Szomorú statisztikák

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A közvélemény 1997-ben, csakúgy, mint a megelőző években, feszült figyelemmel kísérte a bűnözés alakulását. A szakemberek prognózisa helyesnek, a lakosság félelme jogosnak bizonyult: tavaly a bűncselekmények száma mintegy 10 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest.

A bűnözési statisztikát - ahogy a világon mindenütt - nálunk is a vagyon elleni bűncselekmények vezetik. A tavaly ismertté vált 514 403 bűntett közül 393 003 irányult vagyon ellen. A lopások száma 184 173, a betöréses lopásoké 97 110 volt. A lakásbetörések 3 százalékkal haladták meg a '96-os értéket. A 31 269 lakásbetörésből 11 765-öt a fővárosban követtek el. A csalások száma 36,1 százalékkal nőtt. Ezek nagyrészt szabálysértési értékre elkövetett bűncselekmények voltak, például állásajánlattal - valójában nem létező -, munkalehetőséggel kecsegtettek. A rablások száma az előző időszak százalékában 113,6 volt.

Változó módozatok

Tavaly 16 445 személy elleni bűncselekményt követtek el, 11,7 százalékkal többet, mint tavalyelőtt, eggyel kevesebb ismertté vált emberölési kísérlet, de 14-gyel több befejezett emberölés történt. 1997-ben 46 robbantásos, leszámolás jellegű bűncselekményt követtek el, ebből 28-at Budapesten. Az elkövetési eszközök változatosak: a legtöbb esetben kézigránátot, Molotov-koktélt, illetve csőbombát használtak, de előfordult páncéltörő rakéta is. A robbantásos bűncselekmények többnyire gépkocsikra és szórakozóhelyekre irányultak.

A bűnözés visszaszorítását a közvélemény a rendőrségen kéri számon, a rendőrség több vezetője azonban a rendszerváltozás, a gazdasági-társadalmi átalakulás elkerülhetetlen velejárójának tartja a bűnözés növekedését. Vágvölgyi György alezredes, az ORFK Kriminalisztikai Azonosító Szolgálata elemző-tájékoztató osztályának megbízott vezetője szerint a bűncselekmények számának növekedésében nincs semmi meglepő. Minél szervezettebb, minél sokrétűbb a társadalom, annál több síkon következhetnek be anomáliák a működésében. A bűnözés a társadalom működési fogyatékosságainak, torzulásainak speciális formája, és a társadalom mindenkori állapotát tükrözi. Mivel az átalakulóban levő társadalom működési tökéletlenségei várhatóan még hosszú ideig hatnak, tökéletes társadalom pedig nem létezik, a bűnözés adott mértékével kell számolnunk.

A 100 ezer lakosra vetített bűncselekmények száma Magyarországon tavaly 5056 volt, ez a szám például Svédország jóléti társadalmában 15 000 körüli. Hazánk ezzel az aránnyal a középmezőny alatt foglal helyet a nemzetközi összehasonlító statisztikában. Természetesen az adatok értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyes országok jogrendjét, hiszen ha Magyarországon valaki pénzt csal ki álláshirdetéssel, az annyi bűncselekménynek számít, ahány becsapott tesz feljelentést. Angliában ugyanez a kárvallottak számától függetlenül egy bűncselekménynek minősül. Ilyenfajta csalásra tavaly nálunk két, tízezres nagyságrendű példa is volt, az egyik esetben 13, a másikban 19 ezer embert károsítottak meg ugyanabban az ügyben. Ez nyilvánvalóan összefügg a hazai munkaerőpiac állapotával, illetve a munkanélküliséggel.

Az elszegényedés átka

Egy nemrégiben elvégzett, ötéves periódust átfogó vizsgálat kimutatta, hogy a vagyon elleni bűncselekmények mintegy 70 százalékát 100 ezer forint alatti értékre követik el, ezen belül is leggyakoribb az 50 ezer forint alatti értékek eltulajdonítása. Ez szorosan összefügg az elszegényedéssel, vagyis a tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények igen nagy része az úgynevezett megélhetési bűnözés körébe tartozik. Vágvölgyi György szerint a lakosság várakozása ellenére ezt a problémát elsősorban nem a rendőrség fogja megoldani. A tulajdonosok ma még kevés felelősséggel bírnak saját értékeik iránt, sok esetben a biztonsági rendszer hiányával szinte felkínálják azokat a tolvajoknak. A fejlett nyugati országok példái azt igazolják, hogy az egyéni óvintézkedések és a civil társadalmi szerveződések adják a leghatékonyabb biztonságot.

Nálunk az is nehezíti a helyzetet, hogy például a jármű önkényes elviteleként meghatározott törvényi tényállás statisztikai adatai az ilyen bűncselekmények számának csökkentését mutatják. Mégsem a gépjármű-eltulajdonítások csökkenéséről van szó, hanem arról, hogy az elkövetés módja egyre kevésbé egyezik az elévült törvényi tényállás kategóriájával. A szervezett gépjárműbűnözők gyakorlatilag jó eséllyel számíthatnak arra, hogy megússzák a nagyobb büntetést. Munkamegosztással oldják meg az autók eltüntetését; egyikük kinyitja vagy feltöri a kocsit, és azonnal elhagyja a helyszínt. Másikuk, akinél semmilyen szerszám, eszköz nincs - lehetőleg kevésbé büntethető fiatalkorú -, a megadott helyre fuvarozza a kocsit. A jogrendből fakadó hátrányokon kívül az anyagi erőforrások hiánya is megnehezíti a rendőrség dolgát, hiszen a bűnözők technikai felszereltsége gyakran jobb, mint a rendőrségé.

Az új rendőri vezetés sok pénzt és humán erőt fordított arra, hogy több rendőr legyen az utcákon - ennek ellenére az erőszakos bűncselekmények száma nem csökken. Vágvölgyi György ennek okát abban látja, hogy a társadalom a vagyoni helyzete alapján is egyre erőteljesebben differenciálódik. A létminimum alatti vagy ahhoz közeli színvonalon élő, frusztrált rétegek egyes elemei pedig egyre erőszakosabban igyekeznek kárpótolni magukat. Ez szintén nem speciálisan magyar jelenség; a jóléti államokban is megszokott dolog, és bár a hatóságok ott is mindent elkövetnek a bűnözés visszaszorítására, megszüntetni mégsem tudják azt.

Rendőrök hátrányban

A bűnüldözők hátránya a szervezett bűnözéssel szemben a legnagyobb. A bűnözőcsoportok olyannyira a felszín alatt működnek, hogy szinte tettenérhetetlenek. A különböző bűncselekményekből meggazdagodott főnökök igyekeznek minél több feddhetetlen, hatalomhoz közeli embert megvásárolni és érdekeiknek megfelelően irányítani, így a kirakatban semmi sem gyanús.

Az eredményes bűnüldözés ellen hat és a társadalom bűnözéssel szembeni állásfoglalását károsan befolyásolja a politikai elit látszólagos büntethetetlensége. Az elmúlt években a közvélemény előtt jó néhány olyan eset vált ismertté, amely százmilliós nagyságrendű összegek eltűnéséről szólt, ám a nyomozás szinte minden esetben felmentéssel végződött. Ez azt a közvélekedést erősíti, miszerint a törvények áthághatók, csak nem mindegy, ki által.

A bűnözési hullám nem a rendszerváltozás utáni '90-es években, hanem a '80-as évek végének fellazuló magyar társadalmában kezdett erősödni. Néhány hazai és külföldi szakember már abban az időben felhívta a figyelmet a tendenciára, a jelenség mégis felkészületlenül érte a törvényalkotókat, a rendőrséget, a társadalmat. A bűnözés visszaszorításában egyformán nagy szerepe van a bűncselekményeket kiváltó gazdasági-társadalmi feltételek megváltoztatásának, és a rendőrség megerősítésének, a közösségi tudatformálásnak. A bűncselekmények száma attól is függ, mennyire frusztrált a társadalom, mennyi erkölcsi hitele van a politikai elitnek, milyen történelmi hagyományai vannak a konfliktusok kezelésének, mennyire képesek a törvények a mindennapi életet követni, és milyen együttműködés alakul ki a bűnüldöző szervek, valamint az állampolgárok között.

Jogviták

A halálbüntetés sokat vitatott kérdésére egyértelmű választ adnak azok a statisztikai adatok, amelyek szerint az emberölések számának növekedése nincs öszszefüggésben a halálbüntetés eltörlésével. A gyilkosságok száma korábban kezdett emelkedni, mint ahogy a halálbüntetést megszüntették hazánkban. A gyökerek megint csak a társadalom rétegeibe, a rendkívüli problémákkal küzdő alsó rétegek csoportjaihoz és a velük szembeni konfliktuskezelés hagyományaihoz vezetnek. A '90-es évek új gyakorlata szerint egy-egy kiemelten fontos ügy - például a gyilkosságok - felderítéséhez a rendőrség információvásárlásra is relatíve nagy összegeket fordíthat. A nyomravezető számára kitűzött összeg egyrészt a hatékonyabb együttműködésre ösztönzi, másrészt azonban az elkövetőket is dezinformációk szolgáltatására, illetve kiszolgáltatására sarkallja.

A bűnözés elleni tökéletes fegyvert azonban még a világon sehol sem találták fel...

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére