Betétbiztonság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A bankrendszer szolgáltatásainak fejlődésével nemcsak a lakásokban, hanem a különféle vállalkozások pénztáraiban is egyre kevesebb a készpénz. Nem mindegy azonban az, hogy a bankok, pénzintézetek esetleges megroppanása esetén milyen biztonságban vannak az ott elhelyezett betétek, s a betétesek hogyan jutnak a bankban elhelyezett pénzükhöz - vagy annak legalább egy részéhez. Egy-egy bankcsőd mindenkit súlyosan érint, a legkiszolgáltatottabbak azonban nyilvánvalóan a kisbetétesek, akik gyakran egy élet megtakarításait veszíthetik el.

Tanulságok

1993-ban - jórészt az YBL Bank csődjének tanulságai alapján- hozták létre az Országos Betétbiztosítási Alapot, elsősorban a kisbetétesek pénzének védelmére. Az OBA-védettség azokra a névre szóló betétekre terjed ki, amelyeket magánszemélyek helyeztek el a bankoknál. A biztosítás maximálisan egymillió forintnyi betétre érvényes. (A tőke és kamatok együttes összege). Ennek az összegnek a kifizetésével az OBA nem vár az esetleges csőd- vagy felszámolási eljárás megkezdéséig, hanem a bank fizetésképtelenségétől számított öt napon belül megkezdi azt. A betétek tulajdonosai így hamar a pénzükhöz juthatnak.

Az Európai Unió egyébként a biztosítási összeg felső határaként 20 ezer ECU-t ajánl. Ez mintegy 3,5 millió forint lenne. Két évvel ezelőtt már szóba került az összeghatár felemelése, erre azonban egyelőre nem került sor.

Az OBA nem garantálja a költségvetési szervek, önkormányzatok, a befektetési alapok, a pénzintézetek által elhelyezett betéteket és a vállalkozások megtakarításait. Garanciája nem vonatkozik a bankok vezetőtestületi tagjainak az adott pénzintézetnél elhelyezett pénzére sem, ezeknek a szervezeteknek maguknak kell vigyázniuk a pénzükre. Hasonlóképpen nem vállal garanciát az OBA a nem névre szóló betéti konstrukciókra, értékpapírokra és egyéb, kockázatokat hordozó pénzügyi instrumentumokra.

Az OBA forrásait a bankok befizetései adják: a pénzintézetek a biztosított betétállomány után díjat fizetnek. A szervezet, szükség esetén, további befizetést rendelhet el a bankok számára, ennek összege azonban 1997 óta limitált. Az OBA-nak lehetősége van emellett arra, hogy hitelt vegyen fel vagy a Magyar Nemzeti Banktól vagy a pénzpiacon.

Az OBA tapasztalatai szerint a pénzintézetek eleget tesznek díjfizetési kötelezettségüknek. Az alapnál felhalmozott biztosítási tartalék 1997-ben mintegy 10 milliárd forintot tett ki. Ez az összeg áll a bankok és a takarékszövetkezetek által jelenleg vezetett 12,5 millió biztosított betétszámla mögött. A számlákon átlagosan 160 ezer forint betét van. Az OBA által védett betétek összege tehát meghaladja a 2 ezer milliárd forintot, miközben a hitelintézetek díjbevallásai szerint 1996 végén a megtakarítások teljes összege 3300 milliárd forint volt.

Védelemre szövetkezve

A pénzügyi biztonság másik fontos intézménye az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap (OTIVA). Az OTIVA nem a takarékszövetkezetek ügyfeleinek, hanem maguknak a szövetkezeteknek nyújt biztonsági hátteret. 1993 novemberében alapították azért, hogy időben beavatkozva a takarékszövetkezeteknél megakadályozza a csődhelyzet kialakulását, és elkerülhetővé tegye a nyilvános pénzügyi összeomlást. A szervezet 3,4 milliárd forintos alaptőkével alakult meg. Ebből 2,7 milliárd forint az állam hozzájárulása volt, kötvények formájában.

Az OTIVA tagjai mérlegfőösszegük arányában teljesítenek befizetéseket az alapba. Megalakuláskor, 1993-ban az előző évi mérlegfőösszeg fél ezrelékét, összesen 55 millió forintot fizettek be. Az 1993 után fizetendő járulék már egy ezrelékre emelkedett, így 1994-ben további 110 millió forint került a kasszába. Az OTIVA tőkéjét emellett jelentősen növelték a PHARE-program keretében. Az Alap ilyen módon mintegy kilencmillió ECU-höz jutott.

A takarékszövetkezeti integráció megalakításakor egyébként 20 takarékszövetkezet nem csatlakozott az OTIVÁ-hoz. Ezeknek a szövetkezeteknek a kötelező tartalékot készpénzben kell az MNB-nél elhelyezniük, miközben az OTIVA tagjai ezt a kötelezettséget értékpapírban is teljesíthetik.

A bankok ügyfeleihez és a takarékszövetkezetekhez hasonlóan az értékpapír-piaci befektetők is élveznek védelmet. A Befektetővédelmi Alap (BEVA) feladata nem az, hogy a rossz befektetések következményeit ellensúlyozza, hanem hogy a brókerkockázattal szemben nyújtson biztonságot. A BEVA létrehozását az 1996-ban elfogadott, és 1997 január 1-jén hatályba lépett új értékpapírtörvény írta elő. A jogszabály a tagságot minden olyan szervezet számára előírja, amely bizományosként értékpapír-kereskedelemmel, portfóliókezeléssel, letétkezeléssel, értékpapír-őrzéssel, számlavezetéssel foglalkozik. Mindezek engedélyhez kötött tevékenységek, és az Állami Pénz és Tőkepiaci Felügyelet az engedély kiadását a tagsághoz is köti. Magyarországon mintegy 170-180 cégre, befektetési szolgáltatóra, bankra terjed ki a belépési kötelezettség, ha folytatják a jogszabályban felsorolt tevékenységek valamelyikét.

A Befektetővédelmi Alaphoz megalakulása után tíz bank, 51 befektetési vállalkozás, cég és egy takarékszövetkezet csatlakozott. A biztosítás ma mintegy félmillió befektetőt érint. Az alap - hasonlóan az Országos Betétbiztosítási Alaphoz - egymillió forint erejéig fizet kártalanítást annak, akinek követelését valamelyik befektetési szolgáltató nem tudja kifizetni. Az alap pénztára az OBA-hoz hasonlóan - a követelés esedékessége után öt nappal nyílik meg, nem várva az esetleges csőd- vagy felszámolási eljárás (általában igen kétes) eredményeire.

Szankciók

Az alap forrásait a tagok csatlakozási díjai és az éves tagdíjak adják. Emellett ide kerül az ÁPTF által az értékpapírtörvény alapján kirótt különféle bírságok 80 százaléka is. Szükség esetén a Beva rendkívüli befizetést is elrendelhet, amely azonban egy évben nem haladhatja meg a kétmillió forintot. Az alap tevékenysége nem csupán az utólagos tűzoltásra szorítkozik. Szakemberei figyelemmel kísérik a brókercégek működését. Szükség esetén szankciókkal is élhet. A tapasztalt gondokat jelzi az ÁPTF-nek, szélsőséges esetben pedig az alap tagjai közül való a kizárással is élhet. Ez azonban - mivel a tagságot a törvény írja elő - azzal jár, hogy az ÁPTF megvonja az érintett működési engedélyét.

Védett pénzek Amióta bankjegyek vannak a világon - vagyis a XIX. század eleje óta - szinte folyamatos harc folyik a hamisítók és a jegybankok, pontosabban a bankjegyeket előállító nyomdák között. A papírpénz hamisítás elleni védelmének ma már klasszikusnak számító elemei majd' kétszáz éven keresztül azonosak voltak. A bankjegyeket különleges, vízjeles sajátos technikával gyártott, nehezen beszerezhető papírokra nyomták. A pénz képét meghatározta, hogy rajzolatuk igen aprólékos, finom, cizellált vonalakból és ábrákból áll, színezése árnyalt. Már igen korán alkalmazták a csak a beavatottak által ismert, elrejtett mikrojeleket, amelyeket szintén nyomdatechnikai eszközökkel állítottak elő. A hamisítás elleni védelemben mindemellett szerepet játszott a sorozatszámozásnak, a bankjegyek szignálásának, dátumozásának összehangolása is. Egy-egy papírpénz hamis vagy valódi voltának megállapításában még alapfokon is segítséget nyújthatott, hogy a rajta látható sorozatszámoknak megfelel-e a kibocsátási dátum, illetve a bank vezetőinek aláírása. Az amerikai dollár bankjegyeken például máig külön sorozatjelzések tartoznak a különböző jegybankok - San Francisco, Washington stb. - által kibocsátott bankjegyekhez, ami megkönnyítette a felismerést. Bár akadtak az elmúlt kétszáz évben is emlékezetes ügyek, ügyes rajzolók, kerültek elő hol jobb, hol rosszabb minőségű nyomott pénzhamisítványok, ez a védelem a színes fénymásológép elterjedéséig többé-kevésbé megfelelő volt. A színes másológép (bár a legjobb sem készít olyan éles rajzolatú másolatot, mint ami nyomdatechnikai eszközökkel előállítható), a modern számítógépes és nyomdatechnika megkönnyítette a hamisítók dolgát. A korszerű bankjegyek védelme ezért a hagyományos mellett új optikai és fizikai elemekkel bővült. Az új, 1997-ben kibocsátott tízezer forintos szinte valamennyi korszerű biztonsági elemet tartalmazza, s szakemberek szerint pillanatnyilag gyakorlatilag hamisíthatatlan. A bankjegy legfontosabb képrészei metszett mélynyomással készültek, így a festékréteg kiemelkedik a rajzolatból, kézzel tapintható. A papírban biztonsági fémszál van, amin Magyar Nemzeti Bank felirat olvasható. UV-fényben a mintázat egyes részei fluoreszkálnak, a sorozatszámok színe megváltozik. A bankjegy előlapját fény felé tartva a bal oldalon - a fehér részen - Szent István nyomtatott képének a vízjeles tükörképe tűnik elő. A hologramos fémcsíkon az MNB felirat és a címer látható. A bankjegyet szemmagasságban síkban elforgatva az MNB felirat jelenik meg. A hátoldalon a vízjel fölött és alatt a Magyar Nemzeti Bank felirat olvasható mikroméretű betűkkel. A bankjegy elő- és hátoldalán pontosan nyomott, úgynevezett illeszkedőjel is található. A néhány értelmetlennek látszó folt átnézetben H betűvé egészíti ki egymást.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére