Csehországi változások

Az ötvenes éveket követő harminc évben Csehszlovákiában gyakorlatilag nem létezett magánvállalkozás. Az 1990-es stabilizációs politikai intézkedések után megkezdődött az átalakulás egyik fő folyamata, a privatizáció is. Az 1990. júniusi általános választásokat követő törvényalkotásnak a tulajdonjog átalakítását érintő legjelentősebb eredményei a kis és nagy privatizációs, valamint a kis és nagy kárpótlási törvény. Ezen törvények megszületését megelőzte az állami tulajdonú vállalatokról hozott törvény 1990 májusában, amely az 1987-es hasonló törvényt váltotta fel.

Az 1990. évi törvény alkalmazására többnyire ad hoc módon és minden stratégiai elképzelés vagy koncepció nélkül került sor. Ezzel párhuzamosan a kormány részéről erős monopóliumellenes nyomás érvényesült. Viszonylag rövid időn belül nagyfokú szervezeti decentralizációra került sor az iparban, de ez nem volt tekintettel semmiféle gazdasági racionalitásra. Gyakran érte ezáltal károsodás a vállalatok hatékonyan működő kapcsolatait, struktúráját.

Privatizációs módszerek

1991 volt a csehszlovák gazdasági reform igazi kezdő éve. Az év elején az állami szektor – a szövetkezetekkel együtt – a GDP 98 százalékát állította elő. A kormány privatizációs programjának kidolgozói szerint az állami vállalatok 70-80 százalékát gyors ütemben magánkézbe kell adni. A kormány két privatizációs módszert jelölt ki, amelyhez később egy harmadikat is csatolt. Az egyik az állami vállalatok részvénytársasággá alakítása, majd ezt követően eladása magántulajdonosoknak. A másik, nem hagyományos módszer a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció, amelynek során a vállalatok részvényeit térítésmentesen szétosztották a lakosság körében. A harmadik módszer a természetbeni kárpótlás. Az államosított vagyont visszaszolgáltatták az eredeti tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az 1948-as tulajdonviszonyoknak megfelelően.

A kárpótlás 1991-ben kezdődött meg, 1995 végéig mintegy százezren kapták vissza eredeti vagyonukat. Az 1990-ben elfogadott kis privatizációs törvény előírásai értelmében az állami vagyont árveréseken adták el magánszemélyeknek vagy -vállalkozásoknak, ezeken azonban külföldi tőke nem vehetett részt. Ha viszont a vagyont így nem tudták eladni, s emiatt ismételt árverésre került sor, azon már engedélyezték külföldiek részvételét. Az 1990-1993 közötti árveréseken 24 359 vagyoni egységet vásároltak meg vagy vettek bérbe. Kisméretű vállalkozások (üzletek, a szolgáltatószektor kisebb egységei stb.) mellett sor került több száz alkalmazottat foglalkoztató gyárak eladására is.

A nagy privatizációs törvény 1991-ben lépett életbe. A nagy privatizáció keretén belül kezdődött meg minden olyan vállalat eladása, amelyet nem soroltak a kis privatizáció körébe, és nem esett a természetbeni kárpótlás hatálya alá. További kivételeket a kormány 1991-es, csaknem 500 tételt felölelő listája tartalmazott (vasutak, postahivatalok, egyetemek stb.), amelyeket a következő öt év során nem szándékoztak privatizálni.

A nagy privatizációban részt vevő vállalatok könyv szerinti értéke nagyban meghaladta a csehszlovák állampolgárok pénzügyi lehetőségeit, így a privatizációba bevonták a külföldieket is. A vagyonjegyes privatizáció csupán az egyik lehetséges módszer volt.

Az állami vállalatok privatizációs tervének elkészítése a menedzsment feladata volt, ugyanakkor bármely cseh vagy külföldi természetes, illetve jogi személynek jogában állt beterjeszteni saját privatizációs tervét. A tervek közül az illetékes (cseh vagy szlovák) Privatizációs Minisztérium (Nemzeti Vagyont és Privatizációját Kezelő Minisztérium) választott, majd a vállalat vagy szervezet átkerült a Nemzeti Vagyonalaphoz. Ezt a hatóságot a kormány a privatizálandó vagyon ellenőrzésére hozta létre.

Két hullámban

A nagy privatizációt két hullámban bonyolították le. A vállalatoknak a privatizációs szakaszok szerinti kiválasztása pragmatikus szempontok alapján történt – az egyszerűbb esetek az első, a problematikus (bizonytalan tulajdonjogok és adósságok) vállalatok a második szakaszba (1995 tavaszáig) kerültek. Az első, 1993 közepéig tartó szakaszt a szervezeti széttagolódás jellemezte: a vállalatok száma csaknem 75 százalékkal, 2210-ről 3858-ra nőtt. A cseh privatizációs statisztikákból nem lehet pontos képet kapni a magánkézbe adott vagyon értékéről, mivel a részvénytársaságok azon részvényeit is idesorolják, amelyek a Nemzeti Vagyonalap kezelése alatt állnak. A Nemzeti Vagyonalap lehetőségei közé tartozik ugyanis a részvények időleges vagy végleges megtartása portfóliójában.

1994 szeptemberéig a nagy privatizáció keretében magánosított vagyon kevesebb mint 3 százaléka került külföldiek kezébe. Ezek a külföldi tulajdonú, valamint a közös vállalatok nem szenvednek ugyan a stratégiai menedzsment vagy a magas színvonalú irányítási szakértelem hiányától, de a külföldi tulajdonosok gyakran leépítik a kutatást-fejlesztést, és teljesen a maguk importált szakértelmére támaszkodnak.

A Privatizációs Minisztérium 1996 közepén befejezte ugyan tevékenységét, de a privatizáció nem ért véget. A befejezetlen ügyek intézését átvette a Pénzügyminisztérium. A vagyonjegyes rendszerben az állami vagyon csaknem egyharmadát osztották szét.

A cseh privatizáció hiányossága többek között a privatizált vállalatok vezetésében elmaradt fordulat. A vagyonjegyes privatizáció nem bizonyult a legjobb módszernek a hatékony tulajdonosi szerkezet kialakítására, nem teremtődött meg erős tulajdonosi réteg. A befektetési alapok a jelenlegi tulajdonosi szerkezetben hatalmas szerepet játszanak, miközben a legnagyobb alapok tulajdonosai a részben állami részesedéssel bíró nagy bankok. Magyarán: a tényleges privatizáció jórészt elmaradt.

További probléma, hogy a bankok a befektetési alapokon keresztül vállalattulajdonosok és egyben ugyanezen vállalatok hitelezői. A bankok portfólióját nagy arányban terhelik a rossz hitelkihelyezések. Cseh bankszakemberek szerint viszont a helyzet korántsem olyan súlyos, mivel a cseh bankszektor elegendő tartalékkal rendelkezik, valamint a cseh osztályozás jóval szigorúbb más országok gyakorlatánál.

Nem kielégítően nő a munka termelékenysége sem, emelkedését meghaladja a reálbér növekedése. Lanyha a beruházási tevékenység, és a kívánatosnál kisebb az export is. A beruházások tavaly 7,3 százalékkal csökkentek, aminek hátterében a vállalatok pénzügyi helyzete, a drága hitelek és a külföldi áruk áremelkedése állt.

Túlsúlyban a magángazdaság

Mivel a magánszektor a hajdani Csehszlovákiában gyakorlatilag nem létezett, az átalakulás kezdetén a gyors magánosításra helyezték a hangsúlyt. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1997-es jelentése alapján az ipar eladásra szánt részének 94,9 százalékát teszi ki az 1996 végéig privatizált 639,1 milliárd korona értékű vállalati vagyon. A mezőgazdasági földtulajdon 99 százalékát műveli meg magánvállalat. Ezek 24 százaléka természetes, 75 százaléka pedig jogi személy. A magángazdaságok átlagos nagysága 140 hektár, a 10 hektárnál kisebb területű gazdaságok a mezőgazdasági földterület kevesebb mint 2,5 százalékát művelik meg. Az ipari termelés csaknem 60 százalékát a nem állami szektor állította elő (magánszektor: 48 százalék, külföldi tulajdon: 11 százalék) 1995-ben, ez az érték 1996-ban 74,7 százalékra nőtt. Az ipari dolgozók 57 százalékát a magánszektor foglalkoztatja, míg 7 százalék külföldi tulajdonú vállalatok dolgozója. A munka termelékenysége az iparban az 1995-ös adatok szerint a külföldi vállalatoknál kétharmaddal magasabb, a magánszektorban viszont 14 százalékkal alacsonyabb volt az átlagos értéknél. Igaz, a magánszektort főként kisvállalatok alkotják, mivel sok nagyvállalat tényleges privatizációja még hátravan. A Nemzeti Vagyonalap vagyoni részesedésének privatizációja még fontos lépés a magánosítás befejezéséhez.

Az új cseh kormány a privatizáció folytatását támogatja, hiszen ahogy Josef Tosovsky kijelentette: a privatizáció és a szerkezeti átalakítás folyamatának megállítása a jövőben a gazdasági helyzet jelentős rosszabbodását eredményezné. Csaknem ötven stratégiai vállalat (bankok, vegyi és kohászati vállalatok) magánosítása még hátravan 150 milliárd korona értékben. A kezdeti gyakorlattól eltérően ezek magánosítását speciálisan, átgondoltan és nagyon felelősségteljesen kívánják előkészíteni.

Várhatóan ez év március végéig terjeszti elő a kormány a bankok privatizációjának programját. A vagyonjegyes privatizáció során részlegesen magánosított bankok állami részesedésének privatizációját Tosovsky szerint a külföldi konkurencia sürgeti. De a sietség hátterében állnak a közelgő választások is.