Könyvespolc

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az ész bajjal jár(hat)

Mortimer Feinberg-John J. Tarrant: Miért csinálnak okos emberek égbekiáltó ostobaságokat?
Bagolyvár Kiadó, 1997. 253 oldal, 1450 Ft

Az ész bajjal jár - írta Gribojedov. Sapere audere, azaz merj okos lenni, javasolja a latin klasszikus, Horatius első episztolájában, s az ókori görögség nagy drámaírója, Euripidész is hirdeti: "Kinek Zeusz a vesztét akarja, előbb az eszét veszi." Mortimer Freiberg amerikai pszichológus és John J. Tarrant kommunikáció-szakértő ellenben nem értékelik ilyen egyértelműen az okosság és az ész szerepét a jelenkori érvényesülés terepein, az üzleti vagy a politikai gyakorlat szövevényes viszonyai között.

Gondolatébresztő, figyelmeztető, sőt tettekre késztető életvezetési tanácsadójukban hatalmas tananyagra támaszkodva inkább azt állítják, hogy az éles agyú, borotvaeszű egyéneket legtöbbször ugyanazok a valóban nem mindennapi szellemi tulajdonságaik sodorják veszélybe, viszik a jégre és teszik tönkre, amelyek révén joggal emelkedtek az átlagosak és közepesek fölé; köszönhetően az övékénél hasonlíthatatlanul tökéletesebb, kifinomultabb képességeiknek.

Kiemelkedően magas IQ-val megáldott szakemberek hihetetlenül gyors fölívelését és csúfos bukásait elemezve a szerzők arra jöttek rá, hogy a különleges intelligenciával rendelkező (minőségi) személyiségek üstökösökhöz mérhető karrierje bizonyos idő után azért törik meg vagy válik villámgyorsan semmivé, mert törvényszerűen ki vannak téve az úgynevezett Feinberg-jelenségnek. Eszerint "a kiemelkedő intelligencia hajlamos aláásni a saját eredményességét."

Az eredetileg 1995-ben közreadott, tehát elég friss tanulságokkal szolgáló mű készítői hosszú bevezetőjükben előbb névtelen okostóbiások zuhanásba torkolló pályáját vázolják föl, majd közismert amerikai nagyságok olyan - látszólag érthetetlen - balfogásait veszik sorra, amelyek könyörtelenül lebuktatták őket képviselt ügyükkel, üzleteikkel, vállalkozásaikkal egyetemben.

Feinberg és Tarrant interjúiból, valamint esettanulmányaiból azt a cáfolhatatlan következtetést vonja le, hogy a különlegesen értelmes egyedekkel együtt születik az a vírusféleség, ami szerintük kifejleszti az Önromboló Intelligencia Szindrómát. Lényegileg a tünetcsoport hatása az a sokszor váratlanul fellépő szellemi áramkimaradás, logikai rövidzárlat, amitől addig remekül funkcionáló elképzelések, tervek végrehajtása kártyavárként dől össze, hogy aztán romjaik maguk alá temessék vírushordozó kiagyalóikat, az őket kritikátlanul követő (kollektív oktalanságban megbetegedett) követőikkel együtt...

A könyv írói tárgyilagosan, de élénken ecsetelik a megérdemelt tündöklések s az elháríthatatlan csődbe jutások történeteit a különböző foglalkozások szféráiban. A hadügyminisztertől a tévéelnökön és a sportmenedzseren át az áruházlánc-teremtőig és a találmányhasznosítókig mindenütt megtalálták azokat a nagyeszűeket, akik kizárólag magukat okolhatták felsülésükért, koldusbotra jutásukért, olykor börtönbe kerülésükért. Apropó fegyház: az esettanulmányok többsége szerencsére nem zseniális széltolókkal, mások fineszes kihasználóival foglalkozik. Az ilyen fazonok ugyanis - akik közül néhány azért csak-csak becsúszott a kísérleti alanyok közé - inkább az intellektuális, fehérgalléros bűnözés szintjére szállítaná le a szerzők felfedezéséhez kapcsolódó további kiútkereső ajánlatokat és tanácsokat.

A mű (ugyancsak jól, hitelesen felépített) második, önismereti és bajmegelőzési része - benne célszerű, gyakorlatiasan okosító tesztekkel - kifejezetten azoknak a kiváló elméknek szól, akik közhaszonra tudnák latba vetni istenadta tehetségüket, s közben megérdemelt jutalomként érvényesíthetnék saját helyesen felfogott érdekeiket is.

A hasznos elvonatkoztatásra, termékeny absztrakcióra, de a kóros elrugaszkodásra is egyaránt hajló észkombájnokat valóságközeli magatartásminták inthetik mértékletességre. A köznapok követelményeihez igazodó, tudatos önellenőrző tréningek vezethetik őket vissza a valósághoz, amelynek szabályait fölborítani s tőlük elszakadni életveszélyes.

Iszlai Zoltán

 

A piaci értékítélet

Rekettye Gábor: Értékteremtés a marketingben
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
1997. 212 oldal, 2900 Ft + áfa

A vállalkozások csak akkor lehetnek sikeresek, ha a termékek fejlesztését, a kínálat tervezését és menedzselését a vevők értékítélete alapján végzik. A piaci érvényesülésre törekvő, összehangolt tevékenységek rendszeréből álló marketing a vevőre irányítja a figyelmet, annak igényeit igyekszik a lehető legjobban kielégíteni. Arra is súlyt helyez, hogy a termékek minél nagyobb értéket hordozzanak a lehetséges vevők számára. A marketing úgy járul hozzá az értékteremtéshez, hogy információs funkcióján keresztül meghatározza: mi érték a vevő számára, s a maga területén részt vállal ennek az értéknek a megteremtésében és piaci elfogadtatásában.

A termékpolitikai döntések egyúttal marketingdöntések is, ezért csak akkor lehetnek eredményesek, ha azokban a marketingrészleg is közreműködik, s tevékenyen részt vesz az innovációs folyamatban. A marketingkutatás feladata, hogy információkat gyűjtsön a vevők fogyasztási, felhasználási szokásairól. A marketingdöntéseknek a kutatás és elemzés eredményeire kell támaszkodniuk, az elért eredményeket pedig össze kell vetni a célokkal. Fontos az összhang megteremtése a marketing és az egyéb vállalati funkciók között!

A szerző ezekkel a kérdésekkel foglalkozva a termékpolitikának - a marketing egyik fontos területének - részletes bemutatásával gazdagítja az egyre bővülő magyar marketing-szakirodalmat. A piacra kerülő új termékek közül sok nem éri el üzleti célját, mert a vállalatok a termékek fejlesztésénél, a kínálat tervezésénél és menedzselésénél nem számoltak körültekintően a piac, a vevők értékítéletével - olvasható a könyvben.

Megismertet azzal, hogy a termék mely összetevői hordoznak értéket a vevők számára, továbbá az érték, a minőség, a termék formája, a márka - mint a terméken alkalmazott megkülönböztető jelzés - milyen súllyal szerepel az értékítéletben. A vállalatok kínálata egyre bővül, így a marketingszemléletű menedzselés is mind több feladatot ad a szakembereknek. Megismerjük ezeket a feladatokat, a termékcsaládok menedzselését, korszerűsítését, a termékszerkezet változtatásának, bővítésének kérdéseit.

A szerző ábrák és példák segítségével mutatja be a termék gazdasági-piaci értékelésének, a verseny- és termékszerkezet elemzésének módszereit. Foglalkozik a legkockázatosabb vállalatpolitikai döntéssel: az új termékek fejlesztésével és piaci bevezetésével. A továbbiakban részletesen tárgyalja az új termékek fejlesztési folyamatának négy fő szakaszát: a lehetőségek feltárását, az újtermék-koncepció kifejlesztését és tesztelését, a műszaki-technológiai fejlesztést, a marketingprogramot, valamint a piaci bevezetést. Ez utóbbi fázisai: a termék tömegtermelésének megszervezése, a bevezetés piaci tesztelése, a piaci bevezetés marketingprogramjának véglegesítése és a piaci levezetése. A részletes leírások közelebb hozzák az olvasóhoz az új termékfejlesztés során elvégzendő sokrétű tevékenységeket.

A könyv utolsó fejezete a kutatás-fejlesztés és a marketing együttműködésével foglalkozik a termékfejlesztésben.

dr. Rubóczky István

 

Hova is tartoznak tevékenységeink?

A gazdasági tevékenységek egységes ágazati szabályozási rendszere ´98 és a tevékenységek tartalmi meghatározása
Statisztikai nómenklatúrák
Központi Statisztikai Hivatal, 1997.
203 oldal, 1800 Ft

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése során nemcsak a gazdaságot kell alaposan átalakítani, hanem a jogszabályokat is az Unióban érvényes jogrendhez kell igazítani. E szempontoknak megfelelően módosult az elmúlt években többször is a gazdasági tevékenységek egységes ágazati szabályozási rendszere, fantáziadús és könnyen kiejthető rövidítésben a TEÁOR. E rendszer kialakításának hosszú története van.

Az ENSZ statisztikai szervezetei már 1948-ban megpróbálták egységesíteni a nemzeti tevékenységi osztályokat. Erre azért volt szükség, mert a különféle nemzeti osztályozási rendszerek nem voltak alkalmasak a nemzetközi összehasonlításokra, valamint az egységes piac megszületését is akadályozták. Az ENSZ említett bizottsága az elmúlt évek során többször felülvizsgálta az általa kidolgozott gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozási rendszerét (ISIC). Az Európai Unió ennek a módosított változatnak az alapján dolgozta ki 1989-ben saját osztályozási rendszerét, amelynek rövidített megnevezése: NACE. A jelenleg érvényben levő NACE Rev. 1. szerkezetében és tartalmában az ENSZ ISIC Rec. 3.-hoz igazodik, annál azonban részletesebb bontásban sorolja fel a tevékenységeket.

A magyar Központi Statisztikai Hivatal is ezt a rendszert vette át 1992-ben, de nem teljes mértékben. A NACE Rev. 1. 513 szakágazatot különböztet meg, a TEÁOR azonban csak 366-ot tartalmazott, ezért vált szükségessé, hogy évente módosítsák a magyar TEÁOR-t.

A TEÁOR háromféle tevékenységet különböztet meg az ágazati osztályozás szempontjából:

  • főtevékenység,
  • másodlagos tevékenység,
  • kisegítő tevékenység.

Ezen túl a hierarchiai szintnek megfelelően az egyes tevékenységeket (nemzet)gazdasági ág, alág, ágazat, alágazat szakágba sorolja be. A TEÁOR-ban tehát a gazdálkodó ennek megfelelően találja meg az általa folytatott tevékenységet, s annak TEÁOR-számát. A besorolást nemcsak a szakágazatba tartozó tevékenységek pontos felsorolása segíti, hanem a kiadvány megjelöli, hogy mely TEÁOR-szám alatt található meg az adott tevékenységhez ugyan nem tartozó, de ahhoz valamilyen szinten mégis kapcsolódó tevékenység.

Mint említettük, ez az osztályozási rendszer 1992 óta jelentősen nem módosult, de a KSH szakemberei finomítottak, pontosítottak rajta annak érdekében, hogy a hazai besorolási rendszer minél jobban közelítsen az Unió tagországaiban alkalmazottéhoz, és ezzel is elősegítse az egységes statisztikai besorolásokat, értelmezéseket. Az új TEÁOR áttanulmányozása azonban elengedhetetlen, mivel néhány tevékenység besorolási száma megváltozott. Annyi bizonyos, hogy a kiadvány haszonnal forgatható - talán azt követően is, hogy nyilván újabb és újabb módosításokra is sor kerül majd, amit részben az élet változása közvetlenül, részben az EU- csatlakozás tesz majd szükségessé.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére