Bankok és vállalkozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 1.) vegye figyelembe!

A kapcsolatok újrarendezése

Megjelent a Cégvezetés (archív) 3. számában (1998. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
 

Az átalakult és részben újraszabályozott pénzintézeti rendszer, valalmint a vállalkozások egymásrautaltsága nyilvánvaló. A legutóbbi tapasztalatok szerint változik a két szféra viszonya is. Kapcsolatukban a teljes harmónia nem remélhető, viszont a verseny éleződése jótékony hatással van az együttműködésre, a számlanyitási lehetőségekre, a jutalékokra és más kondíciókra is.

 

Azok a pénzintézetek, amelyek a kiemelt ügyfeleket igyekeznek rugalmasságukkal és szolgáltatásaikkal elkápráztatni, a kisvállalkozókban valahogy mindig rosszabb benyomást keltenek. Tény azonban, hogy a hazánkban működő bankok általában is egyre fejlettebbek, és mind több művelet elvégzését vállalják - és nem csak a nagy partnereknek. Az is általános tendencia, hogy - a banki szempontból kiemelkedően jó ügyfelek viszonylag csekély száma miatt - még a régebben igencsak finnyás vegyes tulajdonú bankok is kezdik a közepes, sőt akár a kisebb vállalkozásokat is megbecsülni. Paradox módon közben ettől a körtől éppen azok fordulnak el, amelyek régebben hagyományosan jó kapcsolatban álltak velük.

A vándorlás időszaka

A kisvállalkozások számlaforgalmuk alapján nem hoznak túl sokat a pénzintézeteknek sem forgalmi jutalékban, sem pedig egyéb díjak révén. Ezek a cégek ugyanis számlájukat sokszor csupán az általános forgalmi adó rendezésére (befizetés és a pénz azonnali utalása) használják. Nem kevéssé ennek köszönhetően vezette be az OTP egykor az eredetileg negyedévenként 2000 forintban meghatározott jutalékminimumot. Már akkoriban számos más pénzintézetnél is alkalmazták ezt a megoldást.

Az OTP azután a vállalkozói számlavezetésért felszámított forgalmi jutalékát két lépcsőben 4500 forintra emelte, és ezzel valóságos lavinát indított el. A cégek tömeges vándorlása az akkoriban még alacsonyabb díjakat felszámító pénzintézetek vezetőit elgondolkodtatta, másokat viszont az új ügyfelek megszerzésének kilátása éppen ellenkező előjelű változtatásra sarkallt. Miközben az OTP - nemcsak díjemelése, hanem tudatos üzletpolitikai döntése miatt is - szabadulni igyekezett a kisebb vállalkozásoktól, néhány más bank viszonylag kedvező feltételeket alkalmazva igyekezett magához vonzani azokat. A leginkább csábító kondíciókat a Postabank kínálta, de hasonlóan jól járhattak az Európai Kereskedelmi Bankhoz fordulók is.

A pénzintézetek kisebb ügyfelekkel kapcsolatos üzletpolitikája azonban az elmúlt egy-két évben alaposan megváltozott. A Postabank ma már negyedévente ötezer forint járulékminimumot számít fel a legapróbb vállalkozásnak is, és az EKB-nál is emelkedtek a díjak. A bank ugyan forgalmi követelményeket továbbra sem fogalmaz meg, de a számlanyitásért ötezer, a számlavezetésért pedig jutalékként negyedévente legalább hatezer forintot kér. Jelenleg egyetlen olyan bankot találtunk (Kereskedelmi és Hitelbank), amelynél a cégeknek - számlaforgalmuktól függetlenül - nem kell legalább havi 1500 forint jutalékot kifizetniük.

Forgalomtól független jutalék

Néhány pénzintézet a havi vagy negyedévi jutalékminimum előírásával sem éri be. A fix összegben meghatározott teher mellett ugyanis ügyletenként is kiköti a legkisebb összeget, amelyre mindenképpen igényt tart. A legmohóbbak közé pedig ma már ezen a téren is az OTP tartozik. A pénzintézet ugyanis még mindig két ezrelék forgalmi jutalékot számít fel az átutalásokért, miközben a többi bank ezt a régebben általánosan alkalmazott díjmértéket már jócskán csökkentette. A bankon kívüli forgalomban ráadásul a vállalkozásoknak egy-egy ügylet legalább kétszáz forintjába kerül. Pénzintézeti körkérdésünk során csupán egyetlen magasabb (BNP-Dresdner) és három azonosan magas (Általános Értékforgalmi Bank, Creditanstalt, Magyar Külkereskedelmi Bank) díjat találtunk. Utóbbi pénzintézeteknél azonban a megszabott jutalék (az ezrelékes díj mértékének eltérése miatt) kivétel nélkül nagyobb összegek utalásához elegendőek, mint az OTP-nél. Az ügyleti jutalékminimum nagysága tekintetében egyébként viszonylag borsosnak számíthat még a Konzumbank száz forintja is.

A tranzakciónként megszabott minimális jutalék alkalmazása pedig (amit egyébként, bár kisebb összegekkel, de számtalan bank bevezetett) aligha indokolható akkor, ha a pénzintézet havonta vagy negyedévente kötelezően fizetendő forgalmi jutalékot is felszámít. Az ilyen terhek bevezetése nyilvánvalóan csak arra jó, hogy a bank díj- és jutalékbevételét szinte észrevétlenül tovább növelhesse. A cégek többségénél ugyanis csak a havi vagy negyedévi díjkövetelményekre ügyelnek, sokszor legfeljebb ennek a figyelembevételével választják ki, hol nyissanak számlát.

A pénzintézetek a tranzakciós költségek mellett különböző összegeket kérhetnek még a számlakivonat elkészítéséért, a banki információk továbbításáért, a kiadott fedezetigazolásért, sőt például a pénz befizetésére szolgáló bizonylatért is. Helyenként még a pénztári befizetések, pénzfelvétek sem ingyenesek. A készpénzfelvétel ráadásul néhány pénzintézetnél többe kerül, mint az átutalás. Ezt a gyakorlatot követi például a Mezőbank, ahol a bejelentett pénzfelvétel 3 ezrelékbe, a rendkívüli pedig 5 ezrelékbe kerül. Ezek a díjak a Hypo-Banknál is eltérnek, de ott a pénzkifizetésért felszámított 1,75 ezrelék legfeljebb az átutalás egyébként kedvező jutalékához képest számíthat magasnak.

Számlanyitási esélyek

A vegyes vagy külföldi tulajdonban levő bankok többsége az ügyfélnek jelentkezőket elsősorban nem jelentősebb összegű forgalmi jutalékok vagy díjak felszámításával szűri meg. A Magyar Külkereskedelmi Bank viszonylag egyedülálló módszerhez folyamodott: a pénzintézetnél az nyithat számlát, aki hajlandó egymillió forintot nyitási letétként befizetni. Ezzel az összeggel egyébként, amikor számlája életre kelt, már szabadon rendelkezhet.

A Citibank az évi 300 millió forintos forgalmat felmutató társaságokat igen kicsinek tartja, és ennek megfelelően szolgálja ki. (Tény persze, hogy ilyen bank ügyfelének lenni akkor sem olyan rossz dolog.) Az Inter-Európa Bank csak minimum 40-50 millió forintos forgalmú cégek számláját hajlandó vezetni. A Creditanstaltnál az egyéni vállalkozók ötmillió, a társaságok pedig húszmillió forintos éves forgalom esetén vezettethetnek számlát. A Budapest Banknál előre nem közlik, hogy mekkora forgalmat várnak el leendő ügyfelüktől, de a pénzintézettől származó felvilágosítások alapján egy-két millió forint körüli összeg valószínűsíthető.

A bankok egy részének a stratégiája persze a közelmúltban ezen a téren is változott. A viszonylag frissen privatizált Takarékbank ma már csak tízmillió forintnál nagyobb éves forgalmat felmutató cégeket lát szívesen, mások viszont éppen ellenkezőleg, lejjebb engedték a számlanyitási mércét.

A Hypo-Bank mai, évi 50 millió forintos forgalmi kikötése a pénzintézet régebbi, finnyás válogatósságához képest egyértelmű nyitás a kisebbek előtt. A BNP-Dresdner Banknál az egykor 150 millió forintban meghatározott éves forgalmi kikötést 20 millió forintra mérsékelték. Érdeklődésünkre azonban a pénzintézetnél elmondták, hogy a fiókvezető, aki a számla megnyitásáról dönt, ezt a határt - ha az ügyfél kedvező benyomást tesz - nem veszi feltétlenül szigorúan. Mindez persze csekély vigasz annak a számláját itt vezető cégnek, amelynek tapasztalnia kellett, hogy eközben a tranzakciónként fizetendő banki jutalék mekkorára nőtt. A BNP-Dresdner ugyanis régebben utalásonként csupán 1,5 ezreléket számított fel. Ma viszont a társaságoknak egy-egy ügylet legalább 400 forintjába kerül. (Emellett igaz, akármilyen nagy összeget is utaljanak a cégek, azért a bank nyolcezer forintnál többet semmiképpen sem kér el.)

Elektronikus forgalom

A CIB viszont, amely nemrégiben még szintén magas (100 millió forintos) forgalmat várt el a vállalkozóktól, ma már nem csak ettől a kikötéstől tekint el. A bank a kis- és középvállalkozók részére mérsékelt díjú elektronikus folyószámlarendszert hozott létre. Ezt a megoldást azonban csak azok használhatják, akiknek van megfelelő modemmel ellátott számítógépük. A rendszer telepítése saját kivitelezésben (ami még a számítógéphez kevéssé értőknek sem okozhat nehézséget) ezer forintba, a bank szakembereinek segítségével pedig tízezer forintba kerül.

Arra, hogy a kisebb ügyfeleket is megbecsülő bankok számára ez a befektetés a későbbiekben gyümölcsöző lehet, jó példa a Konzumbank. Ez a pénzintézet ugyanis sohasem alkalmazott forgalmi megkötést, ma viszont - mint a banknál elmondták - akadnak fiókok, ahol a jelentős ügyfélforgalom miatt már válogathatnak az újonnan számlát nyitni szándékozók között. Az egyedi tárgyalás során pedig most is figyelnek nemcsak a cég jelenlétére, hanem kilátásaira is.

Több bank (a már említett BNP-Dresdneren kívül) is akad, amelynél a számla nyitását hosszas tárgyalások előzik meg. A banki ügyintéző ilyenkor behatóan érdeklődik a vállalkozás ügyes-bajos dolgai (nem utolsósorban persze a várható számlaforgalom) iránt. A számlájuknak helyet kereső vállalkozásoknak arra is figyelniük kell, hogy az ügyfelek kiválogatásának szempontjai fiókonként (és nem csak a Konzumbanknál) alaposan eltérhetnek. Többek között ilyen az ABN Amro Bank is. Ennél a pénzintézetnél általában nem kötnek ki éves forgalmi minimumot, de például a belvárosi fiók új ügyfélként csak azokkal a cégekkel hajlandó foglalkozni, amelyek forgalma meghaladja az évi 100 millió forintot.

A csábítás trükkjei

Bankját a gazdálkodók többsége gondos mérlegelés után vagy éppen találomra maga választja, de számtalan példát találhatunk arra is, hogy a pénzintézetek szemelik ki maguknak a jobb ügyfeleket. Ezeket azután a csábítás különböző trükkjeivel igyekeznek magukhoz láncolni. A nagy (milliárdos) számlaforgalmú vállalkozások ugyanis a bankok stabil bázisai, egyúttal pedig olcsó források. Szakértői pletykák szerint néhány évvel ezelőtt Magyarországon működött olyan középbank, amelynek gazdálkodása tulajdonképpen két óriásügyfélre alapozódott. Az ilyen partnerek elvesztése a pénzintézeteknek még ma is igencsak érzékeny károkat okozhat. Nyugodt pedig ezen a piacon senki sem lehet.

A nagy forgalmú fizetőképes ügyfelekért folyó harc kimenetele egyre inkább a bankári leleményességen múlik. Szinte minden bank rugalmasságot tanúsít a jutalékok, díjak (nagyobb összeg, csekélyebb teher) és a folyószámlakamatok nagyságánál (sok pénz többet "fial") is. A vállalkozói számláknál is sok helyen van mód akár egészen rövid távú - szintén a pénz mennyiségétől függően kamatozó - lekötésre. Az értékhatárok egyébként itt is valamelyest mérséklődtek. A bankok ma már a középvállalatok (sőt, helyenként akár a kisebbek) betéteit is jobban megbecsülik. Az ÁÉB-nél például hárommillió forint egyheti lekötésénél is kezdhet tárgyalásokat az ügyfél az ajánlott kamatról. Akad olyan pénzintézet is (Porsche Bank), ahol a vállalkozóibetét-lekötésnél nincs alsó határ. Másutt alkalmaznak ugyan ilyent, de a korlátozás nem milliós, hanem százezres nagyságrendű (ING 300 ezer, Postabank 500 ezer) összegre vonatkozik. Az egyedi kamatmegállapodásokról azonban a bankok szinte teljesen egységesen - mint láthattuk, kivétel azért akad - 50 millió forintos betétösszeg fölött hajlandók tárgyalni. A Magyar Fejlesztési Bank és a Raiffeisen Unicbank viszont ezzel csak kifejezetten nagy ügyfeleit (100 millió forint feletti betét) tiszteli meg.

Verseny a hitelezésben

A kiemelkedően jó hitelképességű adósokért nemcsak a betéti, hanem a hitelkamatok terén is éles verseny folyik a bankok között. A CIB még ennek az évnek az elején 19,75 százalékra csökkentette a legjobb adósoknak kínált hitel (úgynevezett prime rate) kamatát, a Magyar Külkereskedelmi Bank pedig valószínűleg erre válaszul tavasszal 20 százalékos prime rate-et hirdetett meg. A BB csak a kisvállalkozóknak szóló 21,5 százalékos kamatajánlatát teszi közzé. Ebből azonban nyilvánvaló, hogy a nagyobb és kiemelkedően jó hitelképességű ügyfelek itt is ennél jóval alacsonyabb terhek mellett is pénzhez juthatnak.

Tavasszal szinte egy időben több bank is módosította a prime rate szintjét. A legjobb adósoknak ezt követően az OTP Bank - a K&H-val és a Takarékbankkal egyezően - évi 20,5 százalékos kamatot kínál. A WestLB ugyanekkor ebben a körben 20,375 százalékot, az Inter-Európa pedig 20,25 százalékot számít fel.

A likvid és tőkeerős ügyfelekkel kapcsolatos verseny persze nemcsak kamat- és díjfeltételekben, hanem a szolgáltatások terepén is zajlik. Itt azonban a bankok (elsősorban saját infrastrukturális - számítástechnikai és technológiai - hiányosságaik miatt) legfeljebb árnyalatnyi túlígérvényeket tehetnek. Időközben persze a nagy partnereknél elhelyezett saját terminálok például (amelyekkel közvetlen kapcsolat létesíthető az adott cég központja, irodái és a bankszámla között) lassan természetessé válnak.

A különböző elnevezésű (office bankingnek, electronic bankingnek nevezett) szolgáltatás révén az ügyfelek képviselőinek így nem kell bemenniük a bank fiókjába, a számlákkal kapcsolatos ügyek az irodából is intézhetők. A rendszer igénybevételéhez számítógép, telefonvonal és modem kell. Az office banking szolgáltatásai közé tartozik, hogy az ügyfél saját számítógépén keresztül lekérdezhet különféle banki információkat, devizaárfolyamokat, aktuális kamatokat, és utasításokat adhat forint- és esetleg devizaátutalásokra.

A szolgáltatás felgyorsítja a pénzforgalmat és csökkenti a papírmunkát. A számlatulajdonosnak így nem kell várnia arra, hogy postán megkapja az átutalásokról az értesítést. A rendszerek többségénél már másnap megjelenik, ha a számlán valamilyen mozgás volt. A bankok érdeke találkozik az ügyfelekével, így nem egy pénzintézet nemcsak a verseny, hanem a saját haszna miatt is hajlandó kedvezményesen, néha akár ingyenesen is telepíteni a vállalatokhoz a megfelelő szoftvert. Sokszor a technikai kellékek egy részét is kedvező feltételekkel kínálják.

Erre egyébként nagyon sok pénzintézetnél szükség is van, a bankfiókok többsége ugyanis zsúfolt. Az OTP Banknál például a jelentős díjemelés ellenére még mindig csak hosszadalmas várakozás után lehet bejutni a vállalkozói számlák ügyintézőihez. Tapasztalatunk alapján nem túl rózsás a helyzet például a Postabanknál, a Budapest Banknál és a Mezőbanknál sem. A túlterhelt pénzintézetek az időszaki tumultusok okát abban látják, hogy sok vállalkozó csak közvetlenül az utalás előtt fizeti be számlájára a szükséges összeget. Az érkező átutalásokat pedig azonnal kiveszi. Csúcsidőszakok a bankoknál a havi közteher-fizetési határidők, tehát minden hó tizedike és huszadika, de nagy a forgalom hétfőnként és péntekenként is. A csendesebb időszakok mindenütt a késő déli órák. Személyes ügyintézés esetén azonban - nyilvánvalóan más okból ugyan, de - a várakozás olyan finnyásabb pénzintézetnél sem kerülhető el, mint az MKB.

Nyilvánvalóan ezért is üdvözölhető változás, hogy az elektronikus kapcsolattartással (ha a banki költségű telepítésről le is kell mondaniuk) ma már egyre több kisebb vállalkozás is élhet. A CIB különlegesen kedvező ajánlatán kívül nemcsak a több száz millió forint forgalmú cégeknél kínál ilyen szolgáltatást például a Creditanstalt (Business Spectra Light), az MKB (HOBO), a Mezőbank és a Takarékbank (electronic banking), valamint a Volksbank (home banking). A pénzintézetek egy részénél az ügyfelek igényeiknek megfelelően többféle elektronikus folyószámla-vezetés, illetve szoftver közül is választhatnak. A magasabb igényű társaságok például a CIB-nél, de a CA-nál is kérhetnek kisebb vagy nagyobb tudású (és persze drágább) rendszert is. A CIB-nél például az úgynevezett Soft Business Terminal (SBT) több megbízásra és lekérdezésre alkalmas, mint az elektronikus folyószámla. Az SBT-vel folyamatosan pontos kép nyerhető a hitelállományról, az ügyintéző ennek segítségével - többek között - könnyen megállapíthatja a cég átlagforgalmát. A rendszer alkalmas arra is, hogy az ügyfél csoportos beszedési, átutalási megbízásokat adjon.

A pénzintézetek az alkalmazott díjaknál és jutalékoknál egyre inkább figyelembe veszik, hogy az élőmunka drága. Mellékelt táblázatunkban azok a kondíciók szerepelnek, amelyek a nem elektronikus ügyfélkapcsolatra vonatkoznak. Számítógépes összeköttetés esetén ezek az összegek sokkal csekélyebbek is lehetnek. A CIB-nél például a forintszámláról történő bankközi átutalás jutaléka kézi feldolgozás esetén 1,15 ezrelék, de tételenként minimum 200 forint. Ugyanez az SBT-n leadott megbízásoknál egy ezrelék, bár a minimális díj ebben az esetben is 200 forint. Az elektronikus folyószámlánál viszont a jutalék már lényegesen alacsonyabb: 0,6 ezrelék, de tételenként minimum 50 forint. A jutalék itt nyilvánvalóan ahhoz igazodik, hogy a kisebb vállalkozások általában csekélyebb összegű átutalásokat indítanak.

A kisebbek megbecsülése elsősorban annak köszönhető, hogy a kiemelt ügyfelekből kevés van, és az újak megszerzése kínkeserves feladat. A jó ügyfél sokszor csak speciális új szolgáltatásokkal hódítható el a másik (azzal többnyire mind kamat, mind pedig szolgáltatási kondíciók tekintetében nagyjából elégedett) banktól. Esetleg sok pluszmunkától megóva leendő partnerét "tálcán kínálja" a konstrukciót. Ha a megállapodás megszületik, azután már jóval könnyebb az elégedett ügyfelet a bank más szolgáltatásainak igénybevételére, folyószámla-vezetésre is megnyerni. Az ezen a területen ringbe szálló pénzintézeteknek azonban egyre inkább rá kell jönniük arra, hogy vágyakozásuk tárgya nagyon is tisztában van saját értékével. Nem egy bankvezető állapította már keserűen meg, hogy bár sikerült egy-egy ügyfelet (általában természetesen csak részben, hiszen ezek a cégek több helyen is vezettetnek számlát) megszereznie, de amit nyert a vámon, elvesztette a réven. Vagyis: a banknak az üzlettől várt jövedelmezőségi reményei cseppet sem igazolódtak be.

Külföldi kapcsolat

A kisebb, bármilyen dinamikusan fejlődő és ügyfélszerzésre törekvő pénzintézeteknek viszont azt kell tudomásul venniük, hogy elektronika ide vagy oda, országos hálózatú, decentralizáltan működő cég aligha lehet meg hasonló adottságú banki partner nélkül. (Nem véletlen, hogy sok bank erőteljesen hozzáfogott hálózata bővítéséhez.) Külkereskedelmi területen tevékenykedő, nemzetközi bankműveleteket naponta igénylő társaságok pedig külföldi bankcsoport helyi leánybankjával vagy legfeljebb a legnagyobbak közül való hazai pénzintézettel lehetnek elégedettek.

A gépek és beruházási javak exportjának kifizetésére, ellentételezésére szolgáló megoldást, a forfetírozást egyelőre viszonylag kevés bank végzi. A forfetírozás lényege, hogy az exportőrrel szerződő pénzintézet teljes egészében megelőlegezi az exportált áruk (szolgáltatások) ellenértékét. A forfetőr tehát - a teljes kockázat vállalása mellett - azonnal kifizeti az exportköveteléseket. Természetesen az összeget valamilyen kamattal vagy jutalékkal csökkenti.

A forfetírozás egyik hazai úttörője a Westdeutsche Landesbank. A pénzintézet azonban nem foglalkozik olyan követelésekkel, amelyek értéke nem éri el a 100 ezer dollárt, és a fizetési határidő rövidebb 90 napnál. (A forfetírozásnál egyébként tipikus a középlejáratú követelések megvásárlása.) A WestLB - a többi, ezekkel az ügyletekkel foglalkozó bankokhoz hasonlóan - a konkrét üzletek pontos kondícióit az eladó részletes ajánlatkérése alapján dolgozza ki. Rendszeresen kiadja azt a listát, amely azokat az országokat tartalmazza, ahonnan a követeléseket ő hajlandó megvásárolni. Ezen jelenleg csaknem ötven állam szerepel.

Forfetírozást tudomásunk szerint a WestLB-n kívül mindössze az ABN Amro, a Daewoo Bank, a Creditanstalt, a Hypo-Bank és a Kereskedelmi és Hitelbank végez. Pedig a hitelintézeti törvény szerint minden Magyarországon működő bank előzetes engedély nélkül is jogosult az országhatáron túlnyúló követelések megvásárlására. Tény persze, hogy ez a - megfelelő szakértői gárda és külkapcsolatok nélkül rizikós - pénzintézeti szolgáltatás hazánkban még újdonság.

A forfetírozásnál sokkal többen foglalkoznak a belföldi, rövid időn belül esedékes követelések megvételével, a faktorálással. A gyors pénzhez jutás árát persze ebben az esetben is megkérik a bankok. Az úgynevezett faktordíj számítási alapja lehet a rövid lejáratú hitelek kamatlába, de a szállítónak ezenfelül egyszeri jutalékot is kell fizetnie. Az egyszeri jutalék többnyire a megvásárolt követelés 1-2 százaléka, a vevő minősítésétől, a forgalom nagyságától és a fizetési feltételektől függően.

Vállalkozói folyószámlák néhány pénzintézetnél, 1998. március
Bank megnevezése Nyitási előírás, megkötés ill., "elvárás" Számlanyitás díja, forint Számlavezetési díj, ill. min. jutalék Forgalmi jutalék
ABN Amro Bank ált. nincs, de fiókonként eltérhet 5000 2000 Ft/hó 1,25 ezrelék
Általános Értékforgalmi Bank 12 E Ft befizetés
min. 100 E Ft lekötése
nincs 6000 Ft/n. év bankon belül: 200 Ft/tétel
bankon kívül: 1,5 ezrelék,
min. 200 Ft/tétel 1,5 ezrelék,
de min. 400 Ft/tétel
Budapest Bank kb. egymillió Ft éves forgalom nincs 4500 Ft/n. év bankon belül: 1,15 ezrelék
bankon kívül: 1,45 ezrelék
CIB Hungária nincs nincs 5000 Ft/hó 1,15 ezrelék, min. 200 Ft/tétel
Creditanstalt 5-20 millió Ft éves forgalom 5000 nincs 1,15 ezrelék, min. 200 Ft/tétel
Európai Kereskedelmi Bank nincs 5000 6000 Ft/n. év 1,4 ezrelék
ING Bank 5000 Ft-os nyitó betét nincs 1600 Ft/hó bankon belül: díjtalan bankon kívül: 0,6 ezrelék, min. 30 Ft/tétel
Inter-Európa Bank 40-50 millió Ft éves forgalom nincs 5000 Ft/n. év 1,35 ezrelék,
min. 20 Ft/tétel
Hypo-Bank 50 millió Ft éves forgalom nincs 2000 Ft/hó 1,00 ezrelék
Kereskedelmi és Hitelbank Rt. befizetés 20 E Ft, havi kötelező egyenleg min. 5 E Ft 1000 3000 Ft/n. év 2 ezrelék
Konzumbank egyedi tárgyalás, az elvárások fiókonként eltérnek 4000 2500 Ft/hó 1,5 ezrelék,
min. 100 Ft/tétel
Magyar Külkereskedelmi Bank 1 millió Ft-os nyitó betét nincs 3000 Ft/hó 1,35 ezrelék,
min. 200 Ft/tétel
Magyarországi Volksbank nincs nincs 6000 Ft/n. év 1,5 ezrelék
Takarékbank 10 millió Ft éves forgalom 5000 5000 1,45 ezrelék
Mezőbank nincs 6000 3000 1,5 ezrelék
OTP nincs 5000-9000 4500 Ft/n. év bankon belül: 1,5 ezrelék
Postabank nincs nincs 5000 Ft/n. év 1,65 ezrelék
Reálbank nincs nincs 5000 2 ezrelék
Westdeutsche Landesbank ajánlás, illetve ismertség nincs 15 000 2 ezrelék
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére