A közös pénz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. június 1.) vegye figyelembe!

Az Európai Egyesült Államok megteremtése

Megjelent a Cégvezetés (archív) 4. számában (1998. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A nyugat-európai közös pénz, az euro bevezetése egyre közeleg. Az új közös pénz érinti a hazai vállalkozásokat is, függetlenül attól, van-e partnerük az érintett országok területén vagy sem. Cikkünkben az euro bevezetési folyamatáról és az ezzel kapcsolatos, a hazai vállalkozásokat érintő és érdeklő kérdésekről írunk.

 

Az Európai Monetáris Unió (EMU) az euro közelgő bevezetése révén hovatovább valósággá válik. Az Európai Unió 15 tagállama közül az 1992-ben megállapított maastrichti kritériumoknak az 1997-es adatok szerint több EU-tagállam sem felel meg teljes mértékben. Görögország feltehetően csak 2-3 év múlva fogja elérni a kívánt szinteket, vagyis első körben nem csatlakozik az EMU-hoz. Nagy-Britannia és Svédország egyelőre nem kíván csatlakozni, Dániában pedig népszavazás döntött az EMU-ból való kimaradás mellett. Így 11 EU-tagállam maradt, amelyek 1999. január elsején megkezdik a közös pénz, az euro bevezetését.

A közös pénz bevezetéséhez közös monetáris politika is csatlakozik, s ez szerfölött nehéz feladat. Az államok gazdaságpolitikájának egyik alappillére, egyben a szuverenitás attribútuma a monetáris politika. Márpedig a 11 tagállam monetáris politikáját, az egyes nemzetállamok kormányától és politikusaitól függetlenül, az Európai Központi Bank irányítja majd. Ez a 11 tagállam arra vállalkozik, hogy gazdaságpolitikája összehangolásával halad át a harmadik évezredbe. Ez természetesen az EMU-ban részt vevő országok társadalompolitikájára is nagy hatással lesz. A vállalkozás elképesztő. A kísérlet nem más, mint az Európai Egyesült Államok létrehozása. A folyamat a II. világháború végével kezdődött el, és a befejezése valamikor a - nem tudni mennyire távoli - jövőben várható. Az Európai Uniónak nem kell kapkodnia, nincs kényszerhelyzetben, ha valami nem sikerül elsőre, akkor kivárja, míg a gazdaság vagy a társadalom éretté válik a megvalósításra. A közös monetáris politika bevezetésére - a felkészüléstől az általánossá válásig - az uniós államok 10 évet adtak maguknak (1992-2002).

Az Európai Unió tagállamai természetesen érdekeik szerint kötik ilyen szorosra életüket egymással. Az európai államok az Egyesült Államok gazdasági és politikai hegemóniáját, Oroszország katonai potenciálját, Kína fokozatos gazdasági nagyhatalommá válását és a távol-keleti országok felemelkedését látván jutottak arra a felismerésre, hogy közösen sokkal hatékonyabban tudják képviselni gazdasági, politikai és társadalmi érdekeiket, mint egyenként, egymástól függetlenül. Közösen, a gazdasági korlátok megszüntetésével, az egységes pénz és monetáris politika bevezetésével, valamint a vele együtt járó gazdasági fejlődéssel az egyesülő tagállamok gazdasági potenciálja megerősödik. Az európai közeledés tengelye és motorja Németország és Franciaország, nélkülük a folyamat nem valósulhatna meg.

Az Európai Egyesült Államok megszületése nem törvényszerű. Vannak ellenzői, és a jövőben ezek száma - a folyamat eredményétől függően - akár nőhet is. Természetesen a közös Európa képe is elhomályosodhat, ha netán a folyamat közben a tagállamok némelyikében az életszínvonal csökken. Az életkörülmények romlásával párhuzamosan a közéletben megnövekedhet a politikai demagógia súlya, amelynek hangadói a hatalom megszerzése érdekében, a valós gazdasági és társadalmi problémákat szőnyeg alá söpörve, minden felmerülő gazdasági, társadalmi vagy politikai probléma okának a közös Európát kiálthatják ki. Erre ebben az évszázadban már sajnos több példát is megismerhettünk. Ezért mértékadó politikusi vélemények szerint is az európai egységesülő folyamatot és az emberek gazdasági békéjét a cél elérése érdekében egyensúlyban kell tartani.

Hogyan felelt meg a 11 EMU-tagállam a maastrichti kritériumoknak 1997-ben (%)
EMU 11 Infláció Költségvetési deficit Államadóssághiány Kamatok
Ausztria 1,2 2,5 66,1 5,7
Finnország 1,2 0,9 55,8 5,9
Írország 1,2 -0,9 66,3 6,3
Franciaország 1,3 3,0 58,0 5,6
Luxemburg 1,4 -1,7 6,7 -
Belgium 1,5 2,1 122,2 5,8
Németország 1,5 2,7 61,3 5,7
Olaszország 1,9 2,7 121,6 6,8
Hollandia 1,9 1,4 72,1 5,6
Portugália 1,9 2,5 62,0 6,4
Spanyolország 1,9 2,6 68,3 6,8
Maastrichti krit. 2,7 3,0 60,0 8,0

Az euro bevezetésének ütemezése

Az euro bevezetése a jelenlegi tervek szerint a következő ütemezésben történik:

1998. május 1-3.

  • Az Európai Unió Bizottság ajánlása alapján, a tagállamok kormányfői és pénzügyminiszterei eldöntötték, hogy mely országok vehetnek részt a gazdasági és monetáris unió (EMU) 1999. januári startjában.
  • Rövidesen megállapítják a csatlakozni kívánó országok devizáinak egymáshoz viszonyított keresztárfolyamát.
  • A tagállamok küldöttségei az Európai Központi Bank vezetőségének személyi összetételéről döntöttek.

1999. január 1-jén:

  • Az EMU-ba első körben bekerülő országok devizaárfolyamát visszavonhatatlanul kötik az euróhoz.
  • Az euro, mint pénz, rendelkezni fog minden olyan képességgel, ami általában egy pénz létezéséhez szükséges.
  • Megkezdődik az önálló és egységes monetáris politika végrehajtása az euro bevezetésében részt vevő országok számára.
  • Az Európai Központi Bank elszámolásait euróban vezeti. A kormányok csak euróban bocsátanak ki értékpapírokat, államkötvényeket.
  • A már meglévő értékpapírok, államkötvények árfolyamát átszámítják euróra.
  • Várható, hogy rövid időn belül az összes pénzügyi tevékenység euróban fog történni.

1999. január 1-jétől 2001. december 31-ig:

  • A euro bevezetésében részt vevő országokban a nemzeti pénz, a bankjegyek és érmék továbbra is használhatók törvényes fizetőeszközökként.
  • Ebben az időszakban nem lesz kötelező az eurót használni.
  • Ez az időszak arra szolgál, hogy a pénzügyi élet résztvevői áttérjenek nemzeti devizájukról minden tekintetben az euróra.

2002. január 1-jétől

  • Az átmeneti időszak véget ér.
  • Bevezetik az eurobankjegyeket és -érméket.
  • Minden pénzügyi tevékenységet, beleértve a kiskereskedelmi forgalmat is, euróban kell lebonyolítani.
  • A részt vevő tagállamok nemzeti bankjegyeinek és érméinek teljes megszüntetése.

A belépés feltételei

1992-ben a belgiumi Maastrichtban határozták el az Európai Unió tagállamai az egységes pénz bevezetését. A maastrichti szerződésben rögzítették az egységes pénz bevezetésének időbeli ütemezését és azokat a gazdasági kritériumokat, amelyeket a csatlakozni kívánó államoknak teljesíteniük kell.
E szerint:

  1. 1997-ben a részt venni kívánó országok közül a három legalacsonyabb inflációjú ország átlagánál maximum 1,5 százalékkal lehet magasabb az infláció bármely csatlakozni szándékozó országban.
  2. 1997-ben a hosszú távú kamatok a csatlakozni kívánó országokban nem haladhatják meg 2 százaléknál többel a legalacsonyabb hosszú távú kamattal rendelkező 3 ország átlagát.
  3. 1997-ben a költségvetési deficit értéke nem haladhatja meg a GDP maximum 3 százalékát.
  4. Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát.
  5. Két évig folyamatosan és feszültségmentesen részt kell venni az ERM-ben.

A 15 tagú Európai Unióból 12 tagállam törekedett a maastrichti kritériumok teljesítésére, az EMU-tagság elnyerésére. A 12 tagállamból az Európai Unió Bizottságának ajánlása alapján, ha nem is tökéletesen, de 11 tagállamnak sikerült a csatlakozási feltételeket teljesíteni. A két legproblematikusabb állam Olaszország és Belgium volt. Az államadósság GDP-hez mért aránya mindkét államban 120 százalék körüli értéket ér el. Olaszországban ezenkívül külön gondot okozott a költségvetési deficit leszorítása a GDP 3 százaléka alá. A Prodi-kormánynak erőteljes megszorítások árán, de végül is sikerült a korábbi hatalmas költségvetési hiányok után elérni a szakemberek számára is hihetetlennek tűnő 2,7 százalékos szintet. E szint megtartása azonban a következő években további megszorításokat követel majd a mindenkori olasz kormánytól. Többek véleménye, hogy a 2,7 százalékos szint csak papíron létezik, és könyvelési kozmetika lehet a dologban.

Az államadósság tekintetében, ha nem is ilyen erőteljes mértékben, de problémásnak bizonyul Németország, Ausztria és Spanyolország, ahol az előrejelzések szerint 1998-ban az adósság valamelyest 60 százalék fölötti lesz. Az infláció mind a 11 tagállamban a kritériumoknak megfelelően alakul.

Az eurót bevezető államok: Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Írország, Ausztria, Portugália, Finnország.

Árfolyamrögzítések

A 11 csatlakozó ország 1999. január elsején visszavonhatatlanul rögzíti jelenlegi nemzeti devizájának árfolyamát az euróhoz. Jelen példánkban a márka-euro átváltási ráta legyen: 1,98486.

Ha valakinek van 1000 márkája, akkor annak az átváltása euróra és dollárra a következőképpen történik:

1. euro/DEM keresztárfolyam: 1 euro =1,98486 DEM
2. 1000 DEM átváltása euróra: 1000 DEM / 1,98486 = 503,81 euro
3. 1000 DEM euro értéke: 503,81 euro

Az euro/dollár árfolyam a nemzetközi devizapiacokon szabadon lebeg, vagyis minden másodpercben változik. A bankok nyilván az euro/márka árfolyamát is naponta fixálni fogják, hasonlóan a dollár/márka árfolyamához, ahol a vételi és eladási árfolyamokat is megállapítják. Ezeken az árfolyamokon aztán a vállalatok adhatják-vehetik az eurót, illetve a dollárt.

1000 francia frank (FRF) átváltása márkára (DEM) a következőképpen történik 1999. január 1. után:

Euro/DEM keresztárfolyam: 1 euro = 1,98486 DEM
Euro/FRF keresztárfolyam: 1 euro = 6,5205 FRF
1000 FRF átváltása euróra: 1000 FRF / 6,5205 = 153,36 euro
1000 FRF euroösszege: 153,36 euro
Átváltás DEM-re: 153,36 euro x 1,98486 = 304,39 DEM
1000 FRF DEM-értéke: 304,39 DEM

Áthúzódó devizahitelek

Az árfolyam rögzítése a devizahitelt már korábban felvevők számára következményekkel jár: azoknak a magyar vállalatoknak, amelyek német márkában vettek fel hitelt, és a hitel törlesztőrészleteit például Olaszországba irányuló exportjuk bevételeiből fedezték, eddig a német márka és az olasz líra árfolyamváltozásaiból eredő árfolyamkockázatot kellett esetleges veszteségként elkönyvelniük. Vagyis, ha az olasz líra gyengült a devizapiacokon, akkor a vállalatnak több lírát kellett adnia a hitel márkaösszegű törlesztőrészleteiért. Az árfolyamok fixálásával ez a fajta árfolyamkockázat megszűnik, és a vállalat az exportbevételeiből származó olasz líráért minden esetben ugyanannyi német márkát fog kapni. Nem lesz többé árfolyamkockázat, és ebből eredő veszteség. (Nem lesz persze árfolyamnyereség sem.) A kérdés pusztán annyi, hol fogják fixálni az olasz líra és a német márka keresztárfolyamát, és hogy ez a majdani keresztárfolyam megfelel-e a vállalat előzetes számításainak.

Azok a magyar vállalatok, amelyek német márkában vettek fel hitelt, és az Egyesült Államokba irányuló export bevételeiből fedezik a hitel törlesztőrészleteit, eddig az amerikai dollár és a német márka árfolyamváltozásaiból eredő kockázatot viselték. Az euro bevezetése után a nemzetközi devizapiacokon a részt vevő országok devizáit az euro váltja fel, és ennek megfelelően a hitel visszafizetésének árfolyamkockázatát az euro/dollár árfolyama fogja meghatározni. Az euro erősödése kedvezőtlenül, gyengülése pedig kedvezően érinti majd a hitelfelvevőket.

Az a magyar vállalat, amelyik német márkában vette fel devizahitelét, és belföldi eladásokból, vagyis forintbevételeiből kellett törlesztenie a devizahitelt, eddig a márka devizapiaci helyzetének függvényében járt jól vagy rosszul. (Ebben az esetben nem vettük számításba a forint havi leértékelését és a forint intervenciós sávon belüli helyzetét, amely nem tartozik szorosan jelen témakörhöz.) 1999 januárjától az euro és a forint árfolyammozgásai fogják meghatározni, hogy a vállalatok a felvett devizahitelek esetében milyen árfolyamrizikót futnak. Az euro erősödésével a német márka is erősödni fog, illetve fordítva, gyengülésével a német márka is gyengülni fog.

1999 januárjától 2001. december 31-ig, az átmeneti időszakban megmarad a márka, továbbra is lesz márka/forint árfolyam, ami továbbra is változik majd a bankközi devizapiacokon, továbbra is német márkában lehet majd a felvett devizahiteleket törleszteni, illetve elszámolni. A magyar vállalatok számára azonban az euro/forint árfolyam lesz az irányadó.

Vegyünk egy egyszerű példát. Adott vállalatnak 100 millió márkát kell vásárolnia forintért devizahitelének törlesztésére. 1999 januárjában 1,98486-os árfolyamon fixálják az euro/márka viszonyt. Így a 100 millió márka 50 381 387 euro lesz, és ez semmilyen körülmények között sem változik meg. A vállalatnak teljesen mindegy, hogy 100 millió márkát vagy 50 381 387 eurót vásárol forintjáért a hitel visszafizetésére, hiszen a két összeg 1999. január havától fogva megegyezik.

A magyar vállalatok, amelyek a 11 EMU-tagállam valamelyikébe fognak exportálni vagy onnan importálni, 1999-től nem futnak többé olyan árfolyamkockázatot, mint korábban.

A Magyar Nemzeti Bank az euro bevezetésével párhuzamosan megváltoztatja a jelenleg fennálló devizakosár összetételét, és a német márka helyére ugyanakkora százalékos részesedéssel (70 százalék) az euro kerül. Az 1998. május 1-3-i csúcsértekezleten a 11 tagállam előzetesen rögzítette a devizák keresztárfolyamát. Fixálják annak a 11 devizának a keresztárfolyamát, amelyek az első körben részt vesznek az euro létrehozásában. Így például a
márka/francia frank, a francia frank/belga frank, a gulden/líra stb. devizapárok mind fixált árfolyamot kaptak. Ezek a keresztárfolyamok azonban nem véglegesek, 1998 májusától decemberéig bármelyik devizára nehezedhet olyan spekulációs nyomás, amelynek következtében esetleg 1999. január elsejéig meg kell változtatni ezeket az előzetesen rögzített árfolyamokat. A május 1-3-i csúcsértekezleten a tagállamok vezetői megállapodtak abban is, hogy az előzetesen fixált keresztárfolyamokat piaci eszközökkel megvédik, vagyis ha szükséges, akkor közös intervenciót hajtanak végre a gyengélkedő deviza vagy devizák védelmében. Valószínűleg ezt nyomatékosan közölni fogják a közvéleménnyel annak reményében, hogy az ilyen kötelezettségvállalás elriasztja a spekulánsokat az 1998. május és december közötti időszakban az árfolyamok megingatásától. Mindenki kész ténynek veszi azt is, hogy 1 ecu értéke 1 euro lesz.

ECU fixing (április 27.)
Devizák ECU fixing ECU központi árfolyam Százalékos eltérés a
leggyengébb devizához képest
IEP 0,782672 0,796244 1,74
DKK 7,53763 7,54257 0,07
FRF 6,62471 6,63186 0,12
PTE 202,461 202,692 0,12
ATS 13,901 13,9119 0,09
DEM 1,97569 1,97738 0,09
BEF 40,7874 40,7844 0,00
NLG 2,2226 2,22799 0,25
ESP 167,777 168,22 0,27
FIM 5,99692 6,0125 0,25
ITL 1952,72 1957,61 0,26
GRD 347,321 357,000 2,79

Az átállás

Egyelőre kérdéses, hogy az átmeneti időszakban a vállalatok milyen ütemezésben fognak átállni a nemzeti fizetőeszközről az euróra. A vállatok és a magánszemélyek igénye fogja meghatározni, hogy milyen ütemezésben állnak át a bankok.

Nézzük meg egy konkrét példán keresztül a nagyvállalatok terveit az euróra való áttérés tekintetében!

Előzetes tervek szerint a Siemens esetében az átmeneti időszakban az euro bevezetése a következő ütemezésben történik:

  • 1999. január elsejétől a Siemens készen áll arra, hogy bárkivel euróban számoljon el, bárkivel euróban kössön üzletet, legyen az megrendelő, beszállító vagy egyéb kereskedelmi partner.
  • 1999. október 1-jéig házon belül a német márkát teljes egészében felváltja az euro. A Siemens minden számláját, üzletét, eredményét német márka helyett euróban számolja el.
  • A beszállítókkal kapcsolatosan a Siemens a "nem kényszeríteni, nem kötelezővé tenni" elvet fogja képviselni. Tehát annak ellenére, hogy "eurobázisú" vállalat lesz, nem fogja kényszeríteni beszállítóit és kereskedelmi partnereit az euróban történő fizetésre és számlázásra. Azok a vállalatok azonban, amelyek képesek lesznek euróban lebonyolítani az üzleteket, mindenképpen előnyben részesülnek. Azoknak a beszállítóknak, amelyek az "euroterületen" kívül vannak, és a fizetést továbbra is nemzeti fizetőeszközükben teljesítik, illetve kérik le, a Siemens az árfolyamkockázat csökkentése érdekében megpróbál megfelelő átváltási árfolyamokat kínálni.
  • A Siemens az ügyfeleit sem fogja kényszeríteni, hogy térjenek át az euróra, hanem megadja a szabad választás lehetőségét. Ettől függetlenül a Siemens azt várja, hogy az ügyfelek többsége megfelelő ütemben áttér az euróra a német márkáról.
Legfontosabb gazdasági adatok
  Folyó áron számolt GDP
(Mrd ECU, 1996)
Egy főre eső
GDP (PPS)
(EU-15 = 100)
Népesség
(1996)
Munkanélküliség
% (97. dec.)
Össztartalék (arany nélkül)
(Mrd USD, 1995)
Németország 1850,0 108,3 81,8 10,0 85,0
Franciaország 1217,4 106,2 58,4 12,2 34,9
Olaszország 952,8 105,2 57,4 12,1 26,9
Spanyolország 463,7 76,7 39,3 20,4 16,2
Hollandia 308,4 103,6 15,5 4,6 33,7
Belgium 208,8 111,4 10,2 9,0 34,5
Ausztria 180,1 111,7 8,0 4,3 18,7
Finnország 98,0 93,6 5,1 12,6 10,0
Portugália 84,6 70,4 9,9 6,6 15,9
Írország 51,3 93,8 3,6 9,8 8,6
Luxemburg 13,4 165,8 0,4 3,6 0,1
Nagy-Britannia 885,1 99,3 58,7 6,6 42,0
Svédország 197,4 97,0 8,9 9,1 24,1
Dánia 136,0 133,8 5,2 5,7 11,0
Görögország 94,8 64,5 10,5 - 14,8
EU-15 6742,0 100,0 373,0 10,4 -
EU-11 5428,7 - 289,6 - 284,5
USA 5785,0 140,5 265,3 4,7 74,8
Japán 3664,2 115,8 125,4 3,4 183,3

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére