Egy biztonsági őr szolgálataiért a védelmi feladatokat vállaló cégek óránként 300-800 forintot számláznak. A pénzszállításért is hasonló összegeket kérnek, pedig az utóbbi idők tapasztalatai szerint az ilyen tevékenység igencsak veszélyes lehet.
A vagyon- és személyőrzés iránt az utóbbi években tapasztalt érdeklődés növekedése mára csökkenni látszik. Az iparág forgalmának bővülését erre az évre 5-10 százalékosra becsülik. A biztonsági cégek megalakulását 1990-ben tette lehetővé egy akkor életbe lépő kormányrendelet. Körülbelül két évbe telt, mire a lehetőségre szélesebb körben is felfigyeltek. Az üzletág azonban ezt követően gyors fejlődésnek indult. Becslések szerint a vagyonvédelmi üzletág és a biztonságtechnika piaca ma Magyarországon mintegy évi 50-60 milliárd forintra tehető. A forgalom pedig ezen a területen 1992 óta évről évre az inflációt meghaladó ütemben bővült.
Tavaly viszont a kereslet növekedése lelassult. A jelenség oka szakértők szerint legfeljebb csak kis részben a piac telítődése. A bevételeket – vallják – elsősorban a szakmában kialakult erős konkurenciaharc nyirbálja meg. Az élesedő versenyben a cégek kénytelenek áraikat mérsékelni, így bár növelik partnereik számát és szolgáltatásaikat, forgalmuk az indokoltnál csekélyebb emelkedést mutat.
Ennek a régebben kiemelkedően jövedelmező üzletágnak a piacán mára szabályos tülekedés alakult ki. Az elmúlt három évben a vagyon- és személyvédelemmel, biztonságtechnikával foglalkozó cégek száma a kiadott engedélyek alapján 341-ről 745-re, a kisvállalkozások száma pedig 575-ről 8995-re emelkedett. Persze a megfelelő jogosítvánnyal rendelkezők között akadnak olyan vállalkozások is, amelyek vagy még nem kezdték meg tevékenységüket, vagy már fel is hagytak azzal. A statisztikai nyilvántartás szerint mindenesetre a ténylegesen működők száma sem csekély. Az őrző-védő piacon ezek szerint 1997-ben 645 nagyobb és 7960 kisebb cégnek kellett osztoznia.
A szakma tapasztalata szerint a legnagyobb veszélyben a közepes méretű vállalkozások vannak. Ôket fenyegeti leginkább, hogy – a versenytársak (akna)munkájának következtében – piaci helyzetük és jövedelmezőségük hirtelen romlik. A sokrétű szolgáltatást nyújtó nagyobb (és jó kapcsolatokkal rendelkező) társaságok továbbra is virágzó üzletmenetet produkálnak. Nem megy rosszul azoknak az apróbb cégeknek sem, amelyek alacsonyabb színvonalú szolgáltatásaikat olcsóbban kínálják.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az előző évben tíz olyan személy- és vagyonvédelemmel foglalkozó társaság is akadt, amelynél a foglalkoztatottak száma meghaladta a 300 főt. 35 biztonsági cég 50-300 fős, 52 pedig 20-50 fős személyzettel dolgozott. A szakmában többen is úgy vélik, hogy vagyonvédelemmel foglalkozó cég ideális létszáma legfeljebb hatvan-nyolcvan fő lehet.
A biztonsági cégek azonban már eljutottak arra a felismerésre, hogy az ágazat szakmai problémáinak egy részét megoldhatná az összefogás. Tervezik, hogy létrehozzák a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarát. Ez az egyesülés garantálhatná például a megrendelőknek, hogy a kamara tagszervezete valóban eleget is tud tenni vállalt feladatának. A szakmát összefogó szervezet megalakítása után a cégek reményei szerint tisztább lesz a verseny, hatékonyabbá válhat a piac szereplőinek ellenőrzése, így nőhet a cégek iránti bizalom.
Feltételezésünk szerint ennek a hagyományosan nehezen összefogható területnek az önszerveződési törekvéseit elsősorban nem tiszta szakmai, hanem jövedelmezőségi okok motiválják. Nyilvánvalóan sokan rájöttek már arra, hogy a védelmi piac a régebbi hiedelmekkel ellentétben nem végtelen. A megrendelői kör hiába bővül, ha a tortát mind többen akarják, egymással gyilkos versenyt folytatva, felvágni. A kamarai tömörülések pedig a tapasztalatok szerint hatékonyan szabályozhatják mind az árakat, mind a kínálatot az új szereplők belépésének korlátozásával is.
A biztonsági foglalatosságok területén egyébként jelenleg a legjövedelmezőbb üzletág a személy- és vagyonőrzés, valamint a pénz- és értékszállítás. Ezekre a munkákra ugyanis általában hosszú távú szerződéseket kötnek a megbízók. Egy biztonsági őr szolgálataiért a védelmi feladatokat vállaló cégek óránként 300-800 forintot számláznak. A pénzszállításért is hasonló összegeket kérnek, pedig az utóbbi idők tapasztalatai szerint az ilyen tevékenység igencsak veszélyes lehet. Információink szerint ennek ellenére még mindig akadnak olyan cégek, amelyek az ilyen tevékenységekre kijelölt munkatársaikra bízzák, hogy élet- és baleset-biztosításukat megkössék (és a díjakat persze saját zsebükből fizessék).
A vagyon- és biztonságvédelem területén azonban nemcsak ilyen típusú biztonságra lehet szükség. A nyugat-európai országokban már évtizedek óta ismert és bevett szokás a szakmai felelősségbiztosítás. Nálunk egyelőre tizenkét szakmának működési feltétele a biztosításnak ez a fajtája. Az orvosok, ügyvédek, könyvvizsgálók és brókerek mellett ilyen szerződést kell kötniük az őrző-védő cégeknek és a magánnyomozóknak is. A biztosítás általában a szakmai hiba, tévedés vagy mulasztás miatt keletkezett károkra vonatkozik.
A biztosítók nem fizetnek kártérítést, ha a hiba szándékos károkozásból ered, továbbá nem fizetik ki a különböző büntetéseket, bírságokat sem. Egyes biztosítók kizárják a fizetést akkor is, ha a kár határidő-mulasztás miatt következik be. A biztosítókat persze semmi nem kötelezi a szerződés megkötésére, de mivel ez a piac a várakozások szerint óriási fejlődés előtt áll, szinte minden vagyonbiztosítással foglalkozó társaság tevékenysége kiterjed a szakmai felelősségbiztosításra is.
A biztosítások díja a kockázattól és a veszélyközösség nagyságától függ. A társaságok mindegyike kínál biztosítást orvosoknak és gyógyszerészeknek: nem véletlen, hogy ebből a módozatból van jelenleg a legtöbb szerződés. Ennek köszönhetően az orvosi biztosítás a legolcsóbb: néhány ezer forint. Az őrzésre vállalkozóknak ennél mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk, az ő felelősségbiztosításuk több tízezer forint. A biztosításért kár esetén kapható összeget a társaságok minden esetben limitálják. Szakmánként, illetve a vállalt kockázat és díj nagyságától függően azonban a térítés egymillió forinttól akár több tízmillió forintig is terjedhet.
Általános, hogy a biztosítók tízmillió forint körüli térítés esetén nem ragaszkodnak különleges elbíráláshoz. Magasabb összegű szolgáltatást azonban csak egyedi elbírálás alapján állapítanak meg, ám ilyenkor a fizetendő díj is nagyobb. A biztosítók többsége önrészesedés vállalására is kötelezi az ügyfeleket, amely általában a keletkezett kár tíz százaléka. A kártérítést a biztosító minden esetben a károsultnak fizeti ki, halál esetén pedig a hozzátartozó tarthat igényt a térítésre.
A szélesedő kínálat ellenére az ügyfeleknek még alig van miből válogatniuk, hiszen néhány biztosítótársaság egyik-másik szakma biztosítását nem vállalja. Ezt azzal magyarázzák, hogy az általuk veszélyesnek ítélt szakmákban a kockázat vagy túl nagy, vagy behatárolhatatlan. A kizárás mindig a biztosító döntése, így van olyan társaság, amely az őrző-védőket és a pénzszállítókat nem hajlandó védeni. A biztosítók félelme sok esetben túlzottnak minősül, mivel ezekben a foglalkozásokban – bár valóban nagy a kockázat – a tényleges káresemény meglehetősen ritka. Igaz, a káröszszeg ilyenkor magáért beszél. Szakértők véleménye szerint a biztosítótársaságok hamarosan megtalálják azokat a megoldásokat, amelyekkel megszüntethetik az egyes foglalkozások mellőzését, így újabb szakmák is felkerülhetnek a biztosítási listákra.