Mibe, mikor, hol?

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Tanácsok kisbefektetőknek

Megjelent a Cégvezetés (archív) 5. számában (1998. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az idei év várhatóan nem lesz olyan izgalmas, mint a mögöttünk hagyott - vallják a befektetési szakemberek, akik szerint 1998-at csaknem ugyanazok a folyamatok jellemzik, mint a lassan már el is felejtett 1997-et: a kamatozó instrumentumok (állampapír, bankbetét, vállalati kötvények) hozama az év eleji stagnálást, majd gyors zuhanást követően tovább mérséklődik, a részvényindex pedig emelkedhet ugyan, de a trend aligha lesz olyan éles és egyértelmű, mint volt tavaly és tavalyelőtt.

 

Az év hátralevő időszakára szóló befektetések tervezéséhez alighanem elmondható: nominálisan a tavalyihoz hasonló tőkepiaci nyereséghez idén jóval több figyelem és ügyesség szükségeltetik. Az ugyancsak mérséklődő infláció miatt azonban a befektetések minden bizonnyal kisebb hozam mellett is megőrzik értéküket. A részvénypiacon való rövid távú pénzlekötés továbbra is csak a nagyobb (több tízmilliós) szabad pénzkészlettel bíró cégeknek ajánlható, s továbbra is inkább kiegészítő jelleggel. Másként inkább az állampapírok, illetve a befektetési alapok jegyeit ésszerű előnyben részesíteni. Nem árt vigyázni a pénzügyi szolgáltató (bank, brókercég) kiválasztásakor. Az elmúlt fél év olykor hektikus árfolyammozgásai nem egy kisebb brókercég anyagi helyzetét megrendítették, s bár a zajos ügyfélpénz-elherdálási botrányoknak eddig szinte híján voltunk, azért itt-ott recsegnek a gerendák...

Állampapírok

Az állampapírpiac az idén is biztos terepe a befektetni vágyóknak, kicsiknek és nagyoknak. Az Államadósság Kezelő Központ idén összesen 2124,18 milliárd (!) forint összegben kíván piacra dobni állampapírokat a lejáró 1653,17 milliárd forintnyi kincstári értékpapír pótlására, s az új államháztartási hiány finanszírozására. Az állam a szokásosnál is több, egy évnél hosszabb futamidejű papírt akar kibocsátani: a tervekben 791,21 (1997: 664,71) milliárdnyi egy év körüli és 590,28 (1997: 545,22) milliárdnyi két- vagy többéves papír értékesítése szerepel. Az eredeti terv betartása esetén főként a hosszabb lejáratú papíroknál várhatók nagy volumenű kibocsátások, hiszen ezek az első negyedévben a terv alatti mértékben fogytak.

Az állampapírok vásárlása minden befektetőnek ajánlható, bármekkora összeget is kíván elhelyezni akár rövid, akár hosszabb futamidőre. Feltételezve, hogy rövid (legfeljebb néhány hónapos) pénzlekötés a cél, nem árt olyan instrumentumot vásárolni, amelytől adott esetben jó áron meg lehet szabadulni. Az idei év elejétől ugyan az állampapírok hálózatos elsődleges forgalmazóinak minden államkötvényre és 5 diszkontkincstárjegyre már 100 ezer és egymillió (korábban csak 100 és 500 ezer) közötti összegre kell mindenkor árat jegyezniük (ráadásul a korábbiaknál alacsonyabb, a kincstárjegyeknél 2 százalékos marzzsal az eladási és a vételi árak között). Ettől azonban még mindig érdemes a leglikvidebb futamidőket (ez ma az egy- és kétéves hátralévő futamidejű papíroknál van) választani, hiszen a forgalmazói marzs ezeknél a legkisebb. 500 ezer forintnál nagyobb összeg esetén a befektetőnek már nem a hálózatos, hanem a klasszikus elsődleges forgalmazói szolgáltatás igénybevétele a kedvezőbb, hiszen ez esetben telefonon keresztül minden állampapírra kapható és adható vételi és eladási ajánlat 500 ezertől 50 millió forintos nagyságrendig. Ráadásul a két ajánlat közötti marzs csak 1 százalék lehet.

A jövőben a tőzsdei állampapír-forgalmazás is átalakul: remények szerint az év második felében üzembe helyezik a Budapesti Értéktőzsde új kereskedési rendszerét, ami a tőzsdei állampapírpiac forgalmára is jó hatással lehet. Az állampapírok kapcsán egyébként már csak azért is ésszerű az Államadósság Kezelő Központ által elsődleges állampapír-forgalmazóként elismert banknál vagy brókercégnél üzletelni, mert e cégek tőkekövetelményei (jövőre már egymilliárdos saját tőke) jóval szigorúbbak a piaci átlagnál, ezért kisebb a kockázata annak, hogy a befektetés a brókercégnél elvész.

Ami az állampapírok hozamait illeti, az elemzők - még az év elején - további mérséklődést vetítettek előre, még ha ezt kevésbé is várták erőteljesnek, mint az 1996-os évben, amikor 10 százalékpontos hozamesés következett be. Az első öt hónapban már lényegében lezajlott a várt hozammérséklődés: a három hónapos diszkontkincstárjegyeknél 19,4-ről 17,5 százalékra (azaz 1,9 százalékponttal), a féléveseknél 19,3-ról 17,6 százalékra, az egyéves papíroknál 19,2-ről 17,6-ra, a kétéveseknél pedig 18,9-ről 16,7 százalékra csökkent a másodpiacon elérhető hozam. (A június végén kibocsátott egyéves kamatozó kincstárjegyet már csak 16,95 százalékos hozammal dobta piacra az Államadósság Kezelő Központ.) Az esés még a múlt féléven belül sem volt egyenletes, hiszen az év első három hónapjában még csupán annyi történt, hogy a létező összes lejárat hozama elkezdett egymáshoz közelíteni (ez a három- és ötéves papírok esetén egyértelmű hozamnövekedéssel járt). A sok lejárat valahol a 18 százalékos éves hozamszint körül találkozott, majd ezután vette kezdetét a hozamcsúszás, amelynek döntő része áprilisban zajlott le. Az események hátterében az elemzőket év elején még gondolkodóba ejtő inflációs adatok álltak, hiszen a pénzromlás megfékezésére irányuló állami igyekezet sikere a február-március havi adatok (utóbbi már csak 16,4 százalékos drágulást mutatott) publikálásakor vált csak egyértelművé. Addig a piac meglehetősen szkeptikus volt, ami főként a kétévesnél hosszabb lejáratú papírok iránti kereslet lenyhulását, a három-öt éves hozamok 18 százalék fölé emelkedését hozta magával. Az áprilisi fordulat következtében a hosszabb lejáratú papírok is keresettek lettek, s hozamuk június elejére 16,5 százalékra, illetve 15,6 százalékra mérséklődött, szemben az év eleji 18,25-tel, illetve 17,3 százalékkal.

Az év további részében már nem várhatók markáns változások: a mostani kamatszintet elemzők év végére várták, azzal a feltételezéssel élve, hogy addig az év/év infláció is 14 százalék körüli szintre esik vissza. A májusi infláció (1997 májusához képest) 15,8 százalék volt, tehát a hozamok emelkedése nem tűnik valószínűnek. (Hacsak közben az államháztartás hiánya nem lépi túl nagyon a tervezett 440 milliárdot.) A hozamok további erőteljes csökkenése is meglepetés volna, hiszen a fenti inflációs számok mellett alig valószínű, hogy a Magyar Nemzeti Bank engedné a hozamok erőteljes esését.

Bankbetétek

Az állampapírhozamokkal összhangban esnek a bankbetétek kamatai is, amelyek általában alulról közelítik az állampapírok hozamait. Előnyük ugyanakkor a kényelem és a rugalmasság, valamint a korlátlan elérhetőség: bankbetétet sok helyen már heti lekötéssel is lehet elhelyezni, s miután ez legtöbbször a számlavezető banknál történik, elég egy telefon, nem kell sok értékpapír között válogatni, brókerdíjakat fizetni (utóbbiak kisebb pénzek és rövidebb lekötés esetén gyakorlatilag elviszik az állampapírok hozamelőnyét). A folyószámlák kamata rendszerint elképesztően nagy sávban szóródik, cikkünk írásakor 3 és 7 százalék közötti értékeket is tapasztalhattunk. A különbség vélhetően abból adódik, hogy egyes bankok a kiszolgálás színvonalával, a számlatermékhez különféle szolgáltatásokat is kötve próbálják meg kompenzálni az alacsonyabb kamatot. Egyre több banknál lehet például a számlán levő pénzből automatikusan a bank alapkezelője által kezelt nyíltvégű befektetési alap jegyeit vásárolni, majd a pénz felvétele előtti napon visszaadni, s így a pénzt lényegében ugyanolyan kényelem mellett esetleg nagyobb hozammal (persze a hozamot illetően nagyobb kockázattal) befektetni. Sok múlik azon is, hogy a befektető mennyi pénzt mennyi időre akar lekötni. A dolgok mai állása szerint félmillió forint alatti összegekre (lekötés nélkül) a legmagasabb kamat 15 százalék körül van, míg a félmilliónál nagyobb, ötmilliónál kisebb összegekre 16 százalékos az éves kamat. Ötmillió forint fölött már 17 százalék fölötti kamat sem elérhetetlen. Ha a befektető banknál kívánja néhány hónapra, esetleg egy évre lekötni a pénzét, úgy a legmagasabb hozam évi 17-19 százalék között van, ami versenyképes az állampapírok hozamával. (Az azonos kamatfeltételeket kínáló bankok között több tényezőt is érdemes mérlegelni: a jutalékok nagyságát, esetleg a kamatjóváírások időpontját.) Fontos tudni ugyanakkor, hogy a banki papírokat (amelyekre már nem is automatikusan jár az OBA-garancia) lejárat előtt többnyire elég nehezen és nagy kamatveszteséggel lehet értékesíteni: ezért ilyen azoknak ajánlható jó szívvel, akik egészen biztosan ki tudják várni a futamidő végét.

Az év során egyébként alighanem további bankbetétkamat-csökkenés várható, így év végére aligha lepne meg bárkit a mostaninál 1,5-2 százalékponttal alacsonyabb általános kamatszint.

Részvények

A tavalyi és a tavalyelőtti év a bika éve volt a részvénypiacon, de ennek megismétlését az idei évben már januárban is kevesen hitték. Az azóta eltelt idő a kétkedőket igazolta. A Budapesti Értéktőzsde indexe 8000 pont környékén kezdte az évet, majd április végén már a 9000 pontot is átlépte, de azóta újra az év eleji szinten vegetál. A választások által okozott - sokak által nem várt - visszaesés ugyan június elején már szinte alig volt érezhető, de a pesszimizmusra nemcsak az új kormány - ma még a gyakorlat próbája előtt álló - gazdaságpolitikája adhat okot, hanem több más tényező is. Először is a hazai tőkepiacot körülvevő általános nemzetközi klíma ma aligha nevezhető reményt keltőnek: a tavalyi év második felében kitört ázsai válság még sok olyan fejleményt tartogathat, mint amilyen az indonéz kormányválság vagy a május végi orosz rubelválság. A magyarországi értékpapírpiac árait legalább 60-70 százalékban meghatározó nemzetközi befektetők itteni invesztálási kedvét minden bizonnyal az sem növeli, ha a befektető odahaza (például a legnagyobb tőkeexportőrnek számító Egyesült Államokban) emelkedő kamatot kap egyébként nálunk befektetni szándékozott pénzére. Egy dollárkamat-emelés eléggé komoly fenyegetés lenne mind a nemzetközi, mind pedig a magyarországi részvénypiacra. Márpedig e lépésre már lassan több mint egy éve vár a piac. (Legutóbb 1997 elején volt egy kisebb dollárkamat-emelés az Egyesült Államokban, de ez csak átmeneti visszaesést hozott a nemzetközi részvénypiacokon.) Ugyancsak óvatosságra intenek az előrejelzések, amelyek szerint idén lassul a magyar tőzsdei társaságok eredményének növekedése: a tavalyi 36 százalékos átlagos értékhez képest csak 32 százalékos lesz. Ez reálértékben szinte az 1997-es évivel megegyező mértékű bővülés ugyan, ám az megjegyzendő, hogy az idén már erőteljes dráguláson átesett MOL és Matáv kivételével szinte alig akad olyan társaság, amely 1998-ban valóban látványos nyereségnövelést ígér. Lényegében megszűnt tehát a magyar papírok alulértékeltsége, amely 1996-ban és még tavaly is erőteljes árfolyam-emelkedéshez vezetett, s a teljesítmény oldaláról egyelőre nem látszik komolyabb árfelhajtó nyomás. Keveset várhatunk az új kibocsátásoktól is. A privatizációs jellegű forgalomba hozatalok szinte teljesen befejeződtek (ennek keretében az idén talán még a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. részvényeit viszik a tőzsdére), a tőzsdekényszer miatt börzére kényszerülő társaságok (elsősorban az áramszolgáltatók) többségének részvénye pedig most minden bizonynyal olcsóbban forog a tőzsdén kívüli piacon, mint amilyen áron az esetleges forgalomba hozatal során értékesítenék azokat. Az otc-n mindenesetre akadnak még olyan papírok (elsősorban egynémely energiapapír), amelyek tőzsdei bevezetésük után szép pályát írhatnak le. Összegzésképpen a részvénypiac idén inkább ingadozhat, semmint egyértelműen emelkedik: ilyen helyzetben pedig a szokásosnál nagyobb mennyiségű készpénz tartása ajánlható, hogy az ilyen-olyan okok miatt bekövetező áresés idején legyen miből finanszírozni a vásárlást. Az idei árnövekedési lehetőségek azonban korlátozottak, ezért erőteljesebb tőzsdei áremelkedés esetén - hacsak a befektető nem éves távlatban kíván befektetni - célszerű realizálni az addig képződött árfolyamnyereséget. Részvényvásárlásra ugyanakkor idén semmiképpen nem indokolt olyan összegeket fordítani, amelyekre meghatározott időben szükség lehet: idén a korábbiaknál is rizikósabb dolog átmeneti forrásokat a részvénypiacon befektetni.

Az elmúlt év nagy nyertesei az alapkezelők voltak: mind többen jöttek rá ugyanis arra, hogy a pénzt nagy összegben befektetni jóval gyümölcsözőbb, mint néhány százezrenként, milliónként.

Befektetési alapok

Az utóbbi egy évben az alapkezelők és a bankok is mind több olyan konstrukciót alakítottak ki, amelyek a néhány hétre-hónapra felszabaduló vállalati pénzek befektetésére nyújtanak lehetőséget. E konstrukciók szinte kizárólag nyíltvégű befektetési alaphoz kapcsolódnak, amelyek jegyeit az alapkezelők az aktuális nettó eszközértéken adják-veszik. Kockázat szempontjából a kötvényalapok (vagyis a pénzüket főként állampapírokba és vállalati kötvényekbe fektető alapok) vannak a létra alján. Az úgynevezett vegyes alapok már részvényekbe is fektetnek, tehát nagyobb kockázatot hordoznak, ám ehhez képest nagyobb hozamot is ígérnek. Ami a hozamokat illeti, az utóbbi egy évben (június elejéig bezárólag) a vegyes alapok befektetői érhették el a legnagyobb hozamokat, általában 23-34 százalék között. (Ez egészen jó nemcsak az állampapírokhoz, de az ugyanezen időszakban átlagosan 23 százalékkal emelkedő részvényárakhoz képest is.) A legjobb kötvényalapok az utóbbi egy évben 20 százalék körüli hozammmal szerencséltették a jegyek vásárlóit. A közeljövőben vélhetően ezek a hozamok is csökkennek majd, akárcsak azok a jövedelmek, amelyeket néhány alapkezelő - a befektetők invesztálási kedvét növelendő - fixen garantál a befektetési jegyek tulajdonosainak. (A nem túl általános hozamgarancia általában az állampapírokhoz képest is mérsékelt jövedelmet garantál.) Befektetési jegy vásárlása előtt nemcsak az adott alap típusát, az esetleges hozamgaranciát és az alap közelmúltbeli teljesítményét érdemes tanulmányozni, hanem a befektetési jegyek vásárlása esetén fizetendő díjakat is. Ezek ugyanis kis összeg és rövid futamidő esetén akár el is vihetik a hozamot.

Egyes befektetési formák hozamai 1996-1998. június (%)
  1996. december 1997. december 1998. június
Vállalkozói bankbetét (átlag)
- egy hónapon belül 18,3 16,8 14,5-17,6
- egy éven belül 20,1 17,6 15-17,5
Diszkontkincstárjegyek aukciós hozamai
- egy hónapos 21,8 19,6 18,07
- három hónapos 21,7 19,2 17,54
- féléves 21,6 19,2 17,61
- éves 21,6 19,1 17,84
Államkötvények másodpiaci hozamai
-egy évre n. a. 19,2 17,47
-két évre n. a. 18,91 16,73
-három évre n. a. 18,25 16,51
-öt évre n. a. 17,29 15,63
Befektetési jegyek hozamai
(maximális, egy évre) n. a. 50,6 33,94
Részvények (BUX) egy évre 165 93 76,42
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére