Az erősebb győz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Fúziók és vállalatfelvásárlások

Megjelent a Cégvezetés (archív) 5. számában (1998. július 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
 

Manapság szinte nem múlik el hónap anélkül, hogy ne jelentenének be már lezajlott vagy készülő vállalati felvásárlásokat és egyesüléseket, túlságosan sokat mégsem tudunk erről az új divatról. Ez idáig - a Coopers and Lybrand tanulmányán kívül - nem készült összefoglaló felmérés a hazai irányzatokról. Egyes háttértanulmányokban ugyan megemlítették, hogy a gazdasági növekedés felgyorsulásával eljön ez az idő is, ám konkrét példát csak az utóbbi egy-másfél évben hozhattak fel. A mélyből felkapaszkodott állami vállalatok és a dinamikusan terjeszkedő magáncégek csak mostanában nyújtották-nyújtják ki csápjaikat.

 

Évről évre javul az úgynevezett fúziós mutató. Mind az ismertté vált tranzakciók, mind pedig azok szerkezetét tekintve érdemi változások zajlanak le. Két évvel ezelőtt például mindössze tíz külföldi stratégiai befektető vett részt valamilyen felvásárlásban, tavaly pedig már huszonegy. A külföldi pénzügyi befektetők által jegyzett esetek száma 1996-ban csupán öt volt, 1997-ben már tizenkettő. A külföldiek beáramlásával értelemszerűen csökkent a tisztán hazai tőkével végbement tranzakciók aránya, de a felmérést végző Coopers szerint ma már nem szabad külföldinek tekinteni azt a befektetőt, amelyik évek óta itt működik, és adott esetben egy másik, szintén külföldi cég itteni leányvállalatát veszi meg vagy szerez abban részesedést. A piacot figyelők csak akkor beszélnek nemzetközi tranzakciókról, ha a magyarországi társaságok Magyarországon kívüli vállalkozásokban szereznek részesedést, vagy a határokon kívül vegyes vállalatokat alapítanak. Idetartozik az is, amikor a magyar cégek külföldi befektetőkkel hoznak létre vegyes vállalatot, vagy külföldi befektetőknek adnak el üzletrészt.

Óvatos becslések

A statisztikákkal egyébként is csínján kell bánni, hiszen ez is csak a felszín. Becslések szerint a ténylegesen lezajló ügyletek száma legalább 3-4-szer, értékük pedig 15-20-szor meghaladja a sajtóban közzétetteket. A nem privatizációhoz kapcsolódó ügyletek átlagos értéke az 1996-os 2,6 millió dollárról 9,1 millió dollárra, miközben a tőkebehozatali tranzakcióké átlagosan 4-ről 27 millió dollárra nőtt.

A Coopers emberei szerint - és ezt a véleményt más nemzetközi tanácsadók is megerősítették - mind szembetűnőbb, hogy a cégek igyekeznek leválasztani magukról az alaptevékenységüktől idegen üzletágakat. „Nagyon sok olyan szektor van, ahol tág tér kínálkozik a fejlődéshez. A magáncégek tulajdonosai egyre többször gondolnak a szóban forgó ágazatból való kivonulásra, vagy épp ellenkezőleg, a további fejlődés finanszírozásához szükséges magántőkét keresik" - vélekedett Klaus Rhys-Jones, a Coopers igazgatója. A vezető szerint mind gyakoribb, hogy változtatni kell az üzemméreten, illetve alkalmazkodni kell az EU-csatlakozás miatt változó feltételekhez. A harmonizáció jegyében fokozatosan el kell tüntetni a magyar vállalatokat védő adó- és jogi szabályozásokat, hiszen az Unióban szabad a verseny - legalábbis formailag, bár egyes országok ez ügyben erőteljesen bírálják a brüsszeli központot.

Néhány nagyobb magyar vállalat és pénzintézet térségbeli aktivitását figyelve egyértelmű, hogy az egyébként is jó pénzügyi háttérrel bíró vállalatok (MOL, Matáv stb.) egyre több támaszpontot hoznak létre. A MOL például finomítókat is megszerzett, a Budapest Bank saját leánybankot alapított, több élelmiszer-ipari vállalat pedig raktárakat fenntartó társaságokkal alakított ki szoros üzleti kapcsolatot, amiből később felvásárlás is lehet.

Ugyancsak említést érdemel a TVK, a Zalakerámia és a Graboplast külföldi befektetése, mindhárom tőzsdei cég szerzett már külföldön részesedést. A TVK egyebek között azzal magyarázta a romániai Plastico megvételét, hogy ezzel stabilizálhatja kínálatát minden időszakban. A tiszaiak élelmiszer-csomagolásnál használatos fóliákat gyártanak a szomszédos országban. Azt természetesen a kívülálló is tudja, hogy a romániai jóval nagyobb piac, mint a magyar, s erős bástyákat építeni sohasem lehet elég korán. A TVK egyébként sem túl nagy összegért, egymillió dollárért jutott 68 százaléknyi részvényhez. Meg nem erősített hírek szerint a TVK nyugati szomszédunknál is érdeklődik, és szeretné megvenni a Hamburger Unterland műanyagipari vállalatot.

Tőzsdei cégek előnyben

A Pannonplast ugyancsak Romániát szemelte ki, de az ősszel itthon is újabb felvásárlásokra készül. A győri Graboplast viszont a szlovéniai Juteks pvc-gyárban szerzett 25 százalékos részesedést. Ukrajnában a TVK-n kívül több gyógyszeripari és élelmiszer-ipari vállalatnak vannak érdekeltségei. A befektetések kezdetben szinte kizárólag vegyesvállalatokban gyümölcsöztek, de ma már több befektető elgondolkodott azon is, hogy érdemesebb megvásárolni a helyi partner részesedését vagy legalábbis tőkeemeléssel nagyobb befolyáshoz jutni a vállalatban.

A külföldi akciókat természetesen főleg a tőzsdén is jegyzett magyar óriások képesek sikeresen lebonyolítani, hiszen eleve közel vannak a pénzpiaci forrásokhoz. Ezek a külföldi tranzakciók azonban csak akkor lesznek tömegesek, ha itthon is folytatódik a koncentráció. Erre egybehangzó vélemények szerint is főleg a pénzügyi, az élelmiszer-ipari, a szállítási és az informatikai ágazatban lesz lehetőség. A bankok - a teljes körű szolgáltatás jegyében - a brókercégeket, a lízingtársaságokat és a kisebb biztosítókat szemelték ki. Természetesen a bankok egymás között is házasodnak, vagy legalábbis udvarolnak egymásnak. Várható, hogy egyes itteni bankok megszabadulnak néhány külföldi bankban levő érdekeltségüktől. Így szabadult meg a Postabank is a bécsi leánybankjától.

A felvásárlási és egybeolvadási ügyletek mögött egyre többször lehet fölfedezni a befektetési alapokat. Tavaly az ilyen alapokat bevonó tranzakciók száma háromszor akkora volt, mint két évvel ezelőtt. Ezen alapok érdeklődését az keltette föl Magyarország iránt, hogy talpra állt a gazdaság, ráadásul egyes nagyvállalatok oly mértékű potenciált rejtenek magukban, hogy már érdemes értük kockáztatni. Nálunk is sok cég keres olyan befektetőket, amelyek kockázati tőkével áthidalják az első időszak nehézségeit. Ezek jobbára külföldiek, de a magyar tőkepiac fejlődését nézve előbb-utóbb a hazai bankok is versenyképes finanszírozási formákkal jelenhetnek meg.

Ugyancsak a külföldi tőke beáramlásával és a globalizációval függ össze, hogy amíg sok multi már megalapozta itteni jelenlétét, legfontosabb nemzetközi szállítóik közül még nem mindegyik követte őket. Óvatoskodó, halogató taktikáról van szó, vagyis arról, hogy nem döntötték el: továbbra is vállalják a nagy távolságokra történő szállítást, vagy inkább - akár felvásárlások révén - helyi bázisokat alapítanak. Egyesek szerint a zöldmezős vállalkozás vagy a felvásárlás a választási lehetőség. Előbbi költségesebb, bár az adókedvezmények miatt talán jobban megéri, utóbbi viszont gyorsabb, és azonnal garantálja a saját know-how bevezetését, arról nem is beszélve, hogy ha egy nem túlságosan lerobbant magyar cég megvételéről van szó, akkor annak összes kapcsolatát, ügyfelét is magáénak tudhatja a vevő.

Profiltisztítás

Az élelmiszeriparban főleg a feldolgozók egybekelésének lehetünk és leszünk tanúi. Ezt sietteti az élelmiszer-kereskedelemben tapasztalható gyorsuló koncentráció is. Néhányan csak egyesülésre gondolnak, de hosszú távon ez nem megoldás, mert túlságosan eltérnek az egyes körzetek munkafeltételei, termelési költségei és végső soron érdekei. Az egybeolvadás vagy az egyszerű felvásárlás viszont tisztább képet teremt.

Jól nyomon követhető például, hogy a külföldi tulajdonosok nálunk is igyekeznek megszabadulni a feldolgozástól, mint a kiskereskedelmi üzletágtól idegen tevékenységtől, vagyis egyre-másra eladják a mintaboltokat. Alighanem hamarosan a nagy nyűgnek számító alapanyag-termelő egységektől is megválnak. Nyugat-Európában - s ezt sokan példaként emlegetik - a feldolgozók csak alaptevékenységükre összpontosítanak, és nem vesznek melléküzemágnak számító sertéstelepeket, nincsenek több ezer hektáros földjeik és fölösleges tárolóik.

Az egyik legnagyobb hazai cégfelvásárlónak számító Fázis Rt. hadállásokat épít ki az élelmiszeriparban is. Néhány hónapja a Szekszárdi Húsipari Vállalat vagyonát vette meg 405 millió forintért, majd hozzájutott - eddig ismeretlen összeg ellenében - az egyébként jól futó bábolnai sertéstenyésztőhöz, a Tetra Meat Kft.-hez, áprilisban pedig a Terimpex Külkereskedelmi Rt.-t kebelezte be. Ezzel az övé lett a rossz napokat élő Solami Húsipari Rt. és a Ceglédhús Kft. is. Az élelmiszeripar azonban igen szűk játéktér - legalábbis a cég fejlődésének mostani fázisában. Pénzügyi hátterük erősítésére egyelőre jelképes, tízszázalékos részesedést szereztek a Pénzintézeti Központ Bank Rt.-ben. Sokak szerint ez, illetve a Postabankkal kialakított gyümölcsöző viszony jó alap lehet a további - gépipari és távközlési területen tervezett - felvásárlásokhoz.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban nagyon látványos fúziós terület az informatika. Nálunk ebben az ágazatban még távol vagyunk az egyesülési és felvásárlási hullámtól, de sokak szerint ez csak idő kérdése. A mind izmosabb Synergon Informatika Rt. éppen április végén közölte: megvásárolta a tanácsadással, Internet-csatlakozás fejlesztésével, valamint programozással foglalkozó Quality Consulting Kft.-t. A Synergon-csoporthoz így már négy cég tartozik: a rendszerintegrálásra szakosodott Synergon, az egyik legnagyobb hazai szoftvergyártóként emlegetett Integra és a Pibex Kft., valamint a Quality Consulting. Tavaly felmutathattak egy rekordot is, hiszen a cégben érdekelt pénzügyi befektetők ötmillió dollárnyi tőkeemeléssel a társaság részvényeinek 26 százalékához jutottak hozzá. Ez volt a honi legnagyobb informatikai tőkebevonás. Lendületük nem hagyott alább, ezt jelzi, hogy hamarosan bevezetik a csoportot a tőzsdére.

A kutatás-fejlesztési bevásárlásra adott másik példát a Rába. A győriek nemrégen jutottak hozzá az állami tulajdonú Autókutató Rt. részvényeinek 40 százalékához. Egyebek mellett ettől remélik, hogy növelik versenyképességüket az amerikai piacon. A Rába a Dana, az Eaton és a Meritor nevű amerikai cégeknek szállít alvázakat, s a tengerentúli vetélytársakkal csak akkor képes versenyezni, ha folyamatosan új termékekkel és persze alacsonyabb árakkal jelenik meg. A Rába a későbbiekben további 30-35 százalékot is megvehet, mert az államot képviselő IKIM 25 százalék + 1 szavazatot tart meg.

Nagy étvágyú szomszédok Nemcsak a magyarok, de a környező országok feltörekvő vállalatai is körülnéznek a térségben. A szlovákok megvásárolták a Diósgyőri Acél Művek (DAM) többségi tulajdonát. Északi szomszédaink egyébként távolabbra is tekintenek. A Business Central Europe című lap szerint a Lodenice közelében működő hajógyár újabban a bulgáriai Duna-szakaszon, Ruszénél levő üzemével akarja egyesíteni erejét. A bolgár munkaerőért harmadannyit kell fizetni, és onnan már valóban csak egy ugrás a Fekete-tenger, ami egyébként csak túl drágán lenne elérhető a szlovákoknak. A két gyár termékei kiegészítenék egymást. A szlovákok ugyanis nem gyártanak tankereket. A horvát Pliva gyógyszergyártó nagyvállalat nemrégiben jutott hozzá a krakkói Polfa céghez. Szándékai szerint ott alakítja ki közép-európai központját, és onnan kívánja irányítani reményei szerint egyre növekvő exportját. A horvátok a szlovénekkel futnak versenyt, akik a Krk révén ugyancsak jelen vannak Lengyelországban. Maguk a lengyelek Fehéroroszországban érdekeltek különböző élelmiszer-ipari és kisgépgyártó vállalatokban, továbbá litván és lett építőipari és feldolgozóipari vállalkozásokban. Az oroszok nagyon sok ukrajnai energetikai vállalatban szereztek részesedést az ukrán energiatartozások fejében. Amelyik ukrán cég viszont bírja a versenyt, az máris vásárolt moldovai és grúz nehézipari vállalatot, illetve kikötői berendezéseket előállító cégeket.

Multik születhetnek

Nem nélkülözi a realitásérzéket az a feltevés, hogy a jól működő magyar cégek - mint ahogy más, térségünkben jól teljesítő közép-európai vállalat - idővel sok országban jelen lévő, az amerikai vagy nyugat-európai gyökerű multinacionális vállalatokhoz hasonló vállalkozásokká fejlődnek. Szakértők szerint ennek az a feltétele, hogy tőkeerőben felvegyék a küzdelmet közvetlen térségbeli vetélytársaikkal, jó menedzsmentjük és tiszta tulajdonosi struktúrájuk legyen.

A legtöbben a gyógyszeripart tartják az egyik legjobb példának. Ezek a terjeszkedő magyar cégek először sziszifuszi munkával kiépítik szerteágazó elosztórendszerüket, majd megjelennek a termelési bázisokkal, és végül az értékesítésben is szerepet vállalnak. Nagyon fontos a piacismeret és az alkalmazkodási készség. Ha a helyi szabályozás és a piac azt igényli, hogy helyi gyártó legyen, akkor az adott külföldi - jelen esetben a magyar - vesz vagy épít egy helyi gyártókapacitást, vagyis nem feltétlenül cégfelvásárlás útján érvényesíti akaratát.

Pontos felmérések mindeddig nem készültek arról, hogy a magyar vállalatok milyen arányban választják tevékenységük színhelyéül a környező országokat, illetve távolabbi tájakat. Az egyes résztulajdon-vásárlások bejelentése után, illetve ezek szaporodásából viszont arra lehet következtetni, hogy növekszik a külföldre ilyen szemüvegen keresztül is tekintő hazai cégek száma. Magyarországon valószínűleg több ilyen cég van, mint a régió más országaiban, hiszen nálunk a privatizáció módja eltérő, a vállalatok jelentősebb része bekerült a tőzsdére, s azóta többször, sikeresen emeltek tőkét. Mindebből pedig az következik, hogy van forrásuk a terjeszkedéshez - véli Kozma Krisztina, a Credit Suisse vagyonkezelési üzletágának vezetője. Egy olyan pénzügyi befektetői kör áll mögöttük, amely tudja, hogy milyen megtérülési ráta várható el, s ez a meghatározó.

Kell az ismeret

A közép-kelet-európai terjeszkedés - felvásárlás, zöldmezős beruházás vagy vegyes vállalat formájában - egyik legfontosabb feltétele az elemzők szerint az, hogy eleve sikeres terméket gyártó vállalatról legyen szó. A kimondottan a hazai piacra termelő magyar cég szóba sem jöhet, az évtizedes kapcsolat- és ismeretrendszer szinte kötelező. Olyan termékkel kell rendelkezni, amely vagy hiányzott a kiszemelt országban, vagy jobb áron lehet eladni az adott készletet vagy minőséget, mint amit a helyi gyártók, illetve a drágán termelő nyugati multik kínálnak.

A magyar gyógyszergyárak kifejezetten jó érzékkel helyezik el magukat a kelet-európai piacon. Jó minőségű, középkategóriájú terméket gyártanak, amit viszonylag olcsón és nagy mennyiségben képesek teríteni. Mivel előbb indult a magánosítás, mint sok más, térségbeli országban, volt idejük megtanulni a nyugati cégektől, hogy miként kell megszervezni a marketinget, és azt egész egyszerűen átültetik a régi-új piacaikra. A magyar húsipari társaságok például a dömpingtermékekkel igyekeznek jobb pozíciót kivívni a szovjet utódállamokban, a téliszalámit pedig az EU-ban értékesítik. A jó termék, a jó ár és a jó menedzsment mellett az évtizedes kapcsolatrendszer az igazi előny egy nyugati nagyvállalattal szemben. Ez akár a közös vállalkozások életre hívásakor is érvényes.

A fent említett alapfeltételek után jöhetnek a privatizációval összefüggők, például az, hogy kinek mekkora a tőkeereje. Ettől ugyanis nagymértékben függ, hogy lesz-e elegendő pénz az új technológia megvásárlására, a technológiai szint folyamatos emelésére, a termékszerkezet karcsúsítására, az elosztóbázis szélesítésére és a marketing fokozására, illetve az, hogy lesz-e csatasorba állítható pótlólagos tőkeforrás. Arról nem is beszélve, hogy időközben állandóan változnak a kelet-európai jelenlét egyéb körülményei.

Kezdetben a FÁK országaiban sokáig a barterkereskedelem élt, de ha valakinek van egy jó vevője, akkor most már adhat különféle fizetési könnyítéseket. Tehát pénzügyi fronton is jó feltételeket kell kínálni ahhoz, hogy valaki versenyben maradjon ezen a gyorsan változó és még sok tekintetben mindig kevéssé kiszámítható piacon. A budapesti tőzsdére bevitt vállalatok nem állnak rosszul ezen a téren. Majdnem mindegyikük többször is tőkét emelt, s magasan tartja tőzsdei értékét, így újabb tőkeforrásokhoz juthat.

Gátolja mindamellett a magyarok terjeszkedését és későbbi esetleges multivá válását az, hogy a tőlünk keletebbre és délebbre lévő országokban - legalábbis többségükben - sokkal kevésbé szilárd és átlátható az intézményrendszer. A szovjet utódállamokban a tervezett felvásárlás vagy zöldmezős beruházás előtt készített, bármily alapos tájékozódás sem képes teljesen megnyugtató képet festeni. Nem feltétlenül elfogadható például a kiszemelt cég számviteli jelentése.

Ha kételkedik a magyar vállalat, akkor nemzetközi könyvvizsgálót is alkalmazhat, ám ezek rendkívül drágán dolgoznak, és még az általuk készített jelentés sem ad százszázalékos információt, mert nem feltétlenül és minden tekintetben megbízható, ellenőrizhető adatokon alapul. Amennyiben mégsem a nemzetközileg bejegyzett auditort választja, akkor lemond a cégvásárlásról, és helyette eszközöket vesz, s utána maga építi fel a helyi cégét. Ez ugyancsak költséges és kockázatos, megint csak főleg azért, mert nem működik, vagy nem olyan szinten működik az ország gazdasági gépezete (törvényhozás, adók, végrehajtás), mint azt elvárhatná.

Taktika az EU-ban A magyar vállalati szektor főleg versenyképes termékekkel s kevésbé saját cégekkel kíván jelen lenni az Európai Unió országaiban. Arra csak kevesen gondolhatnak, hogy felvásárlások révén erősítsék a jelenlétet. A gyakorlat azt mutatja, hogy kiskereskedelmi irodák nyitásáról lehet szó, illetve olyan kereskedelmi partner megvételéről, amellyel régóta együtt dolgozik az adott magyar cég. Mindez annak érdekében, hogy kiiktassák a közvetítőket, és ezáltal növeljék a haszonkulcsot, illetve közelebb kerüljenek a vevőkhöz.

Nem vásárolunk

A magyarok eddig nem nagyon tolongtak azért, hogy céget vegyenek a FÁK-ban. Egyesekre, mint például a Rába, „rászakadt" egy-egy vállalat, ám ez is csak a régi kapcsolatok révén. Inkább a zöldmezős beruházás jellemző. A magyar cégek közül többen is előnyben részesítik a vegyes vállalati formát, bár a külföldi jelenlét formájának tulajdonképpen nincs nagy jelentősége. A legfontosabb, hogy jó részvény, zöldmezős beruházás vagy vegyes vállalati partner legyen, ennek megítélése pedig elsődlegesen a menedzsment feladata.

A már említett gyógyszeripari cégeken kívül a hagyományosan exportáló élelmiszer-ipari és vegyipari vállalatoktól várható nagyobb érdeklődés a környező országok cégei, illetve az ottani befektetési lehetőségek iránt. Azoknál a magyarországi cégeknél, amelyeknél külföldi többségi tulajdos van, nem valószínű, hogy egy felvásárlási akciót éppen a magyar cégre vagy leányvállalatra bíznak, inkább közvetlenül ejtik meg a felvásárlást - fűzik hozzá a szakértők. Az anyacégnek mindig több szabad tőkeforrása van erre, és az általános ellenőrzés is biztosított, nemkülönben az, hogy ezáltal a külföldi érdekeltség (jelen esetben a magyarországi) „nem kívánt" megerősödését is el lehet kerülni. Tehát azok terjeszkedhetnek sikerrel, amelyekben kisebbségben van a külföldi részvényes.

A magyar multik feltételezett kialakulása egyidejűleg megy végbe más, ugyancsak ebben a térségben tevékenykedő vállalatok multivá válásával, illetve a régió összefonódásával. Mindez pedig ugyancsak egy időben történik Európa egységesülésével. Ennélfogva nem feltétlenül helyes a magyar multi kifejezés, annál is inkább, mert az EU-n belül manapság inkább iparági és nem nemzetiségi felosztásról beszélnek. Az egységesülő európai piacban legfeljebb annak lesz értelme, hogy meghatározzuk az adott nagyvállalat központjának helyét, tevékenysége ugyanis már régen túllépte a nemzeti határokat, és egyre több esetben a tulajdonosi köre is nemzetközi.

Az izmosodó magyar vállalatok nem csupán a marketingmódszerek terén tanultak sokat a nyugati multiktól, hanem például abban is, hogy jól megválasztják a termelés helyét. Csápjaik keleti irányú kiterjesztése mögött az az egyszerű felismerés is fellelhető, hogy Romániában, Ukrajnában vagy Oroszországban olcsóbb a munkaerő, és alacsonyabbak a hozzá kapcsolódó kiadások. Igaz, a kockázat is magasabb, és az adókedvezmények terén sem lehet paradicsomi állapotokról beszélni, ám a költségérzékeny honi vállalatok mind sebesebben fognak Keletre nyitni, amint a magyar munkaerő ára is közelít az EU-ban elfogadottakhoz.

Saját társaságot természetesen igen költséges alapítani. Romániában például legalább 10 ezer dollár kell hozzá, és ennek 40 százalékát készpénzben kell felmutatni, a fennmaradó rész apport is lehet. Ha ez a termeléshez szükséges, tehát gép és berendezés, akkor két évig vám- és áfa-mentességet élvez a társaság.

A szakértők úgy látják, hogy a jól átgondolt regionális fejlesztési stratégiával és kipróbált menedzsmenttel rendelkező cégek egyre kedvezőbb indulóhelyzetben vannak a terjeszkedéshez szükséges hitelek megszerzéséért. Az úgynevezett elsőrendű ügyfeleknek a bankok is könnyebben kölcsönöznek, sőt egyre kisebb tartalékolási kötelezettséget jelentenek a pénzintézetnek, ami megint csak a hitelfeltételek javulását eredményezheti. (Akérdés csak az, hogy miként valósul meg, és milyen eredményt szül az a közelmúltban felvetődött kormányzati elképzelés, amely kifejezetten a keleti országokba irányuló befektetésekre vonatkozó tartalékolási kötelezettségeket szigorítaná.)

Van pénz a piacon, a bankok szeretnének kihelyezni, a gazdaság növekszik, de a bankok értelemszerűen főleg a nagyon kicsi kockázatú ügyleteket részesítik előnyben. A magyar tőzsdei cégekre nem jellemző, hogy túl magas a hitelállományuk, inkább tőkeemelésből finanszíroznak mindent. A részvénytőke tulajdonosai sokkal nagyobb mértékben hajlandóak elfogadni a kockázatot a magasabb hozam reményében, mint egy bank, amelynek a sűrű fillér elve talán a legfontosabb.

Szakértők szerint a magyar vállalatvezetőkre a jó értelemben vett konzervativizmus jellemző, tehát csak kevesen vágnak bele túlságosan kockázatos üzletekbe, a tőzsdei cégek közül pedig szinte senki sem. Ne feledjük, hogy az igazi multiknál sokkal kisebb cégekről van szó. A nagyok játéktere jóval szélesebb, egy kevésbé nyereséges leányvállalatot jobban ellensúlyoznak a jól működők. Egy, nemzetközi léptékkel mérve kisebb magyar esetében két rossz döntés után akár csőd is fenyegethet.

Magyarországi sikerlista A vállalati bevételeken is meglátszik immár, hogy Magyarországon és Lengyelországban sikeresek voltak a reformok a rendszerváltás óta - írta a The Wall Street Journal Europe című gazdasági lap közép-európai mellékletében. A pénzügyi-politikai szaklap listát készített arról is, hogy Közép- és Kelet-Európában mely vállalatok jövedelme nőtt a legjobban: az első négy helyet magyar cégek foglalják el. A lap szerint a térség országai két táborra oszlanak. A sikertörténetek közül Lengyelországot és Magyarországot emeli ki, a fájdalmasabb és kaotikusabb időket élők jellemző példájaként pedig Oroszországot említi. Oroszországban a gazdasági növekedés hét szűk esztendő után megindult ugyan, de hatása még nem gyűrűzött be a vállalati szektorba. Szokásos éves áttekintésében a lap listát készített a térség öt országának száz legnagyobb vállalatáról. Az összesített rangsort három orosz energiaóriás, a Gazprom, az Egyesített Energiarendszerek villamosművek és a Lukoil vezeti. A legnagyobb jövedelműek listáján a magyar cégek közül a Mol Rt. áll legelöl, a tizedik helyen, 3,4 milliárd dollárral. Egy másik kimutatás azt vizsgálja, mely vállalatok növelték legjobban a bevételüket tavaly. Ezt a rangsort négy magyar vállalat vezeti: a Sony Hungaria Kft. 303 százalékos, a Metro Holding Kft. 265 százalékos, az IR3 Video Rt. 177 százalékos és az Audi Hungaria Motor Kft. 176 százalékos bővüléssel. A magyar cégek legnagyobbjainak listáján is jócskán feljebb kerültek ezek a vállalatok. Az Audi például kilenc helyet ugrott, a hatodikra. A Philipshez kötődő IR3 Video az előző évi 37. után már a 12., a Metro a 8. helyre került, a Sony pedig - amely először került a legnagyobbak közé - a 79. a bevételi és profitlistán. A száz legnagyobb magyar vállalat sorát a Mol indítja, az IBM, a Matáv, az MVM és a Dunaferr előtt, a Wall Street Journal Europe listáján. Az üzleti körökben befolyásos lap szerint az idén és jövőre a magyar cégek még jobb időkre számíthatnak, mert az infláció csökken, a vállalati terjeszkedés pedig folytatódik. A lap ugyanezt jósolja Lengyelországnak is, míg Oroszországtól ingadozó teljesítményt, Szlovákiától befelé fordulást, Csehországtól átcsoportosítást vár a közeljövőben.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. július 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére