hogy a közcélú adomány és a biztosítás kedvezménye, illetve a befektetési adóhitel együttes összege nem haladhatja meg a módosított adó 50 százalékának, valamint az osztalék és az árfolyamnyereség adójának együttes összegét.

Amennyiben a támogató a tartós adományozásról szóló szerződésben vállalt kötelezettségének a kedvezményezett szervezet (közhasznúsági) nyilvántartásból való törlése, netán jogutód nélküli megszűnése miatt nem tud eleget tenni, akkor a magánszemély köteles a korábbi években érvényesített külön kedvezmény összegét az adott évi bevallásának benyújtásakor visszafizetni. Ha pedig szerződéses kötelezettségét bármely más okból nem teljesíti (ezt alighanem úgy kell érteni, hogy a támogatás elmaradásának okai az adózó magánszemélyben rejlenek), úgy a korábbi években e jogcímen igénybe vett külön kedvezmény összegének kétszeresét kell megfizetnie.

Vállalkozói kedvezmény

Az egyéni vállalkozó tartós adományozás jogcímén nem élhet a kedvezménnyel, ha vállalkozóiadó-alapjának meghatározásakor csökkentő tételként már figyelembe vette az adomány összegét.

Az egyéni vállalkozó a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozásokkal azonos módon érvényesíti a közcélú adomány összege után igénybe vehető kedvezményt. Ha tehát kiemelkedően közhasznú szervezetet támogat, a befizetett összeg 150 százalékával, a tartós adományozás külön kedvezményeként pedig a befizetett összeg további 20 százalékával csökkentheti vállalkozóiadó-alapját. Ha "csak" közhasznú szervezetet támogat, illetve közérdekű kötelezettségvállalásnál a befizetett összeg 100 százalékával, tartós adományozáskor pedig 120 százalékával csökkentheti vállalkozói jövedelmét. Az évközi törvénymódosítás az egyéni vállalkozók esetében sem érintette az adóalap-csökkentés feltételeit, illetve mértékének korlátait, tehát a csökkentés mértéke változatlanul nem haladhatja meg az egyéni vállalkozó jövedelmének 20, illetve - együttes előfordulásnál - 25 százalékát.

Éppúgy, mint a magánszemélyeknél, a módosítás az egyéni vállalkozókra is tartalmaz büntetőszabályt, ha a vállalkozók az adóévben nem teljesítik a tartós adományozásra vonatkozó kötelezettségüket. A különbség csupán annyi, hogy náluk a vállalkozói bevételt kell megnövelni a tartós adományozás után igénybe vett, a korábbi években adóalap-csökkentő tételként érvényesített kedvezmény egyszeresével vagy kétszeresével, attól függően, hogy az egyéni vállalkozó önhibájából vagy önhibáján kívüli okból nem tudott eleget tenni a szerződésben vállalt kötelezettségének.

Osztalék és kamat

Az új társasági törvény (Gt.) az egyesülést kiveszi a gazdasági társaságok sorából, azt a most módosított szja-törvény a társas vállalkozások fogalmába emeli be. Az szja-törvény 1998-tól ugyancsak társas vállalkozásnak tekinti az MRP-szervezetet is. Történik mindez azért, hogy egységes adózási szabályok vonatkozzanak az egyesülés és az MRP-szervezet magánszemély tagjainak és az egyéb társasági formában működő vállalkozások tulajdonosainak osztalékjövedelmére, illetve a felosztott vagyonból való részesedésére.

Az új társasági törvénnyel és a számviteli törvény módosításával összhangban kiegészült az szja-törvény osztalékfogalma is. 1998-tól a klasszikus osztalékon (a jegyzett tőke emelésével ellenérték nélkül juttatott értékpapír névértékén, a jegyzett tőke emelésének összegén s a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelmen) kívül osztaléknak tekintetik a kamatozó részvény után az adózott eredményből fizetett kamat is. A korábbi szabályozás szerint a kamatozó részvény kamatát a társaságok költségként számolhatták el, a magánszemélyeknél pedig e részvényfajta hozama egyéb - összevonandó, progresszíven adózó - jövedelemnek minősült. [A módosítás az szja-törvény 66. §-a (1) bekezdésének d) pontjában nevesített kamatozó részvény - osztalékjövedelemnek minősülő - kamatának adózási szabályairól és adójának mértékéről "elfelejtett" rendelkezni. A szövegezési malőr ellenére a kamatozó részvény kamatára az szja-törvény 66. §-a (1) bekezdésének a) pontjában nevesített klasszikus osztalék adózási szabályai fognak vonatkozni.]

Kockázatitőke-alap

A módosítás az osztalékjövedelmek adózására vonatkozó szabályok között rendelkezik a kockázatitőkealap-jegy hozamának adózási szabályairól és az adó mértékéről is. Ez utóbbi 20 százalék. Ezzel a passzussal a jogalkotó célja az lehetett, hogy ösztönözze a befektetéseket a kockázatitőke-társaságokba, kockázatitőke-alapokba. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a befektetési adóhitel intézménye kiterjed a kockázatitőke-társaságok által kibocsátott részvényekre (a kockázatitőke-részvényre) és a kockázatitőkealap-jegyekre is.

Előtársaság

Az Szja-törvény évközi módosítása nem érintette az osztalékjövedelem adózási szabályait, az adó mértékét, s nem változott a 20 százalékos, illetve a 35 százalékos adómérték alá tartozó jövedelemhányadok megállapításának módszere sem. Elsősorban az előtársaságokkal kapcsolatos technikai módosításnak tekinthető, hogy a különböző osztalékkulcsú osztalékrészek megállapításakor a vállalkozás saját tőkéje alatt az arról az időszakról készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott saját tőkét kell érteni, amelyre vonatkozóan az eredményt felosztják.

József-Polonyi Gábor
Osztalékelőleg Megváltoztak a magánszemély tagnak kifizetett - a számviteli törvény szerint követelésként nyilvántartott - osztalékká nem váló osztalékelőleg adózási szabályai. Lényegében változatlan az a rendelkezés, amely szerint ha az osztalékelőleg címén felvett összeg kifizetését követően készített első mérleg szerinti eredményből nem lehet osztalékot fizetni, vagy az előleg több, mint a megállapított osztalék, akkor a követelésként nyilvántartott különbözetre a kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat mellett nyújtott hitel adózási szabályait kell alkalmazni, azzal hogy - az osztalékelőleg kifizetésének időpontját a kölcsönnyújtás időpontjának tekintve - a kamatkülönbözetet visszamenőleg is meg kell állapítani. Ami igazán új, az az, hogy nem a kölcsön nyújtásakor érvényes jegybanki alapkamat, hanem az év végi vagy a hitel-visszafizetés (átvállalás) napján érvényes alapkamat alapulvételével kell meghatározni a különbözetet, továbbá hogy ennek összegét nem előre, hanem utólag, az adóév végén és nem az egész futamidőre tekintettel, hanem csak az adóévre vonatkozóan kell megállapítani. A kamatkülönbözet - ideértve a hitelnek minősülő osztalékelőleg kamatkülönbözetét is - adójának mértéke 44 százalék, amelyet a kifizető az adóévet követő január 12-éig köteles megfizetni. Amennyiben a magánszemélynek nem kell visszafizetnie az osztalékká nem váló osztalékelőleget, akkor ez a bevétel - mint elengedett követelés - egyéb összevonandó jövedelemként adózik. Az osztalékelőlegből levont adót a kifizető beszámíthatja a jövedelemadó összegébe és elszámolja a magánszeméllyel és az adóhatósággal. A kamatkülönbözetre vonatkozó új rendelkezéseket 1998. július 31-től kell alkalmazni azzal, hogy az új szabályokat figyelmen kívül kell hagyni az ezelőtt nyújtott hiteleknél, ha a kifizető már megfizette a kamatkülönbözet miatti adót. Amennyiben azonban ez elmaradt, akkor a kifizető köteles az új szabályok szerint megállapítani és 1999. január 12-ig megfizetni a kamatkedvezmény adóját

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére