Döntés előtt az energiaszektor

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Tétek és pályázatok

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
 

Minden várakozást felülmúló verseny alakult ki a hazai erőművek fejlesztésére kialakult pályázaton. A 200 megawattnál kisebb teljesítményű blokkokra 25 cég 63 pályázatot nyújtott be, a 200 megawattnál nagyobb teljesítményű blokkokra pedig kilenc társaság 26 ajánlatáról kell döntenie majd a szakmai zsűrinek. Kulcskérdés lesz, vajon bővítik-e a Paksi Atomerőművet, amely amerikai és kanadai rendszerekkel vesz részt a pályázaton.

 

Az utóbbi néhány évben az energetikai szakértők és a politikusok körében visszatérő vitatéma volt, hogy az energiaipar privatizációját követően valóban beváltják-e ígéretüket a külföldi befektetők. Készek-e azokra a fejlesztésekre, amelyekkel hosszú távra garantálható az ország energiaellátásának biztonsága. Jó ideje érzékelni lehetett, hogy ezek a cégek, bár időnként rosszallásukat fejezték ki az energiaárak alakulása miatt, cseppet sem gondolják komolyan, hogy visszalépnek az eredeti elképzelésektől. Hosszú távon az energiaipar jó üzlet, és érdemes fejleszteni.

Elöregedett berendezések

A magyar erőművek átlagos életkora meghaladja a 20, a szenes erőműveké megközelíti a 30 évet. Vannak országok, ahol megfelelő környezetvédelmi fejlesztések révén meghosszabbították a több évtizedes erőművek élettartamát. Nálunk nagyon is megfontolandó, hogy melyeknél gazdaságos az élettartam megnövelése érdekében tett ráfordítás, valamint az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások betartásához szükséges beruházás. Magyarországon az erőművek többségénél a károsanyag-kibocsátás meghaladja a megengedett mértéket. Ezért évente mintegy 460 millió forint környezetvédelmi bírságot fizetnek a cégek. Az elavult, környezetszennyező erőművek selejtezése elkerülhetetlennek látszik. Legfeljebb azon érdemes gondolkodni, hogy milyen ütemben hajtsák végre a selejtezést. Ennél fontosabb szempont, hogy miként növekednek az országban az energiaigények. Nagy a kockázat, ha túl kicsire méretezik a jövő kapacitásait, de az is hiba, ha a túlméretezés csökkentené a jövedelmezőséget. Az érdekeltek ezért a rugalmas szabályozást szorgalmazzák.

Az ország energiaigényeinek várható alakulását tekintve rendkívül nagy a bizonytalanság a szakértők körében. Vannak, akik szerint évente mintegy 1,2 százalékos növekedésre kell számítani, mások viszont csak 0,7 százalékos emelkedést prognosztizálnak. Ez a látszólag kicsi, néhány tized százaléknyi különbség azonban 10 éves időszak alatt egy 300 megawatt teljesítményű erőművi blokk kapacitását teheti feleslegessé vagy éppen szükségessé. Nemrégiben egy szakmai fórumon, ahol a parlament számára készülő energetikai helyzetelemzésről vitáztak a szakértők, végül is az a vélemény kerekedett felül, hogy legalább 1 százalékos évesigény-növekedés tűnik reálisnak.

A Magyar Villamos Művek Rt. még tavaly két erőműkapacitás-pályázatot írt ki. Az egyik a 200 megawattnál kisebb teljesítményű blokkokra vonatkozik, s erre 25 cég 63 ajánlatot adott be összesen 5300 megawatt teljesítménnyel. A másik, a 200 megawattnál nagyobb teljesítményű blokkokra kiírt pályázatra kilenc társaság 26 javaslattal állt elő, együttesen 8200 megawattnyi kapacitást képviselve. Tehát egy-egy társaság többféle változatot is kidolgozott, és a javaslatok többszörösen meghaladják a prognosztizált igényeket. A kisebb blokkokra vonatkozó pályázat, amely a 2001-2003. december 31. között induló erőművekről szól, összesen 800 megawattnyi fejlesztést irányoz elő, legfeljebb plusz-mínusz 200 megawattnyi eltéréssel. A nagy blokkokra vonatkozó tender a 2004-2006. december 31. közötti időszakra összesen 1100 megawattnyi új kapacitás építésével számol plusz-mínusz 300 megawattnyi eltéréssel.

Több erőmű építési engedélye már korábban megszületett, s azokat pályázaton kívül is megépíthetik a befektetők. Ebből a körből a legelső magántulajdonú erőművet Csepelen építi fel a brit tulajdonos, a PowerGen. A 390 megawattos, modern környezetvédelmi rendszerrel tervezett erőmű alapkövét a közelmúltban ünnepélyes keretek között helyezte el Lord Clinton-Davis brit kereskedelmi miniszter és Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. A beruházás mintegy 50 milliárd forintba fog kerülni, s az MVM már meg is kötötte a brit céggel a 20 évre szóló áramvásárlási megállapodást.

A kapacitáspályázat valamennyi szereplő számára kemény versenyt jelent. A legélesebb vetélkedés azonban a nagy erőművi blokkoknál várható, hiszen két különösen erős pályázó is ringbe szállt. Az egyik a Mátrai Erőmű, amely a térség nagy lignitmezőit akarja kiaknázni. A német többségi tulajdonosok már többször deklarálták, hogy 2015-ig meghosszabbítják a meglévő három 224 megawattos blokk élettartamát, szándékuk alátámasztására már neki is láttak a legmodernebb környezetvédelmi fejlesztésekhez. Már ma is egy 202 méter magas kémény engedi ki a füstgázt, de az igazi nagy légszennyező a kén-dioxid. A nemzetközi kénegyezmény előírásai kötelezővé teszik, hogy 2004-re jelentősen mérsékelni kell a kén-dioxid-kibocsátást. Az összes hazai erőmű ma együttesen 420 ezer tonna kén-dioxidot enged a levegőbe, s ennek egyharmada a Mátrai Erőműből származik. A környezetvédelmi fejlesztések nyomán itt évente 130 ezer tonnával csökken majd a kénszennyeződés. A beruházás mintegy 13 milliárd forintba fog kerülni, a három erőművi blokk modernizálása együttesen 45 milliárdra tehető. A németek mindezt csak kezdetnek szánják. Terveik között legnagyobb súllyal a Mátrai Erőmű 1000 megawattos bővítése szerepel, két blokkal. Ezt arra a hatalmas lignitmezőre alapozzák, amely Bükkábrány térségében van: 563 millió tonnára becsülik a készleteit, és a számítások szerint akár a jövő század közepéig is képes ellátni az erőművet hazai alapanyaggal. Ez a beruházás mintegy 300-330 milliárd forintos fejlesztésnek ígérkezik, és a befektetők számtalan fórumon hangoztatták, hogy legalább 65 százalékos magyar beszállítói részvételre számítanak.

Biztonsági játék

Ezzel az elképzeléssel kell versenyeznie a Paksi Atomerőműnek, amely két ajánlattal is indult a kapacitáspályázaton. Az atomenergia hívei gyakran hangoztatják, hogy környezetvédelmi szempontból ez a technológia a legtisztább. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett számítások szerint, ha a Paks által termel villamos energiát széntüzelésű erőművek állítanák elő, akkor egyetlen év alatt a következő szennyezőanyagok kerülnének az atmoszférába: 24,5 millió tonna szén-dioxid, 665 ezer tonna kén-dioxid, 65 ezer tonna nitrogén-oxid, 113 ezer tonna por és hamu, valamint 1050 tonna illékony szennyező anyag.

Csernobil óta azonban az emberekben él az aggodalom, és nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy a nukleáris erőművek biztonságosak. Ugyanakkor nemzetközi szakértői elemzések szerint a Paksi Atomerőmű négy blokkja a világ 375 reaktora sorában az első 25 legjobb között szerepel. Ennek többek között az a magyarázata, hogy már az indulásnál kiváló szakemberek irányították a munkát, és mindent csak akkor engedtek üzembe állítani, ha valóban kifogástalan volt. Annak idején ebből származtak a konfliktusok a szovjet szállítókkal, de a paksiak mindig keresztül tudták vinni elképzeléseiket, ha azt a biztonság szempontjából fontosnak tartották. Már akkor is előfordult, hogy inkább Japánból hoztak be alkatrészeket, ha az eredetit nem találták megfelelőnek. Az atomerőművek működését nagyon szigorú nemzetközi előírások szabályozzák. A Paksi Atomerőműben speciális kibocsátás-ellenőrző rendszer működik, amely méri a gáz- és a folyékony állapotú radioaktív kibocsátásokat. A hatóságok által is rendszeresen ellenőrzött mérések szerint a hatóságilag rögzített határérték 0,1-2 százaléka körül alakul a légköri, és 3-60 százalék körül a vizeknél mért radioaktív kibocsátás.

A paksiak négy lehetséges atomerőművi blokkot szállító cégtől kértek ajánlatot, mielőtt kidolgozták volna pályázatukat. A kanadai AECL és az amerikai Westing-house megoldásait találták a legjobbnak. A kanadai javaslat 665 megawattos Candu-6 blokkot ajánlott, amely már Dél-Koreában és Argentínában is bevált. Az amerikaiak 610 megawattos blokkokat javasoltak. Mind a két változat mintegy 500 milliárd forintos költséggel épülhetne fel. Ez pedig az egész kapacitástender legérzékenyebb pontjához vezet el. A pályázat kiírói ugyanis számtalanszor hangoztatták, hogy a legfontosabb szempontnak azt tekintik, hogy ki hány forintért tud majd előállítani egy kilowattórányi energiát. A mai viszonyok között a paksi áram a legolcsóbb. Az önköltség 3,80 forint körül van kilowattóránként. Az országos átlag 1997 végén 6,17 forint volt. A legdrágábban a Pécsi Erőmű termelt, 15,50 forintos önköltséggel kilowattóránként, a Mátrai Erőmű pedig 6,13 forintos szinten állította elő az áramot kilowattóránként. Azt ma még nem lehet tudni, hogy ki milyen ajánlatot ad a kapacitástenderen, hiszen az első fordulóban nem kellett megjelölni az árakat. Az első körben még csak a műszaki megvalósíthatóság szempontjait mérlegelték. Az árakról csak a második fordulóban lesz szó, amelyhez a cégek hat hónapos felkészülési lehetőséget kapnak a kiíró MVM-től.

Az előzetes hírek szerint a két nagy versenytárs a 10 forintos alatti árat javasolja majd, de hivatalosan erről még nincsenek adatok. Azt lehet tudni, hogy az atomerőmű költségeiből mintegy 10-20 százalékot tesz csak ki a tüzelőanyag, amely a katonai készletek csökkenése miatt szinte korlátlanul áll rendelkezésre a világpiacon. A paksiak finn erőművekkel közösen - az orosz beszerzési függőség megszüntetése érdekében - Angliában is kifejlesztenek egy olyan üzemanyag-kazettát, amely a szovjet típusú blokkoknál használható. Ezek a próbák az idén elkészülnek, és az eredményektől függően döntenek a brit beszerzésekről.

Torzított függőség

Az orosz beszerzések függőségén azért is igyekeznek lazítani, mert már nem sokáig tart az az előny, hogy vissza lehet szállítani a kiégett fűtőelemeket. Ma már csak Magyarország élhet ezzel a lehetőséggel az egykori KGST-országok közül, de bizonytalan, hogy meddig. Paks mindenesetre már gondoskodott egy évre való készletről. A kiégett kazetták számára 7,2 milliárd forintos költséggel átmeneti tárolót építettek. Itt 50 évig tárolják azokat a reaktor melletti víz alatti tartályban. Az átmeneti tároló bővítését is megkezdték mintegy 4,6 milliárd forintos költséggel.

A kis és közepes aktivitású hulladék elhelyezésére 2002-ig kell elkészülnie a tárolónak. A geológiai vizsgálatok már folynak, és ezek alapján kell dönteni arról, hogy hol legyen a tároló. Bátaapáti térséget tartják alkalmasnak, mert ott 300 méter mélyen egy homogén gránittömbben tudnák elhelyezni a nukleáris hulladékot. Kutatások folynak arról is, hogy megtalálják a nagy aktivitású hulladékok tárolására alkalmas helyszínt. Ez nem a közeljövő gondja, hiszen csak 40 év múlva lesz esedékes az üzembe helyezése. A mai elképzelések szerint a pécsi uránbánya közelében lévő Boda agyag kőrétege látszik megfelelőnek, mert ott olyan vízzáró réteg van, amelynek áteresztőképessége tízmillió évenként egy centiméter.

A környezeti szempontok mellett azonban még bizonyára a politikának is lesz néhány szava arról, hogy akarnak-e egyáltalán atomerőmű-bővítést. Többesélyesnek látszik a helyzet, s felröppennek olyan hírek, hogy esetleg megosztanák a kapacitáslehetőségeket az atomerőmű és a hagyományos erőmű között.

Peredi Ágnes 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére