A gazdaság rejtett oldala

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 4. számában (1998. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A rejtett gazdaság mibenlétével és mennyiségi jellemzésével csaknem 20 éve foglalkoznak nálunk a közgazdászok, szociológusok, politikusok és a közvélemény. A megnevezések és a mögöttes tartalom is sokféle. Bár nehéz a határvonalat meghúzni, mégis célszerű három fogalmi kört elhatárolni.

A fogalom tartalma

Az informális gazdaság fogalmába bele kell érteni minden, az egyének jólétét emelő munkával kapcsolatos tevékenységet, akár kíséri azt pénzmozgás, akár nem. Az informális gazdasághoz tartozik ilyen módon mindenfajta munkacsere (például lakás-, házépítésnél végzett munka későbbi viszontszolgálat fejében), az úgynevezett barterügyletek (nyelvtanításért cserébe autójavítás stb.), de idesorolható a pénzért végzett fusi, illetve számla nélküli munka vagy az erdőben gyűjtött gomba piaci értékesítése és a házi barkácsolás is, amit valaki maga vagy hozzátartozója részére ellenszolgáltatás nélkül végez.

A rejtett gazdaság fogalma ennél valamivel tágabb és más szempontból szűkebb is. Tágabb, mert a nem munkával kapcsolatos pénzszerző tevékenységek is beleértendők (adócsalás a költségek mesterséges megnövelésével, feketefoglalkoztatással, fogyasztók megkárosítása, korrupció stb.). Szűkebb viszont azért, mert az előzőhöz képest kikerülnek azok a tevékenységek belőle, ahol nincs pénzmozgás (kaláka, barterek, barkácsolás).

Végül feketegazdaság azon jelenségek összefoglaló neve, amely bűnözés révén szerzett pénzeket takar. Ennek skálája igen széles. Idetartozik mindenfajta hamisítás (bor, paprika, okirat, olajszőkítés stb.), a lopott árukkal (autó, műszaki cikkek, ékszerek, műkincsek és egyebek) való kereskedelem, fantomcéggel áfa-visszaigénylés, fegyvercsempészet, kábítószer-kereskedelem, prostitúció, védelmi pénz szedése, pénzmosás és hasonlók.

Az elhatárolás azért igen nehéz, mert egy-egy ügyletben gyakran előfordul mind a feketegazdasághoz, mind a rejtett gazdasághoz tartozó tevékenység.

A méret és struktúra

Az elmúlt két évtized során a magyar rejtett gazdaság mind méretében, mind struktúrájában sokat változott. A méret szempontjából a növekedés volt a meghatározó. A 80-as évek elején készült - nagyon széles jövedelemszerzési lehetőségekre kiterjedő - becslés szerint a rejtett gazdaság mintegy 100 milliárd forintot tett ki. Ez az akkori GDP körülbelül 10 százaléka lehetett. A későbbiek során a 80-as években több becslés is készült a láthatatlan jövedelmekről, illetve a nem regisztrált tevékenységekről, ám ezen becslések nagyon különböző jövedelemszerzési módokat öleltek fel. A GDP-hez mért arányok nem nagyon változtak, legfeljebb amiatt, hogy a vizsgálatba bevont jövedelmek köre szűkebb volt.

A 90-es évek elején több becslés is készült. A nemzetközi pénzügyi szervezeteknek (élükön a Világbankkal) az volt a véleménye, hogy a szabadpiac, a magánszféra bővülése elé állított mesterséges korlátok lebontása miatt a rejtett gazdaság össze fog szűkülni. Ha bárki kaphat működési engedélyt, akkor nem kell fusizni stb. Már egy-két évvel a változások után látni lehetett azonban, hogy a folyamatok éppen az ellenkező irányba haladnak. A vállalkozók többször hangot is adtak annak a véleményüknek, hogy a túlzott elvonások (adók és tb-járulékok) olyan mértéktelen terhet rónak rájuk, hogy csak az tud talpon maradni, aki ügyeskedik, jövedelmének kisebb-nagyobb részét eltünteti. Informális tanácsokkal ebben lelkesen segítették is egymást. Ráadásul a különféle joghézagok, az adó- és számviteli törvények összehangolatlansága, az adótörvény nagyvonalúsága (például: kezdetben a vállalkozók számla nélküli áfa-visszaigénylési lehetősége) a jövedelmek eltitkolására, illetve növelésére számos alkalmat nyújtottak. A 90-es évek elején készült becslések a rejtett gazdaság nagyarányú bővülését jelezték. Az akkori becslések a GDP 23-27 százaléka közötti rejtett gazdaságot valószínűsítettek.

Azóta nem készült az egész rejtett gazdaságra vonatkozó részletes becslés, csupán a szürke-fekete piacok forgalmára, illetve a feketemunkára vonatkozó részterületi becslések vannak. A napilapok hasábjaira kerülő gyanús ügyletekkel kapcsolatban a növekvő összegek alapján azonban valószínűnek látszik, hogy a rejtett gazdaságban mozgó összegek emelkedtek, az árnyékgazdaság mérete nőtt. Valószínűnek látszik, hogy ma már eléri a GDP egyharmadát.

A növekedés közben azonban jelentős strukturális változás is bekövetkezett, illetve módosultak az idesorolható jövedelemszerzési módok. A strukturára a gazdaságban zajló események hatottak. A rejtett gazdaság növekedése és strukturális átrendeződése szempontjából vezető helyet foglal el a privatizáció, illetve a magánszféra dominanciája.

A privatizáció szerepe

A történelemben és nemzetközileg is nyomon követhető, hogy a privatizáció során a korrupció a világon mindenhol és mindenkor felerősödött. Magyarországon és a közép-kelet-európai régióban a közelmúltban korábban alig tapasztalt mértékű privatizáció zajlott le. Ennek óhatatlan kísérőjelensége volt a rejtett gazdasághoz tartozó jelenségek elburjánzása. E folyamatot segítette a kormányok ambivalens magatartása a problémával szemben. A kormányok egyrészt engedni akarták a hazai tőke gyarapodását, a vállalkozói réteg megerősödését. Ezért nem került sor mind a mai napig a központi ingatlan-nyilvántartás felállítására, a vagyonnyilatkozatok bekérésére és ezeknek az adóbevallásokban szereplő jövedelmekkel való időszakos összevetésére. Pedig a demokratikus országok túlnyomó részében ez létezik, nem tekintik a személyiségi jogok megsértésének, és valóban ez a rejtett gazdasági jövedelmek leghatékonyabb ellenőrző eszköze.

Másrészt mivel a kormányok megfelelő szociális rendszer kialakítására nem voltak képesek, úgy gondolták, hogy az egyre nagyobb családi terheket okozó intézkedések miatti társadalmi feszültségek levezetésére a rejtett gazdaság sajátos szelepként szolgálhat. Tehát miközben szemet hunytak az ügyeskedésből összeharácsolt vagyonok felett, engedték, hogy a szegényedő réteg is próbáljon kis halakat fogni a zavaros vizekben, ha erre alkatánál, adottságainál fogva képes.

A másik fontos körülmény, amely segítette a rejtett gazdaságnak a privatizáción keresztüli bővülését, az volt, hogy tényleges akadályai voltak a vagyonértékelésnek. A korábbi rendszerben kialakított vagyon-nyilvántartási módszerek, a vállalatok sikeressége objektív mércéjének hiánya, a társadalmi tulajdonban levő eszközök valós tulajdonosának tisztázatlansága és az állam, a minisztériumok, a vállalati vezetés hatáskörének, cselekvési szabadságának hiánya miatt a felelősség, a felelősségre vonhatóság, a rendelkezési jog, a jó és rossz közötti határok megállapítása szinte lehetetlen volt. Az emberek legfeljebb érezték, hogy valahol valami nincs rendben, de nem találtak hozzá igazi kapaszkodókat. A jogrend kusza volt. Miközben a szabályozás igyekezett megteremteni a változások lehetőségét, sok esetben az események után kullogott. A parlamentbe bekerült képviselők a legjobb akarat mellett sem tudtak megbirkózni a rájuk háruló jogalkotási feladatokkal, amit sokszor ismereteik hiányossága is akadályozott. Így sorban fogadtak el önellentmondást tartalmazó vagy az alkotmánynak ellentmondó rendeleteket. A szabad, nem szabad gyakran csak hangzatos érvelés kérdése volt. Az ilyen kaotikus viszonyok pedig mindenkor kedveznek a szerencselovagoknak.

Ezeken túl a privatizáció folyamata számos más módon is hozzájárult a rejtett gazdaság bővüléséhez és strukturális átalakulásához. A privatizáció egyik fontos velejárója a gazdasági szervezetek számának gyors és nagyarányú szaporodása, illetve a vállalatméretek ezzel együtt járó csökkenése. A 80-as évek végén mindössze mintegy 15 ezer jogi személyiségű gazdasági szervezet, 10 ezer gmk és mintegy 200 ezer kisiparos és kiskereskedő volt Magyarországon. 1996-ra a jogi személyiségű szervezetek száma 125 ezer fölé, az összes regisztrált gazdasági szervezet száma pedig 1,1 millió fölé nőtt. Míg 1990-ben a főbb gazdasági szervezetek több mint a fele a 20 fő feletti kategóriába esett, addig 1996-ra a működő gazdasági szervezetek 95 százaléka méretüket tekintve 20 fő alatt volt. Ezen belül 96 százalék volt a 10 fő alatti szervezet.

Ennek két fontos következménye volt a rejtett gazdaságot illetően. Az egyik, hogy ellenőrzésük megnehezedett, illetve szinte lehetetlenné vált. A másik, hogy a foglalkoztatás és a jövedelemeltitkolás sokkal egyszerűbb, könnyebb lett. Míg a nagy szervezetekben a munkaköri feladatok megosztása miatt a jövedelem eltitkolásába igen sok személyt kell bevonni - ami megnehezíti azt -, a kis szervezeteknél sokszor a könyvelő és a pénztáros, sőt a tulajdonos is azonos személy lehet, ami viszont lényegesen könnyebbé teszi a pénzek elrejtését.

A másik körülmény, ami a privatizáció és a rejtett gazdaság erősödésének összefüggését jelezte, az volt, hogy a szervezetek szétaprózása, magánkézbe adása együtt járt a foglalkoztatási felelősség megszűnésével. Megjelent és gyors ütemben emelkedett a munkanélküliség. Az új tulajdonosok a foglalkoztatottak jelentős részét elbocsátották. Az újonnan keletkező kis szervezetek pedig nem tudták (sokszor nem is akarták) felszívni az elbocsátottak tömegeit. A korábbi - szocialisztikus elvek szerint megállapított - alacsony bérek százalékában fizetett munkanélküli-járadék (bármilyen nagyvonalúnak ítélték is a nemzetközi szervezetek a 90-es évek eleji munkanélküli-ellátás rendszerét) elszegényedést okozott a családok jelentős részénél. A KSH felmérései szerint azokban a családokban, ahol legalább egy munkanélküli van, a létminimum alatt élők száma kétszer több, mint országos átlagban. A szegénység, illetve szegényedés - a nemzetközi szakirodalom egybehangzó állítása szerint - éppen olyan fontos motiváló tényező a rejtett gazdaságbeli részvétel erősödése szempontjából, mint az adóprés erősödő nyomása.

Az adóprés

Az adók nagysága is hozzájárult a rejtett gazdaság növekedéséhez. A 90-es évek elején az elvonásokat jelentősen növelték a kormányok. Ezzel próbálták a romló adófizetési morál, az ellenőrzés hiánya miatt kicsúszó állami bevételeket pótolni. Bár az utóbbi néhány évben bizonyos csökkenés következett be az adó- és tb-járulék-fizetési kötelezettségekben (különösen a nyereségadónál, amely a jelenlegi 18 százalékkal az egyik legalacsonyabb Európában), ám a tb-járulékok még mindig magasak. A korábbi 44 százalékról a munkáltató által fizetett tb-járulék ugyan két lépésben 39 százalékra csökkent, de eközben tavaly bevezették a fix összegű egészségügyi hozzájárulást, ami az átlagbérhez képest további mintegy 3 százalék. Így összességében a tb-járulék ma is mintegy 42 százalék, és ezen túl még 4,5 százalék munkaadói hozzájárulás is terheli a béreket. A munkaadó szempontjából ez elég erős motiváció a feketefoglalkoztatásra.

A rejtett gazdaság strukturális változásait előidéző tényezők közül nem szabad kihagyni az árak liberalizálását és az állandó árfolyam-leértékelést sem. Ezek inflációs és jövedelemátcsoportosító hatása is közismert. A jövedelemátcsoportosítást jól mutatja, hogy 1994-ben az APEH adatai szerint az adózók legfelső tízezrét kitevő személyek rendelkeztek (az adóbevallást készítők 0,2 százaléka) az összes bevallott személyes jövedelem 4,5 százalékával. A jövedelemátcsoportosítás így az egyik oldalon nagymértékű gazdagodást, ám a másikon szegényedést okozott. Az elszegényedés persze nem azonos a szegénységgel. Számos esetben arról van szó, hogy le kell mondani bizonyos, nem feltétlenül nélkülözhetetlen kiadásról, illetve korlátozni kell a kiadásokat több területen. A fogyasztás korlátozása először mindig a szolgáltatásoknál szokott megjelenni. Ez jól nyomon követhető az elmúlt évtizedben nálunk. A személyi szolgáltatásokra (fodrász, kozmetika, taxi stb.) és a vendéglátásra fordított kiadások az átlagos családok fogyasztási szerkezetében állandóan mérséklődtek. Ez azért fontos, mert ezek tipikus borravalós ágazatok. A 80-as évek elején a borravalók, csúszópénzek még a láthatatlan jövedelmek jelentős hányadát tették ki.

A strukturális átrendeződés fő irányai mindezek következtében az alábbiak voltak:

  1. A lakosság közötti gyakori, kis összegű transzfer jellegű jövedelmek (borravaló, hálapénz, csúszópénz) arányai az összes láthatatlan pénzeken belül - a többség szegényedése miatt - mérséklődtek. Eközben jelentősen megnövekedtek a nagy összegű és az állami újraelosztást is befolyásoló jövedelmek (adócsalás, korrupció) arányai.
  2. A munkával szerzett jövedelmektől (fusi, személyi szolgáltatások, oktatás stb.) arányeltolódás következett be a joghézagokat kihasználó ügyeskedések, előnyszerzéshez kapcsolódó korrupció és a feketeügyleteket is magukban foglaló (jogosulatlan áfa-visszaigénylés, csalás, hamis számlaadás stb.) pénzszerzési módok felé.
  3. A kis összegű, az egyének jólétét növelő, a személyes jövedelmeket nivelláló láthatatlan jövedelmektől eltolódás következett be a nagy összegű, a jövedelmi különbségeket erősen növelő, a tőkeképződést és meggazdagodást megalapozó, üzlethez, illetve vállalkozáshoz kötődő, gazdasági és/vagy politikai hatalmat szolgáló láthatatlan jövedelmek felé.

A strukturális változásoknak jelentős hatásuk volt a jövedelemelosztásra is. Korábban a rejtett gazdaságból származó jövedelmek nagyobbik része egyfajta korrekciós szerepet töltött be. Sok indokolatlanul alacsonyan bérezett szakmában adta meg a lehetőséget - főként a szolgáltatások területén - arra, hogy az ott dolgozók munkájuk nehézségi fokának megfelelő jövedelemhez jussanak. Sok esetben jelentős működési zavarok kialakulását hárították el ezek a pénzek. Hiszen egyes szakmákban a hivatalosan megállapított bérek mellett a munkára nem lehetett jelentkezőt találni. A láthatatlan jövedelmek ma többnyire éppen a jövedelmi különbségek növelésének eszközei. Az amúgy is magas keresetű, jövedelmű személyek jutnak általuk még többhöz, tudnak belőle vagyont felhalmozni.

A másik fontos hatás, hogy a rejtett gazdaságban éppen úgy uralkodóvá válik az alul levőktől a jövedelmek átcsoportosítása, mint a látható, regisztrált gazdaságban. Tehát mind kevésbé ad menekülési utat az alacsonyabb jövedelműeknek. Ez abból is látható, hogy - a KSH átlagbér-kimutatásait alapul véve - a feketén foglalkoztatottak bérei a Moszkva téri felmérés szerint az elmúlt 8-9 évben sokkal kevésbé nőttek, mint a regisztráltan foglalkoztatottaké. Így viszont a rejtett gazdaság korábbi, a szociális feszültségeket mérséklő jellege is eltűnni látszik.

Kitekintés

Az árnyékgazdaság GDP-hez viszonyított, korábban már említett 30-33 százalékos aránya kapcsán rendre visszatérő a kérdés: milyen minőség ez az arány a környező országok és a világ más országaihoz viszonyítva. A kérdés annál is inkább fontossá válik, mert az Európai Unióhoz való csatlakozási szándékunk kinyilvánítása óta mind erőteljesebbé válnak az EU-országokban azok a hangok, amelyek a jóléti célú migrációval kapcsolatos félelmeket hangsúlyozzák, mint a belépésünk egyik problematikus vonását. A félelmet nagyrészt a kiterjedt rejtett gazdaság táplálja. A legális foglalkoztatásban nem érdekelt vállalkozók miatt a hivatalos munkanélküliségi ráta bizonyosan magasabb a ténylegesnél. Ám a rejtett gazdasághoz sorolható az a fajta feketefoglalkoztatás is, amikor a vállalkozó ugyan bejelenti a dolgozót, de csak minimálbérrel vagy a körüli keresettel. A vállalkozók - akiknek a regisztrált szervezetek száma szerint nem kicsi az arányuk a foglalkoztatottak (mint önfoglalkoztatók) között (akár 30 százalék is lehet, hiszen 1,1 millió vállalkozás van, és egy vállalkozónak ugyan lehet több vállalkozása, de egy vállalkozásban is lehet több vállalkozó) - szintén gyakran élnek a létminimum körüli jövedelmek bevallásának eszközével. Így az a kép alakul ki az országról, hogy itt nyomorognak még a vállalkozók is, tehát a határok megszüntetése, a szabad munkaerő-vándorlás bevezetése esetén tömegek fognak munkát keresni az EU más országaiban.

Az EU-országok mostanában - egyébként is - egyre nagyobb figyelmet szentelnek a rejtett gazdaság témájának. A világ fejlettebb országaiban a kérdés sokkal hamarabb, a 60-as, 70-es években került a gazdasági szakemberek és a politikusok érdeklődésének előterébe. Az országok többsége felbecsülte saját rejtett gazdaságának méretét. A GDP-hez mért arány az észak- és nyugat-európai országokban általában 3-5 százalék körül mozgott. A dél-európai országok közül Olaszország állt a figyelem középpontjában, ahol a maffia tevékenységével együtt a rejtett-fekete gazdaságot 20 százalék körülire tették. Ez a fejlett országok között igen magas aránynak számított. A 80-as évek közepén Olaszország korrigálta is a GDP-jét a rejtett gazdaságban megtermelt termékekből, szolgáltatásokból eredő jövedelmeivel.

A kérdés alapvetően két okból került ismét a figyelem középpontjába. Az egyik ok, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek követelésére a kormányok által a szociális kiadások csökkentésére megtett lépések miatt megkezdődött az elszegényedés, egyszersmind felerősödött az ezt kivédeni kívánó magatartás, ami rendszerint a rejtett gazdasági aktivitás növekedésének irányába hat. Így azonban néhány - magas adófegyelmű, főként - észak-európai ország is úgy érzékelte, hogy a rejtett gazdasága jelentős növekedésnek indult. Például Finnország ma azzal számol, hogy a korábbi 4-5 százalékról a rejtett gazdaság a GDP 10-15 százalékára nőtt.

Nem vagyunk egyedül

Tizenhét OECD-országra kiterjedő elemzés szerint hasonlóan jelentős növekedés volt más fejlett országokban is. 1994-re vonatkozó adatok szerint Olaszország az élen áll 25,8 százalékos GDP-hez mért arányával. Spanyolország követi 21,4 százalékkal. Ám olyan országok, mint Svédország, Dánia, Norvégia, Írország, Kanada és Franciaország is 18-25 százalék közötti rejtett gazdaságot könyvelhetnek el maguknak. Sőt, Hollandiában és Németországban is 10 százalék felett van a rejtett gazdaság aránya. A lista végén állóknál is magasabbak az arányok a 4-5 százaléknál: USA 9,4 százalék, Ausztria 6,7 százalék, Svájc 6,6 százalék. A növekedési arányok a 70-es évekhez mérten látványosak voltak. Belgiumban kétszeresére nőtt 25 év alatt a rejtett szféra. Olaszországban 2,5-szeresére, az Egyesült Királyságban és Hollandiában pedig mintegy háromszorosára nőtt 20-25 év alatt a rejtett gazdaság.

A másik ok, amiért a kérdés ismét fontossá vált, az euro bevezetése, illetve a közös adórendszer kialakítása. A közös valuta stabilitását nagyon keményen tudja befolyásolni az egyes országok kiterjedt rejtett gazdasága. A közös adórendszer ugyancsak erősen befolyásolja azt, hogy egy-egy országban mi marad meg, illetve kerül ki a látható szférából. Az úgynevezett adóparadicsomok is jelentős gondot okozhatnak ezen szempontból.

Az informális, rejtett, de főként a feketegazdaság a közép-kelet-európai régióban a rendszerváltozások után növekedésnek indul. A változás méreteit elég nehéz lenne megállapítani, mert Magyarországot leszámítva e téren korábban nem nagyon készültek felmérések, elemzések. A Világbank által 1991-ben kezdeményezett vizsgálatból elég nehéz lett volna összehasonlítást készíteni, tekintve hogy a becslések általában bizonyos részterületekre vonatkoztak, és ezeken belül is eltérő jövedelemszerzési módokra.

Bulgáriában, Szófiában akkor - a helyi becslések szerint - a munkaképes népesség többsége vett részt valamilyen illegális tevékenységben, nagyrészt árucsempészetben és illegális kereskedelemben. Az adóhivatal szerint a bejelentett cégek csupán 10 százaléka fizetett adót, sőt állami vállalatok sem adóztak 300 millió leva után 1991-ben.

Csehszlovákiában a szakértők szerint a magánszolgáltatók által megtermelt jövedelmek 30 százalékát már a 80-as évek végén sem jelentették be. Ám az akkori becslések szerint a kisiparosok teljes termelési értéküket lényegesen nagyobb arányban, mintegy 90 százalékban eltitkolták. A borravalókból, a fogyasztók megkárosításából, lopásokból, megvesztegetésekből eredő jövedelmeket a helyi szakértők a GDP 2,2-2,7 százalékára becsülték a 80-as évek végére. További majd' 2 százalékra kalkulálták az úgynevezett moonlightingból, illetve a háztáji gazdaságok jövedelemeltitkolásából eredő bevételeket.

Az egykori Jugoszláviában a szakértők a 90-es évek elején az eltitkolt jövedelmeket a GMP-hez (bruttó anyagi termeléshez) mérten 40 százalékra becsülték. A foglalkoztatottak száma alapján készítettek becslést. E szerint az akkori szocialista szektorban dolgozók 1/5-e és a munkanélküliek 50 százaléka tevékenykedett a rejtett gazdaságban. Arra a következtetésre jutottak ebből, hogy a magánszektor termelésének 84 százaléka rejtett módon zajlik. Így azt valószínűsítették, hogy az akkori Jugoszlávia GMP-jének 39,5 százalékát termelik a rejtett szférában. Ezen belül Szlovéniában alacsonyabb mértékekkel számoltak. Az OECD és az IMF becsléseire hivatkozva Szlovéniára 8-12 százalékot tartottak valószínűnek.

Lengyelországra a szakértőik 1990-re 10,2-28,4 százalék, illetve 11,9-33,0 százalék közötti becsléseket készítettek ugyancsak a GMP-hez s nem a GDP-hez mérten. A becslés korábbi számítások továbbvezetésével történt. A számításba bevont kör elsősorban a magánszektor adócsalására, a valutázásra, fusizásra, borravalókra vonatkozott. A kalkulációnál a magánszektor teljesítményének növekedését vették figyelembe egy korábbi becsléshez mérten. Ezen túl számításokat készítettek a potenciális résztvevőkről is, és az ennek alapján készített újabb összegeket ütköztették a korábbi adatokkal, mire a végeredményhez eljutottak.

Munka feketén

Az ILO (az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete) megbízásából a felsorolt országokból hárommal közösen (Bulgária, Szlovénia, Lengyelország) elemzés készült a négy ország informális (nem a rejtett, ám azt is részben felölelő) gazdaságra vonatkozóan, a korábbi vizsgálatokra alapozottan.

Bulgáriában a 90-es évek közepén az informális szektorban dolgozók számára vonatkozóan készült becslések igen széles skálán mozognak. A munkaügyi ellenőrzés szerint 1995-ben több mint 7600 munkanélküli esetében állapította meg, hogy jogtalanul vette fel a munkanélküli-járadékot vagy -segélyt. 1996 első kilenc hónapjában számuk közel 4000 volt. Ez a szám a járadékosok 5 százaléka. A foglalkoztatási és munkanélküli-statisztikákból leszűrhető arányokhoz képest ez háromszor kevesebb. A kutatóintézetekben, egyetemeken folytatott felmérés szerint a tudományos életben dolgozók 34 százaléka végez nem regisztrált jövedelmet hozó munkát. A gazdaságrendészet által feltárt gazdasági bűnözések pedig 17 849 milliárd levával károsították meg 1996 első felében az államkincstárat.

A Bolgár Statisztikai Hivatal felmérése szerint a foglalkoztatottak 2,8 százaléka dolgozik szóbeli megállapodás alapján, 0,9 százaléka valamilyen egyéb megállapodással, de nem írásbeli szerződéssel. További 3,1 százaléknak nincs szerződése. Tehát lényegében csaknem 7 százalék az informálisan foglalkoztatottak körébe tartozik. Az úgynevezett önfoglalkoztatottak (az összes foglalkoztatott 6,9 százaléka) 80,1 százalékának a tevékenysége nem regisztrált, és lényegében ennyien nem is jelentenek jövedelmet. A családi segítők (a foglalkoztatottak 2,4 százaléka) 87,8 százaléka után nem fizetnek társadalombiztosítást. A munkanélküliek (a foglalkoztatottak 18,2 százaléka) 12,9 százaléka végez valamilyen munkát, és 2,2 százaléka cégtulajdonos. Az alkalmazottak további több mint 10 százalékát készpénzzel fizetik, speciális eseti megbízások, illetve a munkaadóval hallgatólagos megegyezés alapján. Így összességében a foglalkoztatottak és munkanélküliek mintegy 30 százalékánál lehet valószínűsíteni az informális munkavégzést. Az adott kategóriákra valószínűsíthető havi átlagos keresetek alapján éves szinten mintegy 70 milliárd leva eltüntetett jövedelem feltételezhető. A lakosság jövedelmének mintegy 25 százaléka ered láthatatlan forrásokból.

Szlovéniában a 80-as évek végén készült több becslés az informális munkavégzésről. Az egyik szerint a háztartásban végzett munka és a gyermekkel való foglalkozás 1988-ban a felnőtt népességnél heti 26,4 óra volt. Fizetett informális munkát 1988-ban a felnőtt népesség 18,6 százaléka, másodállásbeli munkát, részidős mezőgazdasági munkát a felnőttek 10,1 százaléka, kertészeti munkát 55,2 százaléka és házépítési, javítási munkákat 24,3 százaléka végzett.

1991-ben kérdőíves felmérést végeztek szlovéniai vállalatoknál. A válaszok szerint átlagosan a férfiak 43,7 százaléka és a nők 32,6 százaléka végzett informális munkát. A vállalati személyzeti vezetők szerint 10 százaléknál kevesebb informális munkát végzett a náluk dolgozó férfiak 12,6 százaléka és a nők 34 százaléka; 10-20 százalék közötti informális munkát a férfiak 15,8 százaléka, a nők 20 százaléka; 20-40 százalék közötti informális munkát a férfiak 21,5 százaléka, a nők 16 százaléka; 40-60 százalék informális munkát a férfiak 24,1 százaléka, a nők 12 százaléka és 60 százaléknál több informális munkát a férfiak 25,9 százaléka, a nők 18 százaléka végzett. A férfiak tehát nem csupán nagyobb arányban vannak az informális munkát végzők között, illetve hajlamosabbak az informális munkavégzésre, hanem munkájuk nagyobb arányát végzik ilyen módon.

A nemzeti számlák alapján végzett vizsgálat azt mutatta, hogy 1993-ban Szlovéniában a nehezen regisztrálható gazdaság a GDP 16,8-21,3 százaléka között van. Ám a Statisztikai Hivatal e tevékenységek egy részét megpróbálja kalkulálni. Ezért végső fokon a GDP 7,3-11,8 százalékát teheti ki a rejtett gazdaság.

Lengyelországban a vizsgálatok szerint a 90-es évek közepén a GDP-nek alig több mint 50 százaléka származott adózott jövedelemből. A helyi becslések szerint az egyének mintegy 30 százalékának van jövedelme feketefoglalkoztatás révén. A munkanélkülieknél az ilyen módon szerzett jövedelem eléri a 75 százalékot. A felnőtt lengyelek jövedelmének átlagosan egyheted része (közel 15 százaléka) származik nem legalizált, adózatlan forrásból. Az embereknek csupán 8 százaléka nyilatkozik úgy, hogy nem végezne illegális munkát, nem rejtené el jövedelmét, ha arra módja lenne. A munkavégzés 83 százalékban egyének közötti megállapodás alapján történik. 80 százalékban alkalmi munkáról van szó. Az összes regisztrálatlan jövedelemnek mindössze 16,6 százaléka származik vállalatoktól. A legális munkavégeztetést leginkább csak a magas jövedelműek engedhetik meg maguknak. Nem regisztrált fizetett munkával átlagosan egy héten 14,4 órát töltenek el az emberek. Az illegális munkáért kapott órabér valamivel több mint kétszerese a hivatalosan fizetett óradíjaknak.

Amint látható a mértékekből - ha hinni lehet nekik - nem nagyon lógunk ki a sorból a környező országokhoz képest. A fejlett országoktól sem távolodtunk nagyon el a mértékeket illetően.

Ennek ellenére a helyzet nem megnyugtató, főként a strukturális változásoknál és a jövedelmi hatásoknál leírtak miatt. A növekvő jövedelmi különbségek és a növekvő arányú feketeügyletek olyan köveket pergethetnek a gazdaság villamosának sínjére, amitől az esetleg kisiklik. Márpedig mindig egyszerűbb a kisebb-nagyobb göröngyöket eltakarítani, mint a villamost újra sínre állítani.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére