A külföldi vállalkozások adózása Magyarországon

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 3. számában (1998. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

KÜLFÖLDI RÉSZVÉTELLEL MŰKÖDŐ TÁRSASÁGOK

Külföldi részvétellel működő gazdasági társaságot a társasági törvényben szabályozott módon és formában lehet alapítani. Ilyen társaságnál a nem pénzbeli hozzájárulásra (apportra) a külkereskedelmi áruforgalomra vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell. A külföldi részvétellel működő gazdasági társaság társasági adót köteles fizetni a vállalkozási eredménye után, ám adókedvezményt is igénybevehet, s visszaigényelheti a beruházásait terhelő előzetesen felszámított adót. Ezeknek a társaságoknak is - kivéve a vámszabad területi társaságot - forintban kell számot adniuk vagyonukról, s könyveiket is forintban kell vezetniük.

A belföldön bejegyzett gazdasági társaságokra (ideértve természetesen a külföldi részvétellel működőket is), a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. törvény) rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az általános szabályokra cikkünkben nem térünk ki, csak azokat ismertetjük, amelyek a külföldi részvétellel működő társaságok szempontjából különös érdeklődésre tarthatnak számot.)

Adókedvezmény

A külföldi részvételű gazdasági társaság élhet a belföldi társaságok által is igénybe vehető adókedvezménnyel, emellett - amennyiben fennállnak a törvényi feltételei - megilletik a vegyesvállalatok számára biztosított adókedvezmények is (Tao. törvény átmeneti rendelkezések). Amennyiben a vegyesvállalat a korábban hatályos társaságiadó-törvény szerinti 100 százalékos adókedvezményre jogosult, akkor azt 1998-ban is érvényesítheti, figyelemmel a törvény kedvezmények korlátozásáról szóló rendelkezéseire. A többi - a korábban hatályos társaságiadó-törvény alapján igénybe vehető - kedvezmény az egyéb adókedvezményekkel már csökkentett adó 70 százalékáig vehető igénybe.

Az off-shore cég nem vehet igénybe adókedvezményt, függetlenül attól, hogy külföldi részvétellel működik-e vagy sem.

Osztalék

Különös figyelmet érdemel az osztalék adózása, amennyiben ugyanis az osztalékban részesülő külföldi magánszemély, akkor rá nem a Tao. törvény osztalékadózási szabályai vonatkoznak, hanem a személyijövedelemadó-törvény - később tárgyalandó - rendelkezései.

A Tao. törvény szerint társaságiadó-alany a külföldi vállalkozó (velük a fióktelepeknél foglalkozunk) és a külföldi szervezet is; az osztalékban részesülő külföldi személynek pedig osztalékadót is kell fizetnie. Adókötelezettségük azonban korlátozott, csak a belföldi telephelyükön végzett tevékenységből származó, illetve a szerzés helye alapján belföldről származó jövedelmükre terjed ki.

Haszonhúzó és kedvezményezett

A nemzetközi egyezmények rendelkezései a belföldi adótörvény szabályait megelőzik, azaz ha valamilyen egyezmény a belfölditől eltérő szabályokat ír elő az adóztatással kapcsolatban, akkor az egyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egyezmények más-más mértékű adó alkalmazását írják elő a haszonhúzóra és kedvezményezettre. A Tao. törvény meghatározza a haszonhúzó és a kedvezményezett fogalmát, az egyezmények ugyanis használják, de nem értelmezik ezeket. A Tao. törvény szerint haszonhúzó az a külföldi szervezet/külföldi illetőségű osztalékban részesülő, amelynek az illetősége szerinti állam adóhatóságához benyújtott adóbevallásában az adóalap megállapításakor bevételként kell elszámolnia a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó kamatot, díjat, jogdíjat vagy osztalékot. Kedvezményezett pedig az a külföldi szervezet/külföldi illetékességű osztalékban részesülő, akinek a kifizető átutalja (kifizeti) a kamatot, a díjat, a jogdíjat vagy az osztalékot.

A Tao. törvény szerint osztalékjövedelem keletkezik akkor is, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, s emiatt a befektetéseket kivonják a cégből, a külföldi befektető pedig a befektetés könyv szerinti értékét meghaladóan részesül a felosztandó vagyonból. A jegyzett tőke leszállításakor is keletkezhet osztalékjövedelem, ha a kivont vagyoni érték meghaladja a megszűnt befektetés könyv szerinti értékét. Új szabály, hogy amennyiben az osztalékban részesülő nem nyilatkozik írásban a megszűnő befektetése könyv szerinti értékéről - amelyet az illetősége szerinti állam számviteli szabályai alapján állapított meg -, akkor a megszűnő vállalkozás jegyzett tőkéjéről a külföldire jutó részt kell az osztalékadó alapjának tekinteni.

Az adó mértéke, adómentesség, adó-visszatérítés

A kapott osztalék után fizetendő osztalékadó mértéke 20 százalék. A belföldi osztalékban részesülőnek (kivéve néhány, a Tao. törvény által szankcionált esetet) nem kell osztalékadót fizetnie, ez az adó 1998-ban is csak a külföldi osztalékban részesülőt terheli.

Nem kell a kifizetőnek megállapítania, megfizetnie, levonnia az osztalékadót az osztalék ama része után, amelyet a külföldi osztalékban részesülő belföldi gazdasági társaságba, szövetkezetbe fektet be (ideértve az osztalékot fizető gazdasági társaságot, szövetkezetet is). Az adómentesség további feltétele, hogy a kifizető a jegyzett tőke emelésére vagy új társaság, szövetkezet alapítására szánt osztalékot utalja is át erre a célra. A kifizető köteles tájékoztatni a gazdasági társaságot, illetve a szövetkezetet arról, hogy az átutalt összeg külföldi illetőségű társaság osztaléknak minősülő jövedelme, amely után akkor kell megfizetni az osztalékadót, ha a bejegyzési kérelmet elutasítják vagy a cégbejegyzési eljárást megszüntetik, továbbá, ha a gazdasági társaság taggyűlése, közgyűlése a jegyzett tőke csökkentéséről vagy az emelés elmaradásáról határoz, valamint ha a külföldi osztalékban részesülő tagsági, részesedési viszonya megszűnik. A jegyzett tőke csökkentése vagy emelésének elmaradása, továbbá a tagsági viszony végelszámolás, felszámolás, illetve a saját üzletrész megszerzése miatti megszűnése esetén azt a gazdasági társaságot, illetve szövetkezetet kell kifizetőnek tekinteni, amelyből kivonják az osztalékot. Jogutódlás melletti megszűnésnél csak az után a vagyonrész után kell megfizetni az osztalékadót, amelyet kivonnak a társaságból.

A korábban alkalmazott különböző adómértékek miatt a Tao. törvény az osztalékadóval kapcsolatosan átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Ezek szerint nem kell osztalékadót fizetni:

  • a jegyzett tőke leszállítása miatt, ha a jegyzett tőke emelése az 1995. vagy 1996. évi adózott eredményből történt (feltéve, hogy arról 1997. május 31-ig meghozták a döntést), és az emelést - amennyiben azt jogszabály kötelezővé teszi - 1997. június 30-ig bejelentették a cégbíróságon, a tőkeleszállítás pedig a tőkeemelésről szóló döntést (bejegyzést) követő 3 év elteltével történt,
  • az 1997-es és az 1998-as adózott eredmény elszámolásakor megállapított osztaléknak arra a részére, amelynek a forrása az 1995 előtti adóévekben keletkezett eredménytartalék,
  • a jegyzett tőke 1997-es és 1998-as leszállításakor, vagy a befektetés 1997-es és 1998-as kivonásakor az osztaléknak arra a részére, amely az 1995 előtti adóévekben keletkezett.

A külföldi illetőségű osztalékban részesülőt, illetve a kifizetőt adóvisszatérítési jog illeti meg, ha a külföldi személyt nemzetközi egyezmény alapján kevesebb adó terheli, mint amennyit levontak tőle.

VÁMSZABAD TERÜLETI TÁRSASÁGOK

Külföldi által vagy külföldi részvételével ipari vámszabad területen is alapítható gazdasági társaság (az egyesülés kivételével), illetve ilyen társaságban külföldi is részesedést szerezhet. Vámszabad területi társaságnak minősül az a Magyarországon bejegyzett külföldi, illetve külföldi részvétellel működő társaság is, amely engedélyt kap arra, hogy székhelyén ipari vámszabad területet létesítsen vagy a székhelyét vámszabad területre helyezze át.

A külföldi részvétellel működő gazdasági társaságoknál elmondottak a vámszabad területi társaságok adózására is érvényesek. A vám és devizajogszabályok, valamint a külkereskedelmi szabályok alkalmazása szempontjából a vámszabad terület külföldnek, a vámszabad területi társaság pedig külföldinek minősül. A vámszabad területi társaságok - valamint az off-shore cégek - a könyveiket és a beszámolójukat magyar nyelven, a társasági szerződésben, alapszabályban meghatározott konvertibilis pénznemben vezetik. E helyütt a vámszabad területi társaságokat leginkább érintő áfa-szabályozást ismertetjük.

Általános forgalmi adó

Az áfa-törvény területi hatálya kiterjed a vámszabad és a tranzitterületre is. Ebből az is következik, hogy a vámszabad területi társaság - az itt folytatott gazdasági tevékenységére tekintettel - az áfa-törvény alanya. A vámszabad területi társaságokkal kapcsolatos áfa-szabályok ismertetésekor célszerű tisztázni néhány fogalmat. A termékexporttal egy tekintet alá esik az a termékértékesítés is, amelynek közvetlen következményeként a vámhatóság vámszabad területre lépteti a terméket. Ez azért fontos, mert a termékexport, illetve az azzal egy tekintet alá eső termékértékesítés adója nulla százalékos. Ugyancsak nulla százalék az adó a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnél és szolgáltatásnál is. Ilyen termékértékesítésnek minősül a vámszabad területre értékesített vagy ott előállított termék további értékesítése, amenynyiben a vámszabad területen marad vagy véglegesen külföldre szállítják. Ebbe a kategóriába tartozik az az értékesítés is, amikor a vámszabad területre, vámraktárba, konszignációs raktárba adómentesen importált terméket úgy adják el, hogy az a vámszabad területen marad vagy véglegesen külföldre kerül. Ugyancsak ilyen értékesítésnek tekintendő, ha a vámszabad területről és a vámraktárból értékesített termék utáni adófizetési kötelezettség termékimport jogcímén keletkezik. Nulla kulcscsal adózik a raktározás is, ha a szolgáltatás teljesítési helye vámszabad terület vagy vámraktár.

Az áfa-törvény tárgyi adómentességet biztosít a vámmentes termékimportra, kivéve ha ez az import a gazdasági társaságnál nem képez pénzbeli betétet, apportot, valamint ha a gazdasági társaság pénzbeli betétjének felhasználásával történik. Adómentes továbbá az a termékimport, amely termékexport, termékexporttal egy tekintet alá eső, valamint a nemzetközi közlekedéshez és termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés következményeként (visszáru) valósul meg.

MAGYARORSZÁGI FIÓKTELEPEK

Az idén már - mint láttuk - a külföldi székhelyű vállalkozások fióktelepeket és kereskedelmi képviseleteket is létesíthetnek Magyarországon. E helyütt a kereskedelmi képviseletekkel nem foglalkozunk, mivel azok nem folytatnak vállalkozási tevékenységet.

Azok a devizakülföldiek, akik a fióktelepekről szóló törvény hatálybalépésekor már vállalkoznak magyarországi telephelyükön, az adott külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében 1999. december 31-ig működhetnek belföldön bejegyzett gazdálkodó szervezet, illetve fióktelep létesítése nélkül. Ezek a vállalkozások a Tao. törvény 1999. december 31-ig hatályban maradó, a telephelyekre vonatkozó adózási szabályai szerint kötelesek adófizetési kötelezettségüket teljesíteni.

A külföldi vállalkozók telephelyeinek adózása A külföldi vállalkozó a belföldi telephelyén keletkezett árbevétel, valamint az ehhez kapcsolódó költségek és ráfordítások különbözeteként állapítja meg az adóalapját (a Tao. törvény erre vonatkozó rendelkezései nem változtak). Amennyiben az így meghatározott összeg kisebb, mint az elszámolt költség 12 százaléka, akkor ez utóbbit kell adóalapnak tekinteni. Az adóalap összetevőinek meghatározásakor úgy kell eljárni, mintha a telephely a külföldi személytől függetlenül fejtette volna ki vállalkozási tevékenységét. A telephely közvetítésével elért, de a bevételei között ki nem mutatott árbevétel 5 százalékát - mint jutalékot - a telephely árbevételeként kell figyelembe venni. A külföldi vállalkozó az adóalapja meghatározásakor a számviteli törvény kettős könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint, forintban köteles nyilvántartást vezetni a bevételeiről és a költségeiről. Amennyiben külföldi vállalkozó telephelyen és nem fióktelep útján folytatja belföldi vállalkozási tevékenységét - az előző évi fizetendő adójának összegétől függetlenül - negyedévente, egyenlő részletekben köteles adóelőleget fizetni, s feltöltési kötelezettsége nincs.

Számvitel

A fióktelep könyvvezetésére, a beszámolója elkészítésére, nyilvánosságra hozatalára és közzétételére vonatkozó szabályokat a számviteli törvény, illetve a jövőben megjelenő kormányrendelet tartalmazza. A számviteli törvény hatálya kiterjed a külföldi vállalkozás fióktelepeire is. Ennek értelmében a fióktelep a kettős könyvvitel szabályai alapján köteles vezetni a könyveit, egyébiránt pedig a vállalkozókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni rá is.

A fióktelep az általános szabályok szerint éves beszámolót köteles készíteni. Könyvvezetési, beszámolókészítési, nyilvánosságra hozatali és közzétételi kötelezettsége van megszűnésekor is, ezeket legkésőbb a megszűnést követő 90 napon belül kell teljesítenie.

A fióktelep jegyzett tőkéjeként kell kimutatni a tulajdonos által tartósan rendelkezésre bocsátott vagyont, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás által a fióktelep működéséhez, a tartozások kiegyenlítéséhez biztosított nem pénzbeli hozzájárulás szerződés szerint megállapított értékét is. A könyvvizsgálói záradékot is tartalmazó éves beszámolót, valamint az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot legkésőbb a tárgyévet követő május 31-ig letétbe kell helyezni a cégbíróságon, és ezzel egyidejűleg közzététel végett meg kell küldeni ezek egy eredeti vagy hiteles másolati példányát a cégnyilvántartási és céginformációs szolgálatnak. A külföldi székhelyű vállalkozás minden esetben köteles a beszámolóját könyvvizsgálóval záradékoltatni.

A külföldi magánszemélyek adózása A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) szerint a külföldi illetőségű magánszemélynek adót kell fizetnie a belföldről származó jövedelme után. A nemzetközi szerződések szabályai megelőzik az Szja-törvény rendelkezéseit, ha tehát az egyezmény kedvezőbb adózási szabályt tartalmaz, akkor azt kell alkalmazni. Az Szja-törvény osztaléknak tekinti a tagsági jogviszonyra tekintettel az adózott eredményből kifizetett összeget, a jegyzett tőke felemelése révén "kapott" jövedelmet és a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelmet. Az osztalékadó megállapításának szabályai alapvetően nem módosultak, kivéve azt az el nem hanyagolható változást, amely szerint a társasági saját tőke magánszemélyre jutó részének és a jegybanki alapkamat kétszeresének szorzataként meghatározott összeget meghaladó osztalék adója 1998-tól nem 27, hanem 35 százalék. Az előbbiek szerint meghatározott mértéket meg nem haladó osztalék után változatlanul 20 százalékos adót kell fizetni. Az osztalékelőleg mértéke 1998-tól 20 százalék. Amennyiben a magánszemély az adózatlan jövedelmét fektette társas vállalkozásba, e jövedelem kivonásakor, az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint adózik (az árfolyamnyereséget szintén 20 százalékos adó terheli). Ilyen jövedelemnek minősül különösen a gazdasági társaságokról, illetve a szövetkezetekről szóló törvény alapján a jegyzett tőke csökkentése után az értékpapír tulajdonosának kifizetett ellenérték, ha a tulajdonos a befektetett vagyoni értéket meghaladó rész után nem fizetett adót. A magánszemélynek az 1995 előtt keletkezett forrásból 1997-ben és 1998-ban kifizetett osztalék után 10 százalékos adót kell fizetnie, ugyancsak 10 százalékos adó terheli az 1995-ben és 1996-ban keletkezett, 18 százalékkal adózott eredményből 1997-ben kifizetett osztalékot, feltéve hogy a társaság megfizette a 23 százalékos kiegészítő adót. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a jegyzett tőke emelése során keletkezett osztalékjövedelmekre.

Adózási ügyvivő

Az adózás rendjéről szóló törvény a külföldi székhelyű vállalkozás belföldi fióktelepét a külföldi vállalkozás nevében és érdekében eljáró adózási ügyvivőként definiálja. Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás adókötelezettségét és gyakorolja az adózót megillető jogokat. Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet is létesít, akkor mindegyik önállóan teljesíti a gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségét.

Amikor az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep bejelentkezik az adóhatósághoz, be kell mutatnia a cégbejegyzés iránti kérelmet. A bejelentkezéshez csatolni kell a külföldi vállalkozás illetőségét igazoló, 90 napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvű fordítását. A külföldi vállalkozás a fióktelep alapításakor köteles bejelenteni a Magyarország területén már működő más fióktelepeit és azok adószámát is.

Társasági adó

A Tao. törvény szerint a külföldi illetékességű adózó és belföldi telephelye, illetve a külföldi vállalkozó fióktelepei az egymás közötti elszámolást tekintve kapcsolt vállalkozásnak minősülnek. Ez azt is jelenti, hogy a közöttük - esetleg adókikerülési célzattal - alkalmazott transzferárakat a piaci árhoz kell igazítani. Amennyiben az adózók az általuk alkalmazott árakat adóbevallásukban nem változtatják a szokásos piaci árra, az adóhatóság fogja ezt megtenni az ellenőrzéskor. 1998-ban nem változtak a szokásos piaci ár meghatározásának módszerei (úgymint az összehasonlító árak, a viszonteladási árak módszere, a költség- és jövedelemmódszer... stb.).

A nemzetközi egyezmények alkalmazását segíti a telephely fogalmának pontosítása. A külföldi személyt ugyanis telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, amennyiben belföldi vállalkozási tevékenységét fióktelepei útján folytatja. A változással összhangban osztaléknak minősül a külföldi vállalkozó fióktelepének eredménykimutatásában fizetett (jóváhagyott) osztalékként szerepeltetett összeg is.

Az adóalapot az általános (a belföldi vállalkozásokra vonatkozó) szabályok szerint, fióktelepenként kell meghatározni.

A külföldi vállalkozó a fióktelep cégneve alatt megvalósított beruházás, elért árbevétel, valamint a foglalkoztatottak éves átlagos állományi létszáma alapján élhet a vállalkozókat megillető beruházási, térségi és egyéb adókedvezményekkel. Az adóelőleget is az általános szabályok szerint kell fizetni, így ha a fióktelep előző évi fizetendő adója meghaladta a 3 millió forintot, az adóelőleg havonta egyenlő részletekben esedékes; ha pedig nem adózott ennyit, negyedévente kell az adóelőleget fizetnie. A fióktelepet is terheli a feltöltési kötelezettség.

A kettős adóztatásra vonatkozó rendelkezéseket is alkalmazni kell. A fióktelepnek - a számviteli szabályok szerint - meg kell növelnie a társaságiadó-alapját a ráfordításként elszámolt társasági adóval, illetve az annak megfelelő jövedelemadóval. A társasági adó megállapításakor - ha az egyezmény így szól - az adóalapot úgy kell módosítani, hogy ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet. Egyezmény hiányában, illetve, ha az az adó beszámításáról rendelkezik, a külföldön megfizetett adó adóvisszatartásként levonható a társasági adóból. A visszatartott adó nem haladhatja meg az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak azt a részét, amit a külföldi jövedelem az adóalapban képvisel.

Általános forgalmi adó

A külföldi székhelyű vállalkozás a fióktelepe révén belföldön végzett gazdasági tevékenysége miatt áfa-alanynak minősül. Ha több fióktelepet hozott létre, akkor ezek egymástól függetlenül áfa-alanyok. A külföldi vállalkozás és belföldi telephelye, illetve a fióktelepei közötti gazdasági kapcsolatokat, ügyleteket úgy kell tekinteni, mintha azok egymástól független vállalkozások között, ellenérték fejében, számlaadási kötelezettséggel jöttek volna létre.

Gazdaságilag szoros kapcsolatban álló felek

A gazdaságilag szoros kapcsolatban álló felek áfa-törvény szerinti fogalma bővült, így 1998-tól ilyennek tekintendő a külföldi székhelyű vállalkozás és belföldi fióktelepe, valamint az ugyanazon külföldi székhelyű vállalkozás több belföldi fióktelepe is. Ez különös jelentőséggel bír az adó alapjának meghatározásakor, amennyiben ugyanis az egymás között alkalmazott ellenértékek aránytalanul alacsonyak, nem ezeket kell az adó alapjának tekinteni, hanem az értékesített termékek és szolgáltatások adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésekor fennálló forgalmi értékét. (A forgalmi érték az egymástól független felek között, normális piaci körülmények között elérhető ár).

Állandó telephely

Az állandó telephely áfa-törvény szerinti fogalma - figyelemmel a fióktörvény átmeneti rendelkezéseire is - akként módosult, hogy az új szabályok szerint bejegyzett fióktelep 1998. január 1-jétől, a fiók és az iroda, illetőleg a képviselet pedig 1999. december 31-e után nem minősül állandó telephelynek.

Áfa-visszatérítés külföldi részére Az a belföldön székhellyel, illetve telephellyel - ide nem értve a fióktelepet -, ezek hiányában állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel nem rendelkező adóalany, amely nem végez termékértékesítést és a 2/1993. (I. 13.) Korm. rendeletben felsoroltakon kívül nem teljesít más szolgáltatásokat belföldön - ide nem értve a fióktelep útján végzett gazdasági tevékenységet - viszonosság esetén visszaigényelheti az áfát. Nem igényelhető vissza az adó az olyan termék, illetve szolgáltatás után, amelyet a külföldön nyilvántartásba vett adóalany a belföldi fióktelepén keresztül, illetőleg saját nevében ugyan, de más javára szerez be. Az adó-visszaigénylési kérelmet az APEH Észak-budapesti Igazgatóságához kell beadni. A viszonosság a következő államokkal állt fenn: Belga Királyság, Dán Királyság, Francia Köztársaság, Holland Királyság, Luxemburgi Nagyhercegség, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Osztrák Köztársaság, Spanyolország, Svájc, Svédország (1993. január 1-jétől); 1996. január 1-jétől pedig kiterjed az Olasz Köztársaságra, a Liechtensteini Hercegségre és a Finn Köztársaságra is. A Németországban nyilvántartásba vett adóalany a gázolaj árában foglalt áfát nem igényelheti vissza.

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Az adózás rendjéről szóló törvény 5. számú melléklete a külföldi illetőségű magánszemély, illetve osztalékban részesülő, valamint a külföldi szervezet (a továbbiakban külföldi személy) kifizetőtől származó adóköteles jövedelmére, így különösen a kamatra, az előadói, művészeti és sporttevékenységért, kiállításokért járó díjra, a jogdíjra és osztalékra vonatkozó különös adózási szabályokat tartalmazza.

A kifizetőnek a külföldi személy adóköteles bevétele alapján meg kell állapítania és a kifizetést követő hónap 10-éig meg kell fizetnie az adót. Nem kell levonni, bevallani és megfizetni az adót, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel belföldön nem adóztatható, és a külföldi személy igazolja illetőségét. Az illetőség igazolására a külföldi adóhatóság, az esetleges adómentesség igazolására pedig az érintett nemzetközi szervezet által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordítása szolgál. A külföldi személy az első kifizetés előtt köteles átadni az igazolást a kifizetőnek, akinek meg kell azt őriznie.

A kifizető a társaságiadó-bevallásában, ha pedig társaságiadó-bevallási kötelezettsége nincs, külön nyomtatványon köteles bevallani az adót az adóévet követő május 31-ig.

Amennyiben a külföldi személytől levont adó több, mint a nemzetközi egyezmény által alkalmazandó adómérték, a külföldi az APEH Észak-budapesti Igazgatóságánál - az illetőségről szóló igazolás és a kifizető igazolásának benyújtásával - igényelheti vissza a különbözetet, amelyet az adóhatóság a külföldi személy belföldi forintszámlájára utal át. Az adó-viszszatérítés a kifizetőt is megilleti az általa megfizetett, de a külfölditől le nem vont adónak arra a részére, amely meghaladja az egyezmény szerinti adómértéket.

Az adóhatóság a kifizető kérelmére visszavonásig engedélyezi, hogy a törvényben előírtnál alacsonyabb, a nemzetközi egyezményben meghatározott mértékben vonhassa le az adót, adóelőleget. A kifizetőt a különbözettel kapcsolatban korlátlan felelősség terheli.

A külföldi személynek - figyelemmel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szabályaira is - adóbevallást kell készítenie és adót kell fizetnie, ha a jövedelmét nem kifizetőtől kapta, illetve ha a kifizetőnek nem kellett az adót levonnia. Adókötelezettségét a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül köteles teljesíteni.

József-Polonyi Gábor

A magyarországi befektetésekre vonatkozó devizaszabályok

Magyarország a fejlett gazdasággal rendelkező országokat tömörítő nemzetközi szervezetekhez - amilyenek az EU vagy az OECD - való csatlakozásakor vállalta, hogy fokozatosan leépíti a folyó- és tőkeműveletekre vonatkozó devizajogi korlátozásait. Ebben az OECD Folyó- és Tőkeműveleti Liberalizációs Kódexének elfogadása játszotta a legjelentősebb szerepet, de nem elhanyagolhatóak az európai csatlakozásra való felkészülés érdekében vállalt devizaliberalizációs kötelezettségek sem.

Mára a forint a folyó fizetési műveletek tekintetében és számos tőkeművelet vonatkozásában is konvertibilis, kivéve egyes rövid lejáratú műveleteket. Így a magyar forint a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (Dtv.) elfogadásával nemcsak ténylegesen, hanem jogilag is konvertibilissé vált, mivel megfelel a Nemzetközi Valutaalapról (IMF) szóló egyezmény VIII. cikkelye szerinti konvertibilitási feltételeknek, továbbá összhangban áll az OECD liberalizációs előírásaival, amelyek teljesítését Magyarország az OECD-hez való csatlakozásakor vállalta. A Dtv. hatálybalépésétől kezdve a devizaszabályok fokozatosan liberalizálódtak. 1996-ban és 1997-ben e célból többször módosult a Dtv. végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (Dvhr.), 1998-tól pedig a liberalizált rendelkezések - további módosításokkal - a Dvhr. helyett a devizatörvényben találhatók.

 

Fogalmak u A konvertibilis forintszámlán jóváírható összegek u A Dtv. szerint a felhatalmazott hitelintézet - ha ezt a devizakülföldi kéri - konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszeget. E szerint a forintszámlán kell jóváírni például: u a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget; u a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét; u a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért, valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét; u a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott, bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként - ideértve a kamatot és a prémiumot is - a külföldit megillető összeget; u a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget; u a konvertibilis forintszámla kamatát; u a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget; ua devizakülfölditől a devizabelföldi által felvett devizahitel vagy a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájáról forintban nyújtott hitel tőkéjének törlesztése, kamatának és más költségének megfizetését; u a devizabelföldiek által engedély nélkül megszerezhető külföldi értékpapír, valamint letéti igazolás devizabelföldi részére történő elidegenítéséből származó forintösszeget; u a devizakülföldi által adott portfóliókezelési megbízás alapján az őt megillető forintösszeget; u azt az összeget, amelynek a konvertibilis forintszámlán történő jóváírására a devizahatóság engedélyt adott. u Néhány fontosabb fogalom a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény meghatározása szerint: u devizabelföldi: u a) az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa (tizennégy éven alulinak személyi lapja) van, illetőleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles (a határátlépéskor magyar útlevelet felmutató személy devizabelföldiségét vélelmezni kell); u b) az a vállalkozás/szervezet, amelynek a székhelye belföldön van; u c) a belföldi székhelyű vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és alkalmazottja e minőségében a vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei kapcsán akkor is devizabelföldinek tekintendő, ha egyébként devizakülföldi, amennyiben azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen jogot, illetve azt terheli kötelezettség; u d) a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét; u e) a külföldön lévő külképviselet és a devizabelföldi képviselője e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is devizabelföldinek minősül, ha egyébként devizakülföldi; u devizakülföldi: u a) a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni; u b) az a vállalkozás/szervezet, amelynek a székhelye külföldön van. u c) a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő fióktelepe, telepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében külföldön létrehozott telephelyét; u d) a devizakülföldi belföldön lévő képviselete, továbbá képviselője e minőségében tett jogügyletei, cselekményei tekintetében akkor is devizakülföldinek minősül, ha egyébként devizabelföldi; u e) a vámszabad területi társaság, néhány átmenetileg vámszabad területi státussal rendelkező társaság és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha a fióktelepet vámszabad területen létesítették, illetve ott működik; u deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés); u valuta: külföldi pénz; u fizetőeszköz: a pénz, továbbá - ellenkező rendelkezés hiányában - a forintra vagy külföldi pénznemre kiállított pénzhelyettesítő eszköz; u vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás - ide nem értve a devizát, valutát és a belföldi fizetőeszközt - amelynek pénzben kifejezhető értéke van; u vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíjpénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az egyéni ügyvéd, a társas ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi iroda; u szervezet: ha devizajogszabály másként nem rendelkezik, a természetes személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy, amely alapfeladatként nem folytat vállalkozási tevékenységet, ideértve az államot is; u külföldi vállalkozás: az üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató, külföldi székhelyű gazdasági egység, jogi formájától függetlenül; u külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató, külföldi székhelyű egység, ideértve a külföldi államot is; u devizakülföldi képviselete: a belföldön lévő külföldi diplomáciai, konzuli képviselet, valamint a devizakülföldi - a nemzetközi vízi és légi forgalmat lebonyolító társaságok menetjegy-eladásait kivéve - vállalkozási tevékenységet nem végző, belföldön lévő kereskedelmi és egyéb képviselete; u hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a kincstárjegy, a jelzáloglevél, valamint minden olyan, sorozatban kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésre bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, kamatozó értékpapírnál pedig annak kamatát vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek); u elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tőzsde, valamint az olyan belföldi vagy külföldi tőzsdén kívüli értékpapírpiac - beleértve az értékpapír-kereskedők szövetsége által szervezett, telefonon keresztül lebonyolódó piacot is -, amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol működik, s ahol a szabályzatban meghatározott személyen keresztül bárki eladhat és vásárolhat értékpapírt, az ügyletek pedig rögzített szabályok alapján jönnek létre; u kollektív befektetési értékpapír: u a) a befektetési jegy; u b) az értékpapírokba vagy más eszközökbe való befektetés céljából alapított külföldi intézményben való részvételt tanúsító (bemutatóra vagy névre szóló) okirat; u pénzpiaci eszköz: értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minősülő - okirat; u átruházható eszköz: u a) a pénzkövetelésről kiállított - értékpapírnak nem minősülő - okirat, u b) az olyan értékpapírnak nem minősülő okirat, amely valamilyen pénzkövetelésről szóló okirat vagy értékpapír, valamint tagsági jogot megtestesítő értékpapír átvételét igazolja, vagy lehetővé teszi ezek felett a közvetett rendelkezést, u c) a kárpótlási jegy, u d) az olyan jogról vagy követelésről kiállított értékpapír és értékpapírnak nem minősülő okirat, amellyel kapcsolatban külön törvény vagy kormányrendelet megállapítja, hogy a Dtv.-nek az átruházható eszközre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, u e) pénzköveteléssel végzett határidős ügylet, továbbá árfolyam- és kamatkockázati csereügylet, valamint más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy kiállítottak-e róla okiratot vagy sem; u hitel: u a) a pénzértékre szóló kölcsön, u b) a halasztott fizetés (kereskedelmi hitel, áruhitel, céghitel), u c) az előleg és előrefizetés, u d) az előző pontokban meg nem határozott olyan visszavásárlási kötelezettséget tartalmazó megállapodás, amelynek alapján a visszavásárlás az eladáskori árnál (értéknél) magasabb áron (értéken) történik; u e) a pénzügyi lízing; u felhatalmazott hitelintézet: az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével devizaműveletek végzésére felhatalmazott hitelintézet (ezek jegyzékét a Felügyelet a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé).

 

A törvény alkalmazása

A Dtv. rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. A devizarendelkezések csak akkor vonatkoznak a devizakülföldiek Magyarország területén lévő devizával, valutával, belföldi fizetőeszközzel (forinttal) és vagyoni értékkel végzett jogügyleteire és cselekményeire, ha a devizatörvény kifejezetten így rendelkezik. Amennyiben tehát a törvény a devizakülföldi valamely cselekményéről nem rendelkezik, akkor az azt jelenti, hogy az ügylet, a cselekmény a devizahatóság engedélye vagy devizahatósági bejelentés nélkül végezhető.

A törvény mindemellett azt is kimondja, hogy devizahatósági engedély kell az olyan szerződéskötéshez vagy pénzügyi műveletet végzéséhez, amely arra irányul, hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek devizát, valutát, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket ruházzanak át egymásra tekintettel belföldön vagy külföldön. A devizatörvény alkalmazása során ezért különös körültekintéssel kell eljárni. A nehezen megítélhető esetekben célszerű előre megkérni a devizahatóság állásfoglalását, mivel a devizajogszabályok megsértése a devizabűncselekmény elkövetését eredményezheti, és büntetőjogi felelősségre vonást vonhat maga után.

Devizahatóság

A devizahatósági feladatokat a Magyar Nemzeti Bank (MNB) látja el, amely eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazza, hacsak a Dtv. másként nem rendelkezik. A devizahatóságnak széles mérlegelési jogköre van, ugyanis ha a devizahatósági engedély iránti kérelem elbírálásának szempontjait a jogszabály nem határozza meg, a nemzetgazdasági érdekek vagy a felek körülményeinek a mérlegelése alapján kell meghoznia határozatát.

Értékpapírok,
pénzpiaci műveletek

A külföldiek magyarországi befektetéseihez kapcsolódó devizajogi korlátozások - a külföldiektől történő hitelfelvételre vonatkozó előírásoktól eltekintve - ma már csak egyes értékpapírok és pénzpiaci műveletek körében állnak fenn. Nincsenek devizajogi korlátozások a külföldiek magyarországi vállalkozásokban történő részesedésszerzésével, illetőleg a külföldi tulajdonban álló belföldi vállalkozások alapításával kapcsolatban sem.

Részesedést megtestesítő
értékpapírok

A külföldiek által megszerezhető, belföldi kibocsátó által kiállított értékpapírokra vonatkozó korlátozásokról szólva hangsúlyozni kell, hogy a devizakülföldiek teljesen szabadon szerezhetik meg a belföldi vállalkozásokban részesedést megtestesítő értékpapírokat, a részvényeket és szövetkezeti üzletrészeket. Nem devizajogi korlátozás, és az új társasági törvény ez év júniusi hatálybalépésével meg is szűnik az az előírás, amely szerint külföldi csak névre szóló részvényt szerezhet, illetőleg a külföldi által megszerzett bemutatóra szóló részvényt - a megszerzés módjától függően - bizonyos határidőn belül névre szólóvá kell alakítani, ellenkező esetben ugyanis a külföldi a birtokában levő (névre szólóvá átalakítani elmulasztott) bemutatóra szóló részvénnyel nem gyakorolhat a társasággal szemben részvényesi jogokat (például közgyűlésen való részvétel, szavazás, osztalékhoz való jog).

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok

A hitelviszonyt megtestesítő, devizabelföldi által kibocsátott értékpapírok (közismert nevükön kötvények) vonatkozásában a Dtv. előírja, hogy amennyiben az ilyen értékpapír kibocsátáskori lejárati ideje 365 napnál rövidebb, akkor devizabelföldi csak devizahatósági engedéllyel idegenítheti azt el devizakülföldinek. Eszerint a devizakülföldiek szabadon vásárolhatnak magyar államkötvényeket (az egy évnél rövidebb lejáratú állampapírok, a kincstárjegyek megvásárlásához viszont engedély szükséges) és 365 napnál hosszabb kibocsátáskori lejárati idejű vállalati kötvényeket. Ugyanezen rendelkezés alapján engedélyre van szükség, ha a 365 napnál rövidebb lejárattal kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő pénzpiaci eszközöket külföldinek kívánják elidegeníteni.

Pénzpiaci eszközök

A devizakülföldi engedéllyel szerezheti meg devizabelfölditől a devizabelföldi által kiállított átruházható eszközt és a nyílt végű befektetési alapra kibocsátott kollektív befektetési értékpapírt, azaz a nyílt végű alap befektetési jegyét is. Mivel a Dtv. átruházható eszköznek tekinti a tőzsdei határidős piacon forgalmazott derivatív (származékos) termékeket is, külföldiek jelenleg csak a devizahatóság korábban kiadott engedélye alapján vehetnek részt a tőzsdei származékos kereskedelemben.

A devizahatóság a fenti engedélyeket összevontan, illetve az egy kibocsátásból származó értékpapírok teljes vagy meghatározott mennyiségére is kiadhatja. Ennek alapján egyedi esetben mód lehet az egyébként csak devizahatósági engedéllyel megszerezhető értékpapír olyan kibocsátására, amikor is a devizahatóság előre megkért engedélye alapján a külföldiek is korlátlanul jegyezhetnek papírokat.

Kivitel

A devizakülföldi szabadon kiviheti vagy kiküldheti az országból a jogszabályoknak megfelelően megszerzett, devizabelföldi által kibocsátott részvényt, szövetkezeti üzletrészt, befektetési jegyet, más értékpapírt, továbbá minden egyéb devizabelföldiekkel szemben fennálló pénzkövetelést igazoló, illetőleg devizabelföldi társaságban fennálló részesedést tanúsító okiratot.

HITELFELVÉTEL

A felhatalmazott hitelintézeten kívüli devizabelföldiek - vállalkozások, szervezetek és természetes személyek - csak devizahatósági engedéllyel vehetnek fel devizakülfölditől egy évnél rövidebb lejáratú hitelt (forintban vagy devizában). Kivételt jelent e szabály alól a halasztott fizetés és a pénzügyi lízing, az ilyen jogügyletek ugyanis devizahatósági engedély nélkül végezhetők. Eszerint nem szükséges engedély ahhoz, hogy a devizabelföldi vállalkozás vagy szervezet az importszerződésében halasztott fizetésben állapodjon meg, vagy a devizabelföldi egy évnél nem hosszabb futamidejű pénzügyi lízingre kössön megállapodást devizakülföldivel. Nem kell előzetes engedélyt kérni a devizahatóságtól az egy évnél hoszszabb lejáratú, külföldi devizahitel felvételéhez, viszont az ügyletet a szerződéskötéstől számított nyolc napon belül be kell jelenteni a devizahatóságnak.

Azért, hogy a fenti szabályokat aránytalan törlesztésekkel ne lehessen kijátszani, az a devizabelföldi, aki külföldi devizahitelt vesz fel, a futamidő első évére nem fizethet olyan törlesztést, amely - az egész futamidőre egyenlő részleteket feltételezve - nem arányos a ténylegesen felvett összeggel. Hasonló okokból a devizatörvény a feltöltődő (rulírozó) külföldi devizahitelnél a hitelkeret minden egyes feltöltését külön hitelfelvételnek tekinti.

A devizabelföldi természetes személynek és szervezetnek engedélyt kell kérnie a devizahatóságtól, ha devizakülfölditől egy évnél hosszabb lejáratú forinthitelt kíván felvenni. A devizabelföldi a hitel összegét csak akkor fogadhatja el, ha azt a devizakülföldi a konvertibilis forintszámlájáról fizeti.

A devizakülfölditől felvett forint- és devizahitelre egyaránt érvényes az a szabály, hogy a devizabelföldi hitelfelvevő csak felhatalmazott hitelintézethez teljesített bankátutalás formájában veheti igénybe a hitelt, amit a hitelintézet - néhány speciális jogcímtől eltekintve - forintban bocsát a hitelfelvevő rendelkezésére. (A devizahatóság a hitel igénybevételének módjára ettől eltérő engedélyt adhat.) A szabályszerűen felvett hitel tőkéjét, kamatát és járulékait a devizabelföldi külön engedély nélkül fizetheti meg a devizakülföldi hitelezőnek.

FIZETÉSI SZABÁLYOK

Részesedésszerzés
belföldi vállalkozásokban

A devizatörvény részletesen szabályozza, hogy a devizakülföldiek milyen pénznemben és hogyan teljesíthetik az ellenértéket, ha belföldi vállalkozásokban szereznek részesedést. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy - belföldi vállalkozás alapításakor és jegyzett tőkéje emelésekor, illetőleg fióktelep alapításánál a tőkeátadáskor - a devizakülföldi által szolgáltatott pénzbeli vagy nem pénzbeli ellenérték a vállalkozás rendelkezése alá kerül, mint hozzájárulás a vállalkozás tőkéjéhez. Amennyiben a devizakülföldi a korábbi tulajdonostól szerezte meg valamely belföldi vállalkozásban lévő részesedését, az ellenérték természetesen a részesedést elidegenítő eladót illeti. A következőkben ismertetett fizetési szabályok 1998. január 1-jétől hatályosak.

 

A konvertibilis forintszámlán jóváírható összegek u A Dtv. szerint a felhatalmazott hitelintézet - ha ezt a devizakülföldi kéri - konvertibilis forintszámlán köteles jóváírni a devizakülföldit az alábbi jogcímeken megillető forintösszeget. Eszerint a forintszámlán kell jóváírni például: u a belföldi vállalkozás megszűnése, jegyzett tőkéjének csökkentése, a belföldi befektetési alap felszámolása, illetve a befektetési jegy visszaváltása folytán, továbbá a bankkonszolidációs kötvény kivételével más belföldi értékpapír, pénzpiaci eszköz, valamint a kárpótlási jegy kivételével az átruházható eszköz lejártakor esedékes összeget; u a belföldi vállalkozásban való részesedés, a devizabelföldi által kibocsátott bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz elidegenítéséért kapott forint ellenértékét; u a belföldön lévő ingatlan elidegenítéséért, valamint hasznosításáért kapott ellenérték forintösszegét;

u a belföldi vállalkozás nyereségéből, valamint a devizabelföldi által kibocsátott, bankkonszolidációs kötvény és kárpótlási jegy kivételével, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz hozamaként - ideértve a kamatot és a prémiumot is - a külföldit megillető összeget; u a nemzetközi gazdasági tevékenységet folytatók e tevékenységével összefüggésben kötött szerződések devizakülföldit illető ellenértékeként járó forintösszeget; u a konvertibilis forintszámla kamatát; u a számlatulajdonos külföldi más felhatalmazott pénzintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról átutalt forintösszeget; u a devizakülfölditől a devizabelföldi által felvett devizahitel, vagy a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájáról forintban nyújtott hitel tőkéjének törlesztése, kamatának és más költségének megfizetését; u a devizabelföldiek által engedély nélkül megszerezhető külföldi értékpapír, valamint letéti igazolás devizabelföldi részére történő elidegenítéséből származó forintösszeget; u a devizakülföldi által adott portfóliókezelési megbízás alapján az őt megillető forintösszeget; u azt az összeget, amelynek a konvertibilis forintszámlán történő jóváírására a devizahatóság engedélyt adott.

 

Apport

Általában minden olyan esetben devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy a devizakülföldi tag a belföldi vállalkozásba nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltasson, amikor ezáltal a devizabelföldi vállalkozás olyan vagyoni értéket szerez, amelyet a devizabelföldiek csak engedéllyel szerezhetnek meg. Ilyenek főszabályként a külföldi vállalkozásban fennálló részesedés, a kötvény és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a pénzpiaci eszköz, az átruházható eszköz és a kollektív befektetési értékpapír.

Nem szükséges azonban devizahatósági engedély az olyan külföldi vállalkozásban fennálló részesedés belföldi társaságba apportálásához, amelyet a Dtv. közvetlen részesedésszerzésre vonatkozó szabályai szerint szereztek (legalább 10 százalékos részesedés), illetőleg az olyan részvények és más, vállalkozásban fennálló részesedést megtestesítő értékpapírok szolgáltatásához, amelyet az OECD tagországaiban székhelylyel rendelkező külföldi vállalkozás külföldi pénznemben bocsátott ki. A kötvények és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok apportálásához sem kell engedély, ha azt az OECD tagországainak kormányai bocsátották ki, illetőleg ha OECD-tagországban székhellyel rendelkező vállalkozás külföldi pénznemben bocsátotta ki, feltéve hogy az értékpapírok lejárata egyéves vagy annál hoszszabb. Nem szükséges a fenti engedély abban az esetben sem, ha a devizabelföldi a felsorolt külföldi kibocsátású eszközöket belföldön, forintfizetés ellenében, jogszerűen szerezte, és a devizahatóság korábban már engedélyezte azok belföldi nyilvános vagy zártkörű forgalomba hozatalát, illetőleg elismert belföldi értékpapírpiacra (tőzsdére) történő bevezetését.

Pénzbeli hozzájárulás,
részesedésszerzés

A devizakülföldi köteles átutalni a devizabelföldi javára a pénzbeli hozzájárulást (belföldi vállalkozás, fióktelep alapításakor, a fióktelep részére történő tőkeátadáskor, tőkeemeléskor), illetve az ellenértéket (belföldi vállalkozásban való részesedés megszerzésekor), mégpedig konvertibilis pénznemben külföldről vagy belföldi hitelintézetnél vezetett devizaszámlájáról, illetőleg a felhatalmazott hitelintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlájáról. A felsorolt fizetési módok mellett választhatja azt is, hogy nem átutalással fizet, hanem külföldi pénzben (valutában) belföldön. A részesedésszerzés ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha devizakülföldinek fizetnek belföldön, vagyis a belföldi fizethet forintban a külföldi konvertibilis forintszámlájára, illetve felhatalmazott hitelintézetnél forintért devizát vásárolhat, és átutalhatja azt a külföldinek belföldre vagy külföldre.

 

Hitel jegyzett tőkévé alakítása

Előfordul, hogy a külföldi hitelező a hitel visszafizetése helyett a hitel jegyzett tőkévé alakításával szerez (gyakran további) részesedést a belföldi társaságban. A Dtv. ezzel kapcsolatban elrendeli, hogy a belföldi vállalkozás nyolc napon belül jelentse be a devizakülfölditől felvett, bejelentési kötelezettség vagy engedélyezés alá eső és engedélyezett hitel jegyzett tőkévé való átalakítását.

Értékpapírok és pénzpiaci műveletek ellenértéke

Amennyiben a devizakülföldi belföldi értékpapírok, pénzpiaci és átruházható eszközök, belföldön forgalomba hozott külföldi értékpapírok, illetőleg pénzpiaci és átruházható eszközök ellenértékét egyenlíti ki vagy portfóliókezelési megbízást ad, a külföldi által teljesített pénzbeli hozzájárulásra és a belföldi vállalkozásban történő részesedésszerzés ellenértékének kiegyenlítésére vonatkozó fizetési szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ellenértéket rendszerint csak átutalással lehet kiegyenlíteni, azaz külföldi pénzben (valutában) nem lehet fizetni (kivéve a belföldi részvény ellenértékének kifizetését, ami részesedésszerzésnek minősül).

Ingatlanszerzés
ellenértéke

Amennyiben devizakülföldi belföldi ingatlant vásárol devizabelfölditől, a pénzbeli ellenértéket forintban kell kiegyenlítenie. Ilyenkor igazolnia kell azt is, hogy az ellenértéket a felhatalmazott hitelintézetnél vezetett konvertibilis forintszámlán elhelyezett összegből egyenlítették ki, vagy a konvertibilis fizetőeszközt felhatalmazott hitelintézetnél, illetőleg valamelyik átváltóhelyen váltották át forintra. Ugyanez vonatkozik a belföldi ingatlanok cseréjekor az értékkülönbözet megfizetésére is.

Amennyiben a devizakülföldi devizakülföldinek adja el a belföldi ingatlant, konvertibilis devizában vagy valutában is fizethet. A devizaszabályok alaján devizabelföldi vevő viszont csak forintban fizethet a devizakülföldi eladónak.

Fizetés
a devizakülföldinek

Ha a devizakülföldi - a belföldi vállalkozásban fennálló részesedésének elidegenítésén túl - értékpapírját, pénzpiaci vagy átruházható eszközét adja el, az ellenérték befizethető a devizakülföldi konvertibilis forintszámlájára, vagy a felhatalmazott hitelintézetnél forintért vásárolt deviza átutalható neki (akár külföldre, akár belföldre). A fizetés alapjául szolgáló okmányokat igazolásul be kell nyújtani a felhatalmazott hitelintézethez.

DEVIZAKÜLFÖLDIEK BELFÖLDI SZÁMLÁI

A devizakülföldi belföldön háromféle számlával rendelkezhet. Egyrészt az erre felhatalmazott hitelintézetnél konvertibilis pénznemben névre szóló és kamatozó devizaszámlát nyithat, s e számla felett csak devizabelföldi meghatalmazás alapján rendelkezhet. Másrészt névre szóló forintszámlát tarthat fenn, amely lehet felhatalmazott hitelintézet által vezetett kamatozó konvertibilis, valamint bármely hitelintézet által vezetett nem kamatozó nem konvertibilis forintszámla. Ez utóbbin a devizakülföldi az őt bármilyen jogcímen megillető forintösszeget elhelyezheti.

A nem kamatozó, nem konvertibilis forintszámlán elhelyezett öszszeg nem váltható át konvertibilis fizetőeszközre, devizára és utalható konvertibilis forintszámlára, továbbá nem utalható át külföldre. Ezzel szemben a konvertibilis forintszámla egyenlege átváltható konvertibilis fizetőeszközre, devizára és átutalható külföldre, illetve belföldre. A konvertibilis forintszámla feletti rendelkezésre meghatalmazás adható devizabelföldinek is. A devizakülföldinek a számlán történő jóváírás előtt igazolnia kell, hogy eleget tett közteher (adó, illeték stb.)-fizetési kötelezettségének. A konvertibilis forintszámla előnyeinek nemcsak ez az ára: a törvény tételesen meghatározza azt is, hogy milyen ügyletből eredő összegeket milyen jóváírási jogcímeken lehet elhelyezni rajta. Amennyiben pedig a jogcímek között valamely ügylet nem szerepel, az abból származó forintösszeg csak a devizahatóság erre vonatkozó engedélye alapján helyezhető el a számlán. A jóváírásra lehetőséget adó jogcímek alapján az ismertetett befektetési eszközök elidegenítésekor kapott forint összege mindig jóváírható a számlán.

Zsoldos János

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére