Külpiaci rejtelmek

 

Az elmúlt években Magyarországgal, az itt zajló átalakulással kapcsolatban gyakran került szóba Spanyolország példája. Ha boldogulni akarunk országunk politikai és gazdasági átalakulásában-átalakításában, akkor sok tekintetben a spanyolokéhoz hasonló utat kell bejárnunk!

 

Közgazdászok elemzései szerint 15 évvel ezelőtt a két ország gazdasági színvonala – nem tekintve a méretkülönbségeket – (Spanyolország területe 506 000 négyzetkilométer, lakóinak száma 40 millió) sok tekintetben hasonló volt egymáshoz. Azóta viszont Spanyolország az Európai Unió tagjává vált, gyors fejlődésnek indult, és mára az egy főre jutó évi bruttó hazai terméket (GDP) tekintve meghaladja a 15 000 dollárt, ami körülbelül kétszeresen múlja felül a magyarországi szintet.

Sok tekintetben tanulhatunk a spanyoloktól, természetesen nemcsak eredményeikből, de az elkövetett hibáikból is. Évről évre fejlődő kétoldalú kapcsolataink egyre több területen hozzák mind közelebb egymáshoz országaink termelőit, kereskedőit, pénzembereit. A kétoldalú áruforgalom folyamatosan nő, és összességében meghaladja az évi 500 millió dollárt. Spanyolország a magyar exportlistán a 12. helyet foglalja el, míg importunkban a 21. helyen áll.

Százalék, ezrelék

A spanyol külkereskedelemben egész Kelet-Európa – beleértve Oroszországot is – a forgalomnak csak két százalékát tudhatja magáénak. Ezen belül a magyar részarány néhány év alatt megkétszereződött, és 1997-ben 2,7 ezreléket képviselt. Bár ez alacsonynak tűnik, érdemes figyelembe venni, hogy Spanyolország teljes külkereskedelmi forgalma meghaladja az évi 250 milliárd dollárt. Mintegy 18 milliárd dollár volt az 1997. évi hiány, amit bőségesen kiegyenlít az idegenforgalom jelentős aktívuma. Az Egyesült Államok után Spanyolország a világ második legnagyobb turisztikai bevételt felmutató országa. 1997-ben mintegy 65 millió külföldi fordult meg az országban, és az idegenforgalomból származó nettó bevétel megközelítette a 27 milliárd dollárt. A turizmus körülbelül 10 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, ebben az összehasonlításban első a világon. Jellemző, hogy a turisztikai ágazat gazdasági súlya meghaladja a kétségtelenül sikeres spanyol mezőgazdaságét is.

A két ország kereskedelmi forgalmáról más képet mutat a magyar és mást a spanyol vámparancsnokság által összeállított adatsor. Ez alapvetően annak a következménye, hogy 1996-ig a magyar kivitelben nem szerepelt a vámszabad területek adata, és más elbírálással regisztrálták a statisztikák a reexport tételeit is. 1996-ban például a hivatalos magyar statisztika szerint az export 141,6 millió dollárt tett ki, csakhogy a vámszabad területekről további 205,3 millió dollárnyi magyar szállításra is sor került (döntő részben Opel-motorokról van szó). Mivel a spanyol statisztika ezeket a tételeket is beleszámolja a kétoldalú forgalomba, ezért más adatok jönnek ki. Az idén már a magyar kimutatásokban is szerepel a vámszabad területek forgalma.

Az IKIM összesítése (1997 óta) már a vámszabad területek adatait is tartalmazza.

Jelentős ipari ország

Mint Luis López, a spanyol nagykövetség gazdasági és kereskedelmi tanácsosa kiemeli, a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlődésével elégedettek lehetünk. Korábban a mérleg Spanyolország számára volt pozitív, az utóbbi években viszont a magyar oldal zár többlettel. – A szállítások mindkét oldalon növekszenek, s bár újabban a magyar export nagyobb, mint a spanyol, mégis elégedettek vagyunk – összegez a spanyol tanácsos, aki diplomáciai küldetésének ötödik évét tölti Magyarországon, és sokat tett a két ország gazdasági kapcsolatainak szélesítéséért. Mint mondja, elsősorban a spanyol kis- és középvállalkozókat igyekeztek meggyőzni arról, hogy Magyarországon napról napra javulnak a gazdasági lehetőségek, érdemes ezzel a piaccal foglalkozni.

Térségünkben elsősorban az osztrákokkal, a németekkel és az olaszokkal kell versenyezniük, és a nagyobb távolság, valamint hagyományok hiányában a magyar piac meglehetősen nehéz terep a számukra. Több példa is bizonyítja azonban, hogy a spanyol vállalkozók és termékeik már sikerrel veszik fel a versenyt a többiekkel.

A magyar üzletembereknek is jobban meg kell ismerniük Spanyolországot, mert sokan még mindig csak kellemes üdülési célpontnak látják, s kevesen tudják, hogy Spanyolország napjainkra a világ 10. legjelentősebb ipari országává fejlődött. Gépkocsigyártása például ötödik a világon, és megelőzi az olaszokat, a briteket és a dél-koreaiakat. Spanyolországban készül a világon forgalomba kerülő SEAT-ok, Opelek és Fordok jelentős része, az ezekbe beépített motorok nagy hányadát pedig éppen Magyarországon gyártják. De az együttműködés jó példája a spanyol csempeáru is, amit néhány éve Magyarországon alig ismertek, napjainkban viszont már millió dolláros tételekben vásárolják, mert minőségük eléri a legjobb nemzetközi színvonalat, árban pedig annál kedvezőbb. Hasonló a helyzet különböző gépek és feldolgozott termékek esetében is.

Nagyfokú koncentráltság

Németh József, az IKIM osztályvezetője, Spanyolországban töltött fél évtizedes munkával a háta mögött, arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar exportra még mindig a nagyfokú koncentráltság jellemző. 20 termék és a 30 jelentősebb exportőr szállításai teszik ki a forgalom mintegy 80 százalékát. Három árucsoport adja a teljes kivitel 97 százalékát. Ebből a mezőgazdasági és élelmiszer-alapanyagok aránya 36, a feldolgozott termékeké 32,1, a gépeké, gépi berendezéseké pedig 29,1 százalék. E relációban jóval nagyobb a multinacionális cégek szerepe, mint külkereskedelmünk átlagában. Annak ellenére, hogy a multik mellett az export mintegy 20 százalékát lebonyolító középcégek száma napjainkban már meghaladja a négyszázat. Németh József állítja: jelentős sikernek számít, ha valaki bejuthat e cégek sorába, hiszen átlagos forgalmuk megközelíti az évi 100 000 dollárt.

Spanyolország a mintegy 40 milliós piacával jelentős importőr. A GM Hungary Opel, a GE Tungsram, a Samsung, a Philips, az Elektrolux-Lehel, az ALCOA-KÖFÉM, a Taurus és a MOFÉM mellett az említett 30 nagy cég közül 10 fagyasztott húst exportál, jelezve, hogy a mezőgazdasági feldolgozott termékek éppúgy piacra találhatnak Spanyolországban, mint az ipari áruk. Fagyasztott sertéshúsból például a kivitel 1997-ben meghaladta a 40 millió dollárt. Jelentős az élő marha és – tenyésztési célból – a vemhes üszők exportja is. Bár a spanyol mezőgazdaság növénytermesztésben kiemelkedő teljesítményű, a szezonális eltolódások miatt Magyarországról is vásárol fagyasztott zöldséget és gyümölcsöt. A spanyol partner jelentős vörösborimportőr, a magyar borok itt egyre nagyobb piacra találnak. Ezeket a szállítmányokat azonban elsősorban festőborként keverik a hazai termésbe. 1994-ben még 400 000 dollárért, 1997-ben viszont már másfél millió dollár értékben exportáltunk vörösbort.

Nem konkurencia

Mezőgazdasági termékeket mi is importálunk, elsősorban citrusféléket és a téli szezonban uborkát, paradicsomot, paprikát, dinnyét és szőlőt. E példák is igazolják, hogy a két ország mezőgazdasága nem igazán konkurense, inkább szerencsés kiegészítője egymásnak. A spanyolok akkor jelennek meg a piacon, amikor Magyarországon a klímaviszonyok nem teszik lehetővé a nagy tömegű és olcsó zöldségtermesztést. A nyári száraz időszakban viszont – csapadékhiány miatt – a spanyol mezőgazdaságban nincsenek meg a feltételek a tömeges szabadföldi zöldségtermesztéshez. Ilyen módon tehát az Európai Unió piacán is a békés egymás mellett élés jellemzi a két ország kivitelét.

Spanyol kormánykörökben többször hangoztatták, hogy támogatják a kelet-európai országok felvételét az Európai Unióba, azonban meg kell még értetni a belföldi közvéleménnyel is ennek jelentőségét. A spanyolok ugyanis mind a mai napig az EU támogatási rendszerének nettó élvezői, és a termelők félnek, hogy az EU keleti kibővülése után ennek egy részétől elesnek. Egyes megnyilvánulásokból valóban úgy tűnik, hogy a spanyol kormányzatnak érdeke, hogy elhúzódjon a kelet-európai országok csatlakozása. Luis López tanácsos viszont állítja: mivel Magyarország elsősorban úgynevezett kontinentális termékeket állít elő, mindenekelőtt gabonát és húst, nem tekinthető konkurenciának, éppen ezért nem is félnek a magyar mezőgazdaságtól. Sőt úgy gondolják, hogy az integrációval mindkét ország pozíciókat nyerhet az európai piacon. Ami pedig a támogatási alapokat illeti: tudatában vannak annak, hogy az EU támogatási alapjaiból, amelyek éveken át sokat segítettek Spanyolországon, előbb-utóbb más országokat, így Magyarországot is támogatni kell. Az európai országok szolidaritásának elvét ők is elfogadják. Ez természetesen azzal járhat, hogy például Spanyolország kevesebbet kap az alapokból, ezt azonban tudomásul veszik. A tanácsos hangsúlyozza: arra kell törekedni, hogy megőrizzék ezeket az alapokat, s hogy összességükben és arányaikban maradjanak egyensúlyban. A politikai vita napjainkban arról szól, hogyan osszák el a jövőben az alapok pénzeit, mely országnak mennyi jusson belőlük. Magyarország a tanácsos szerint biztosan számíthat a spanyol toleranciára, mert az áldozattal Európa gazdasága egészének felzárkózását segítik, így végső soron minden szereplő nyer rajta.

Egyébként Felipe González spanyol miniszterelnök nevéhez fűződik, hogy 1992-ben sikerült elfogadtatni az akkori EGK-val az elvet, miszerint azoknak az országoknak, ahol az egy főre jutó GDP nem haladja meg az Unió átlagának 75 százalékát, az EU-alapokból támogatást kell nyújtani. Kétségtelen, hogy Spanyolország 1985-től, csatlakozásától kezdve minden évben kevesebbet fizetett be az EU költségvetésébe, mint amennyit támogatás címén visszakapott.
A támogatási elvek alapján – amennyiben azokat nem változatják meg – az EU-csatlakozás elnyerésével a kelet-európai országok is haszonélvezői lehetnek az EU pénzalapjainak.

Csak nagy tételben

De addig is mit tehet a magyar üzletember spanyol kapcsolatainak szélesítése érdekében? Németh József szerint alapvetően csak nagyobb tételekkel szabad kísérletezni. Annak a 30 cégnek, amelyek az export mintegy 80 százalékát adják, nincsenek különösebb gondjaik, de a fennmaradó 20 százalék továbbra sincs könnyű helyzetben. A nagy távolság, a tőkehiány, a kialakulatlan hagyományok s nem kevésbé a nyelvi nehézségek megannyi akadályt okoznak. Fontos, hogy üzletembereink lehetőleg spanyolul próbáljanak kommunikálni, így készítsék el az információs és reklámanyagaikat is. (Ehhez egyébként a cégek jelentős állami támogatásokat vehetnek igénybe.) Ajánlatos gondolni arra is, hogy bár Spanyolországnak 17 tartománya van, nem lehet egyszerre mindenhová eljutni. Előbb a közelebbiekkel és az iparilag fejlettebbekben – Katalóniában, Aragóniában, Baszkföldön, Valenciában és természetesen Madridban – érdemes próbálkozni.

A kis- és középvállalkozók továbbra is elsősorban feldolgozott mezőgazdasági termékekkel próbálkozhatnak, így hússal, húskészítményekkel és fagyasztott zöldségekkel. Lehetőség kínálkozik alumínium- és faáruk, félkész termékek értékesítésére, valamint bizonyos vegyipari és műanyag-alapanyagok exportjára. Nagyok a tartalékok az idegenforgalomban. Már most is évente csaknem 100 000 spanyol érkezik Magyarországra, de jobb szervezéssel, programokkal ennél jóval többet fogadhatnánk. Érdemes, mert idegenforgalmi szakemberek szerint a spanyol turista a jól költők csoportjába tartozik.

A forgalom bővítésének lehetőségét kínálják a közös vállalkozások is. Luis López tanácsos adatai szerint eddig mintegy 80 millió dollárt fektettek be a spanyolok Magyarországon. Összesen mintegy 100 cég működik spanyol tőkével, közülük 12 a termelőszférában. A spanyol befektetők elégedettek, így például a Tokaj-Hegyalján megtelepedett Bodegas Vega Sicilia, a csaptelepeket gyártó MOFÉM vagy a szolgáltatószektorban az ESMA Csoport. A Banco Santander, Spanyolország legjelentősebb kereskedelmi bankja megvásárolta az Inter-Európa Bank részvényeinek 10 százalékát, növelve ezzel a spanyol befektetők bizalmát. A budapesti spanyol nagykövetség kereskedelmi irodája, illetve a Madridban és a Barcelonában működő magyar irodák készséggel állnak az érdeklődő magyar vállalkozók rendelkezésére. A spanyol piacon kezdők és haladók egyaránt sokat profitálhatnak ebből, hiszen tájékoztatást kaphatnak a jogi szabályozásról, a gyakorlati lehetőségekről, a termékekről és cégekről, valamint segítséget, leküzdendő a hagyományok hiányát és a nyelvi nehézségeket.