Tavaszi derűlátás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

A pénzpiac szereplői és a monetáris elvek

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A gazdasági tervezés alaptétele, hogy jól fogalmazzuk meg céljainkat, ismerjük lehetőségeinket, és próbáljuk meghatározni a fejlődési irányokat. A gazdaságkutatók e kérdéscsoporton túl a pénzügyi szektor egyes szereplőit (bank, biztosító, biztosítási pénztár - és a lakosság) arról is kérdezték, mennyire elfogadható számukra a jegybank monetáris politikája.

 

A Magyar Nemzeti Bank tavaly decemberben terjesztette az Országgyűlés elé a monetáris politika 1998. évi irányelveit. A tájékoztató áttekintette a főbb gazdasági és a monetáris folyamatokat, megállapítva, hogy 1997 végére Magyarország gazdasága a fontosabb makrogazdasági mutatószámok és tendenciák alapján kedvező helyzetbe került. A jegybank különösen fontosnak tartja, hogy a gazdasági növekedés megindulását nem kísérte a külső egyensúly romlása. A monetáris politika 1998. évre vonatkozó fő céljai között első helyen az infláció mérséklése áll, ennek befolyásolására az árfolyam-politikát és a kamatpolitikát használják fel. E kereteken belül fontos szerep jut a pénzpiaci likviditás menedzselésének, s elsősorban a beáramló likviditás semlegesítésére törekednek.

Az alábbiakban az „Irányelvek"-ben megfogalmazott legfontosabb célokat vetjük össze a gazdaság fontosabb szereplőinek várakozásaival és a GKI Rt. szerint várható folyamatokkal, bemutatva, hogy mely területeken számíthatunk a kitűzött célok elérésére, és hol vélünk felfedezni feszültségpontokat.

A gazdaság helyzete

A magyar gazdaság 1997-ben kiemelkedően jó eredményt ért el. Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az elért gazdasági növekedés - a külső egyensúlyt nem veszélyeztetve - az export és a magánberuházások növekedésén alapult, és valamelyest a belföldi kereslet megélénkülése is serkentette. A jegybanki értékelés szerint az 1995 utáni konszolidáció és a gazdasági növekedés biztos alapot teremtett arra, hogy az infláció tovább mérséklődjön. Ennek azonban az a feltétele, hogy a külső és belső egyensúlyi pozíciókban lényeges romlás ne következzen be, a növekedés továbbra is export- és beruházásvezérelt legyen.

Továbbra is optimizmus jellemzi az ipari, kereskedelmi és építőipari vállalkozásokat a saját, valamint a magyar gazdaság jövőjével kapcsolatosan. 1997-ben a GKI üzleti bizalmi index értékei (amelyek a vállalkozások jövőre vonatkozó várakozásaikat összegzik és számszerűsítik) végig a megelőző évi felett voltak. Bár tavaly november-decemberben mérséklődött az index értéke, az összkép kedvező, sőt januárban beköszöntött a szokásos tavaszi derűlátás. A termelést, a kapacitáskihasználást a vállalkozások kedvezőnek tartják, az exportmegrendelések és a készletek szintje is kielégítő. Egyedüli hangsúlyosabb csökkenés (az első negyedévre vonatkozó) belföldi rendelésállománynál van. A magyar gazdasági fejlődés alakulását illetően huzamosabb ideje kedvezőek a várakozások, a válaszoló gazdálkodók mintegy fele javulásra számít, és csupán 7 százalékuk véli úgy, hogy romlás várható.

A GKI Rt. 1997. decemberi-1998. januári banki (biztosítói, önkéntes nyugdíjpénztári és lakossági) felmérése szerint a bankok az eddigi monetáris politika folytatását várják. A hazai bankrendszer globalizálódási folyamatai alapján egyre többen hívták fel a figyelmet a nemzetközi pénzügyi helyzet gondjaira és ennek közvetett és közvetlen magyarországi hatásaira. Az általános monetáris politika keretein belül néhányan feltételezik, hogy az 1998. évi választások megállítják a költségvetési reformfolyamatokat, és a hiány az indokoltnál nagyobb lesz a kedvezmények és engedmények miatt. A megnövekedő kereslet ismét megemeli az inflációt, és a kamatok csökkenése lelassul az első félévben. Ezzel szemben a másik véleménycsokor szerint éppen a választások miatt az első félévben az infláció és a kamatok esése látványos lesz.

A megkérdezett biztosítók és a pénztárak is a jelenlegi gazdasági konjunktúrát általában kedvezőnek tartották, és ennek folytatását várják 1998-ra is. A megkérdezettek a beruházási konjunktúra élénkülésére számítanak. Várakozásaik szerint a nyugdíjbiztosítási piac is tovább élénkül. A lakosság a felmérések szerint 1996 második fél évétől kezdve lassan egyre optimistábbá vált, és 1997 második fél évében a várakozások tovább javultak. Az utolsó negyedévben készített felmérések azt mutatják, hogy az ország jövőbeli gazdasági helyzetét javulónak várja a válaszolók 32-40 százaléka, romlást ennél csak valamivel kisebb csoport vár (30-38 százalék).

Az ország nemzetközi megítélése is javuló. Ez - csupán a pénzpiac területét vizsgálva - a nemzetközi hitelfelvételeknél és kötvénykibocsátásoknál mérséklődő kamatfelárban jelentkezett, általában nem csökkent a külföldi befektetők Magyarország iránti bizalma. A kiemelkedő nemzetközi minősítő intézetek közül többen is módosították Magyarországra vonatkozó rész- (vagy teljes) osztályzatukat, és idén év elején utolsónak a S&P is megváltoztatta Magyarország hosszú lejáratú devizaadósságának megítélését. Mindazonáltal összességében az ország egészének osztályzatában nagy változás az utóbbi évben nem következett be.

A GKI Rt. előrejelzése szerint is a gazdasági növekedés továbbra is kedvező marad, bár némileg lassul az export (és az import) növekedési üteme. A fizetési mérleg várhatóan valamivel magasabb hiánnyal zár, mint tavaly, és kissé emelkedik majd az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya is. Mindezek nem veszélyeztetik a korábbi időszakban elért eredményeket, azonban mindenképpen korlátozzák az infláció hangsúlyosabb csökkenését.

Az infláció

A monetáris politika legfőbb gondja az infláció csillapítása. Az 1995-ös megugrást követően az éves inflációs ráta 1996-ra 4,6 százalékponttal és 1997-re 5,3 százalékponttal mérséklődött. Az év végi (előző év decemberéhez viszonyított) árindexek 1996-ra 8,5 százalékponttal, 1997-re csupán 1,4 százalékponttal mérséklődtek. Mindezek azt jelzik, hogy a '95-ös konszolidációt követően az infláció erőssége jelentősen csillapodott, de egyben azt is, hogy a tehetetlenségi hatás rendkívül erős az inflációs folyamatban. Éppen ezért erre az évre is kiemelt szerepet kapott az infláció mérséklése a monetáris politika céljai között, teljesítése azonban rendkívül nehéz.

A jegybanki irányelvek az infláció fenntartható csökkentését hangsúlyozzák. Ez most különösen érthető, hiszen választási évben vagyunk, amikor az infláció erőltetett letörése és az osztogatás miatti felgyorsulása egyaránt veszélyes lehet. A jegybanki elemzésből az is kiderült, hogy az árszínvonal általános emelkedését okozó maginfláció (core inflation) - amely nem tartalmazza a hatósági árak, energiaárak és élelmiszerárak emelkedését - 1997 folyamán csak kevéssé mérséklődött. Ez az általános árszínvonal-emelkedés alapvetően piaci indíttatású része, illetve ez viszonylag jól jellemzi az inflációs várakozásokat.

Az év vége közeledtével a háztartások egyre pontosabban becsülték meg az 1997-es inflációs rátát. A megkérdezettek véleménye szerint tavaly 19 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. Bár a lakosság inflációs várakozásai az utolsó negyedévben kissé erősödtek, a válaszadók még így is az áremelkedés további lassulására számítanak.

Az ipari vállalkozások válaszai szerint kissé erősödnek az áremelési szándékok: míg tavaly novemberben a következő 3 hónapra 3,1 százalékos értékesítésiár-emelést feltételeztek, addig decemberben ez az index 4,9 százalékra, januárban 5,9 százalékra emelkedett. Az ipari felméréssel szemben a kereskedelmi vállalkozások az elmúlt hónapokban egyre alacsonyabb árelőrejelzést adtak (október: 4,3 százalék, november 4,2 százalék, december: 3,7 százalék), de a januári felmérés a szokásos év eleji gyorsulást tükrözi: 7,5 százalék. Az építőipari vállalkozások szerint az éves átlagos építőipari árindex 1998-ban 1 százalékponttal alacsonyabb lesz, mint tavaly. A GKI Rt. tavaly őszi szélesebb kört érintő vállalkozói felmérése szerint a vállalkozások 1998-ra 16 százalék körüli átlagos fogyasztóiár-emelkedést vártak.

A bankok 1998-ra 15,2 százalékos, 1999-re 12,3 százalékos fogyasztóiár-emelkedést várnak. A lakossági bankok valamivel alacsonyabb, a nagy hitelező bankok valamivel magasabb árindexet prognosztizálnak. A válaszoló biztosítók 1998-ra 15,7 százalékos, 1999-re pedig 12,6 százalékos éves fogyasztóiár-emelkedésre számítanak. A kérdőívet kitöltő pénztárak 1998-ra 15,2 százalékos fogyasztóiár-emelkedést jeleztek előre.

A GKI Rt. erre az évre 14,5-15 százalékos inflációt prognosztizál, az év végére a ráta 13-14 százalék között lesz, 1999-re 11 százalékos inflációval számolunk.

A jegybanki irányelvek 1997 végére a ténylegesnél mintegy másfél százalékponttal alacsonyabb árindexet vártak (17 százalék helyett 18,4 százalék lett a tény). A 17 százalékos év végi várt árindexszel számolva 1998 decemberére 12-13 százalékos árindexet feltételeztek.

Elmaradt korrekció

Tekintettel arra, hogy a jegybank eddig még nem korrigálta ezt az eltérést, azt feltételezzük, hogy az irányelvekben előirányzott csökkenés a magasabb tényadat ellenére változatlan marad. Ennek alapján a jegybanki cél az, hogy mind az év végi, mind az éves átlagos infláció 4-5 százalékponttal csökkenjen, és idén elérje a 13,5-14,5 százalékot. Látható, hogy mind a gazdaság összes szereplője, de a PM is ennél magasabb éves és év végi inflációt vár, a GKI Rt. infláció-előrejelzésének alsó határa azonos a jegybanki várt áremelkedés felső értékével. Természetesen még nagyobb az eltérés, ha az eredeti célokat hasonlítjuk össze a gazdaság szereplőinek várakozásával. Várhatóan a jegybanki célokat megalapozó feltételezések is sérülnek. A nominális bérkiáramlás minden bizonnyal meghaladja a feltételezett 14,5 százalékot, ami az infláció legfontosabb serkentője.

Az államháztartás hiánya (privatizációs bevételek és adósságtörlesztés nélkül) 1997-ben igen kedvezően alakult (a GKI Rt. becslése szerint a GDP 4,6 százalékát érte el). Számításaink szerint a várható államháztartási hiány 1998-ban mintegy 30 százalékkal, a nominális GDP pedig 20 százalékkal emelkedik, így a várható hiány megközelíti a GDP 5 százalékát. Ez viszonylag kedvezőtlenül hat az inflációra, egyrészt a finanszírozási szükséglet, a jelenlegi és jövőbeli kamatfizetések miatt, másrészt a költségvetési kiadások keresletnövelő hatásán keresztül. Ez utóbbi azonban nem jelentős, már csak azért sem, mivel a költségvetési kiadások 1998. évi tervezett növekedése igen szerény. Feltételezhetően a fizetési mérleg deficitje is kedvezőtlenebb lesz 1998-ban a tavalyihoz viszonyítva, azonban ennek mértéke nem minősül olyan erőnek, amely az inflációs folyamatokat jelentősen befolyásolná.

Mindezek alapján a jegybank eredeti inflációs célját igen feszítettnek érezzük, mivel az infláció mérséklődését meghatározó peremfeltételek megvalósulása kérdéses. Ezzel együtt is, ha a gazdasági folyamatok kedvezőbben alakulnak, akkor a 13 százalékos év végi infláció elérhető.

Árfolyam-politika

A jegybank számára az árfolyam-politika (az árfolyamrendszer fenntartása és az intervenciós kötelezettség) az inflációs cél elérésének eszköze. Az árfolyamrendszer 1995-ös módosítása alapvetően hozzájárult a konszolidáció sikeréhez. A csúszóleértékelésen keresztül érvényesített árfolyam-politikát a piac hamar elfogadta, és a devizapiacokon kialakuló árfolyamok azt jelzik, hogy a meghirdetett árfolyam-politika tartósságában is bíznak. A jegybanki irányelvek, az inflációs prognózisra alapozva, deklarálják, hogy ez év elejétől az előre bejelentett havi leértékelés üteme 0,9 százalékos lesz. Ez az ütem - ha az egész évre érvényesnek tekintjük - akkor is mintegy 4 százalékponttal mérsékli az éves átlagos árfolyamindexet.

Az árfolyam alakításában, befolyásolásában nemcsak az infláció mérséklésének a szempontjai jelentkeznek, hanem a külső egyensúly követelményei is. Ezért a leértékelési ütem mérséklésének egyik korlátja a termelés, az export versenyképessége. Az irányelvekben hosszabb távon enyhe reálfelértékelő árfolyam-politikát határoznak meg, amelyet a hazai termelékenység és hatékonyságjavulás partnerországokhoz viszonyított kedvezőbb alakulása alapozhat meg.

A banki előrejelzések szerint az átlagos leértékelés 1997 decemberéhez viszonyítva 1998 júniusára a dollár esetében 4,2 százalék, míg a márka esetében 5,5 százalék körüli lesz. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a bankok nem várnak a csúszóleértékelésen felüli leértékelést és keresztárfolyam-változást sem. A teljes évre 10,6 százalékos árfolyamváltozást feltételeznek, amely 0,84 százalékos havi átlagos leértékelési ütemnek felel meg.

A biztosítótársaságok leértékelési várakozásai alapján az átlagos leértékelés 1997. december végéhez viszonyítva 1998 végére a valutakosárral szemben 10-11 százalék körül alakul. Ez azt mutatja, hogy a megkérdezettek a bejelentett csúszóleértékeléssel (havi 0,9 százalék) lényegében megegyező devalvációra számítanak az év során. A biztosítók 1998. június 30-ra 5,3 százalékos, az év végére pedig 5,1 százalék leértékelésre számítanak a valutakosárral szemben.

A GKI Rt. prognózisa szerint a jelenleg érvényes 0,9 százalékos leértékelési ütem a második félévben előbb 0,8 százalékra, majd az utolsó 1-2 hónapban 0,7 százalékra mérséklődik, így a leértékelési ütem 10,5 százalékos lesz az év egészében, az éves átlagos leértékelés pedig 11-12 százalék körül alakul.

A pénzpiaci szereplők értékelése szerint a jegybanki irányelvekben szereplő árfolyamcél tartható. Úgy is értékelhető, hogy a bankok és biztosítók által közölt várakozások a jegybanki árfolyam-politika iránti bizalmon alapulnak. Más oldalról azt is tükrözik, hogy nem várják a 0,9 százalékos havi ütem érzékelhető mérséklődését. Ennek alapja egyrészt az, hogy a banki-biztosítói inflációs prognózisok magasabbak, mint a jegybanké. Más oldalról a pénzpiac szereplői folyamatosan érzik, hogy a jegybank a megtakarítások megtartása-növelése érdekében csak óvatosan mérsékli a havi leértékelést, fékezi a kamatcsökkenést és az esetek többségében csak a már megalapozott inflációcsökkenést követően mérsékeli az irányadó kamatokat.

Az irányelvek a jegybanki kamatpolitikát az operatív célok közé sorolják, mivel a kamatalakulás elsődlegesen az árfolyamrendszer által behatárolt. A megadott árfolyamsávon belül a jegybank úgy befolyásolja a kamatokat, hogy azok a meghatározott árfolyamsávon belül maradjanak, és ne eredményezzenek túlzott tőkebeáramlást.

Árfolyam-várakozások
(Banki várakozások átlaga)
Ft/USD Ft/DEM
1998 1998 1998 1998
június december június december
212,5 223,0 120,0 126,4

A kamatok alakulása

A hazai pénzpiacokon kialakuló, a külföldi pénzpiacokhoz viszonyított kamatfelár az elmúlt években érezhetően csökkent. Ennek egyik oka az országkockázat fokozatos mérséklődése volt, de az árfolyam-politika bizonyított hitelessége az árfolyamkockázatot is jelentősen mérsékelte. Utóbbihoz természetesen még az is hozzájárult, hogy a csúszóleértékelés bevezetése óta az árfolyam általában a sáv alján változik.

Az irányelvek hangsúlyosan említik, hogy idén a reáljövedelmek ismételt növekedése a megtakarításokat mérsékelheti, a fogyasztás viszont emelkedhet. Hasonlóképp a kedvező tőkepiaci befektetési lehetőségek elvonhatják a bankrendszertől és az állampapíroktól a megtakarításokat. Harmadikként hangsúlyozzák, hogy idén a választások miatt a nem adósságtípusú tőkebeáramlás mérsékeltebb lehet, mivel a befektetők óvatossági megfontolásokból általában elkerülik az ilyen helyzeteket.

Mindezek a jegybank szerint azt indokolják, hogy 1998-ra a reálkamatok enyhe emelkedésére lesz szükség (nem visszatekintő, hanem előretekintő inflációval számolva). Már az év első hónapjainak eseményei is jelzik, hogy a jegybanki politika ezen része erős ellenzésre talált a PM részéről, mivel a csak lassan vagy egyáltalában nem csökkenő kamatszint a tervezetthez képest megnöveli a költségvetés kamatkiadásait.

Banki kamatvárakozások
(százalék)
  1998.
márc. 31.
1998.
jún. 30.
Bankközi kamatok
1 napos 18,5 17,9
1 hetes 18,6 18,1
Aukciós kincstárjegy hozama
1 hónapos 19,0 18,4
12 hónapos 18,4 17,8
Jegybanki alapkamat 19,8 19,3
1 napos aktív repokamat 24,5 24,0
1 hetes passzív repokamat 19,3 18,4
Forrás: GKI Rt. felmérés

Mivel a jegybanki kamatbefolyásolás elsősorban a rövid lejáratokat érinti, ezért különösen fontos az év első hónapjainak inflációs helyzete. Feltételezéseink szerint idén januárban a fogyasztói árindex az előző év januárjához viszonyítva akár 1 százalékpont felett is mérséklődhet. Eszerint a decemberi, alig változó kamatszint előretekintő inflációval számolva jelentős reálkamat-növekedést ér(t) el. Még jelentősebb a hosszabb lejáratokon a reálkamat-emelkedés, ha azt tekintjük, hogy az első negyedévben (az előző év azonos negyedévéhez viszonyítva) már több mint 2 százalékpontos csökkenés várható az inflációban.

A jegybank januárban kivárt, nem változtatott irányadó kamatain 1997. december eleje óta. Feltételezhetően el kívánja kerülni az egy évvel ezelőtti igen gyors kamatmérséklődést, és tovább ösztönzi a megtakarítások növekedését, a külföldi források beáramlását. A kereskedelmi bankok várakozásai szerint a pénzpiaci kamatok (bankközi, aukciós, repo) 1-1,3 százalékponttal mérséklődnek az első félévben. A pénzpiaci kamatok terén a nagyobb bankok erőteljesebb csökkenést várnak, mint saját betéti és hitelkamataiknál.

Az idei első fél évre a pénzpiaci kamatoknál a bankok által előre jelzett mintegy 1-1,3 százalékpontnyi további mérséklődés a GKI Rt. szerint is feltételezhető, sőt a határidős piaci elemzésekből és saját számításainkból ennél erőteljesebb mérséklődésre is számítani lehet. A pénzpiacokon kialakult kamatok és hozamok, valamint az ezekből levezethető implicit kamatok alakulása a banki véleményekhez viszonyítva valamelyest gyorsabban mérséklődő változást jeleznek.

Idén az első hónapokban az elmúlt fél évhez viszonyítva lényegesen gyorsabban mérséklődő infláció miatt a GKI Rt. a bankok által várt pénzpiaci kamatesés mértékét kissé enyhének találja. A GKI Rt. 1998 júniusára a 12 hónapos diszkont kincstárjegy hozamát 17 százalék körülire várja. A gyorsabb kamatmérséklődést a választások miatt várhatóan a kormányzat is ösztönzi, és heteken belül a jegybank is mérsékelni fogja az irányadó kamatokat, feltehetően inkább csak kisebb lépésekben.

Kritikus év

Összegzésképp elmondható, hogy 1998 sok szempontból kritikus év lesz. A kedvező gazdasági folyamatok fenntartása elengedhetetlen. A közelgő választások miatt érthető a jegybank óvatos politikája. Más oldalról azonban a jegybanktörvényben rögzítettek szerint a jegybank kötelessége a kormányzat gazdaságpolitikájának segítése, tehát a kamatvitában valamilyen kompromisszum várható.

A kereskedelmi bankok óvatosan optimista előrejelzést adtak tevékenységük ez évi változására. Az első félévre átlagosan 12 százalékos mérlegfőösszeg-növekedést terveznek a múlt év decemberéhez viszonyítva, ami egyértelműen meghaladja az infláció várt emelkedését, tehát 1998-ban folytatódik a jó egy éve megkezdődött reálnövekedés. Ehhez az ütemhez viszonyítva lényegesen gyorsabb növekedést terveznek a vállalkozói rövid és éven túli hitelezés bővülésénél, itt 6 hónap alatt 19-20 százalékos bővülést várnak. A vállalkozói hitelezésnél is gyorsabbra tervezik a lakossági rövid lejáratú hitelek emelését, itt 6 hónap alatt 50 százalékos emelkedést feltételeznek.

A fenti ütemek azt jelzik, hogy a bankpiacon már amúgy is éles verseny tovább erősödik. Az éleződő verseny miatt a banki gazdálkodás további nehezedését várják, mivel a verseny miatt a marzsok folyamatosan szűkülnek. A bankok csak akkor tudják fenntartani jelenlegi jövedelmezőségüket, ha szigorúan ellenőrzik működési költségeiket, és nyereségüket az egyre szélesedő szolgáltatások bevételeiből növelik. Várhatóan idén erőteljesen növekszik a jutalékok és a jutalék jellegű bevételek szerepe. Ezek bevezetése és emelése azonban csak a szolgáltatások minőségének egyidejű javulását feltételezi.

Továbbra is gond, hogy a jó ügyfelek száma korlátozott, sőt a verseny itt amiatt is erősödik, hogy a biztosítók, a nyugdíjpénztárak és a befektetési alapok gyors fejlődése forrásokat von el a bankrendszertől. Mindezek miatt a bankok a kockázatosabb ügyfelek hitelezésére kényszerülnek, az ügyfélszerzés eltolódik a kisebb ügyfelek irányába, ami nagyobb fajlagos költséggel jár. Mindezek alapján indokolt, hogy a bankok a tőkemegfelelési mutató kismértékű romlását várják, azonban ennek mértéke nem hordoz veszélyt.

A banki elképzelések, célok alapján 1998-ban mind inkább napirendre kerül a hazai bankszektor szereplőinek száma, tevékenységük területei és terjedelme, valamint a hazai piac mérete, az ügyfelek korlátozottsága közötti ellentmondás. Az élesedő verseny, a szűkülő kamatrés és az erősödő banktechnológiai fejlesztési kényszer miatt a kockázatok növekednek, ami mindenképpen megfontolás tárgyává teszi a bankok összevonását. Az erősödő felügyeleti rendszer és a hazai piacon tevékenykedő bankok anyabankjainak tőkeereje miatt szóba se kerül bankcsődök vagy a hazai gyakorlatnak jobban megfelelő - úgymond - csendes kivezetések esete, de a tevékenység bővítését csak egymás rovására tudják elérni. Így elképzelhető, hogy az idén folytatódik a kisebb bankok nagyobb bankok általi felvásárlása, és a későbbiekben nem kizárt az óriások megegyezése sem.

A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről szóló törvény várható hatásait értékelve a bankok véleménye szerint a fióknyitási törvény nem hoz túl jelentős változást a banki szférában. Azok a külföldi pénzintézetek, amelyek érdeklődtek Magyarország iránt, már itt vannak. Az óvatosabb vélemények szerint azonban elképzelhető, hogy a későbbiekben a jelenlegi bankok közül fog néhány fiókká visszaminősülni, és elsődlegesen a külföldi tulajdonban levő leánybankok, az addigi képviseletek fióknyitási igényei várhatók.

Euróra várva

Az EU-csatlakozásra, az euro nyugat-európai bevezetésére való felkészüléssel kapcsolatosan a bankok sürgetően tették szóvá: a szabályozást úgy kell módosítani és az esetleges halasztásokat kérni, hogy a hazai bankok ne kerüljenek versenyhátrányba a külföldi székhelyű bankokkal szemben. Az euro nyugat-európai bevezetésével kapcsolatos teendők súlyát a hazai pénzintézeti szféra még kevéssé érzékeli, távolinak tekinti. Egyes vélemények szerint még az érintett országok körében sem teljesen tisztázott a gazdaságra és a bankrendszerre gyakorolt hatás, ezért érdemes megvárni, mi történik a fejlett országokban. Tapasztalatot kell szerezni, és csak ennek alapján kellene intézkedéseket kidolgozni. Más vélemények azonban már javasolják a felkészülés megkezdését. Szükségesnek tartják, hogy a Bankszövetség, az MNB, az ÁPTF, de akár a kormány támogatásával elkészüljenek az euro bevezetésével kapcsolatos teendőket tartalmazó stratégiai tervek, kezdjék meg a technikai, oktatási, információs jellegű felkészülést. Szükséges végiggondolni azt is, hogy a banki szférában az euro bevezetésével a devizatranzakciók körének szűkülése miatt mekkora bevételkiesés várható.

A másodlagos állampapírpiac
spot és forward hozamai

(1998. január 15-i adatok alapján)
  Spot hozamok (%)
  3 hónap 6 hónap 1 év 2 év
Referenciahozamok 19,3 19,2 19,2 18,8
Zérókupon-hozamok 19,2 19,1 19,2 18,7
Forrás: ÁKK
  Forward hozamok (%)
  3 hónap múlva
3 hónapos
6 hónap múlva
6 hónapos
1 év múlva
1 éves
2 év múlva
1 éves
Referencia-hozamokból 18,2 17,5 18,3 17,7
Zérókupon-hozamokból 18,2 17,6 18,2 17,0
Forrás: ÁKK és GKI Rt. számítások

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére