Befektetések tervezése

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

A tőkeszámlával számolni kell

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A befektetési adókedvezmények jelenlegi rendszerében a befektetéseket időközben módosítani lehet (portfóliócsere), de ezek felszámolásakor - bármikor történjék is - az adót ki kell fizetni. Az adókedvezményt a törvény a befektetett összeg növekményének 30 százalékában határozza meg, és méltán nevezi adóhitelnek. Amennyiben ugyanis a magánszemély befektetési állománya nő, akkor további adóhitelt vehet igénybe, ha viszont csökken, akkor az apadás mértékéig meg kell fizetnie azt az adót, amelyet az előző évben kedvezményként igénybe vett. Ilyen esetekben viszont az adóhalasztást (az előző rendszerben alkalmazott megoldással ellentétben) nem terheli kamat.

Átlagos állomány kiszámítása

A mozgások kontrollálása céljából a magánszemélyeknek a brókercégeknél az adóhivatal által megtekinthető nyilvántartást kell vezettetniük befektetési állományukról, ennek változásairól. Ez a nyilvántartás az adótőkeszámla, amelyre kizárólag az adókedvezményre jogosító befektetések helyezhetők. Az adókedvezmény alapját az az érték (átlagos befektetési állomány) adja, amely tükrözi, hogy a befektetett összeg mennyi ideig volt a tőkeszámlán. A tőkeszámla vezetője erről bizonylatot állít ki ügyfelének. Ma is akadnak azonban olyan cégek, amelyek csak a papírok mozgásának nyilvántartását küldik ki, az átlagos befektetési állományt az ügyfélnek kell kiszámítania. Az ezzel kapcsolatos számítás azonban egyszerű, a részvények értékét meg kell szorozni azoknak a napoknak a számával, amennyi ideig ezek a tőkeszámlán voltak, és elosztani 365-tel.

A befektetésekhez kapcsolódó adókedvezménynek a 30 százalékos mértéken felül is akad korlátja. Az alapítványi befizetések és biztosítások, valamint a befektetések után érvényesített kedvezmények összege sem lehet több, mint az egyéb kedvezményekkel számított, az árfolyamnyereség és az osztalék adójával növelt adó fele. Ebből következően könnyen előfordulhat, ha valakinek a jövedelme nem nőtt olyan mértékben, mint kedvezményre jogosító befektetései, csak kisebb mértékű adóhitelt vehet igénybe. Ezt némileg ellensúlyozza az, hogy - amennyiben befektetésállománya változatlan marad - a következő évben ennek ellenére ismét jogosult lehet a kedvezményre.

Az elméleti mérséklődés (az érvényesíthető adókedvezmény apadása) azonban természetesen nem jár adófizetési kötelezettséggel. Ugyanez a helyzet akkor, amikor valaki az adókedvezmény szempontjából érvényesíthetőnél jóval nagyobb befektetési állományának egy részét számolja fel. A vízválasztó az említett esetekben mindig az, hogy a polgár adóbevallásában mekkora adóhitelt vett igénybe. Addig, amíg létezik e mögött megfelelő befektetési állomány, addig - az éves jövedelemtől, illetve a kedvezmény korlátjától függetlenül - nincs adó-visszafizetési kötelezettség.

A befektetések gondozása

Az új rendszer miatt célszerű a befektetések alakulását figyelni, esetleg kimutatást készíteni. A tőkeszámla-igazolásokat azonban mindenképpen jól meg kell őrizni, a brókerek ugyanis a papíron csak az éppen aktuális év adatait tüntetik fel. Az adóbevalláshoz pedig szükség van az előző évi befektetési állományra, illetve (korlátba ütközés esetén) az ebből az adókedvezmény alapjaként érvényesített öszszegre. Az adóbevallásban (illetve annak részletes útmutatójában) erre az APEH is rendre felhívja a figyelmet, mégis sokan akadnak, akik az utolsó pillanatban - tehát bevallásuk elkészítésekor - keresgélik a megfelelő adatokat.

A befektetések gondozása azért is szükséges, mert annak értéke szerencsés esetben plusz invesztíció nélkül is növelhető. A tőkeszámlán levő befektetések értéke ugyanis a piaci árral együtt nőhet. Arról azonban, hogy ezt az adókedvezménynél is érvényesíthessék, a befektetőknek kell gondoskodniuk. A részvények árfolyam-emelkedését - legalábbis részben - a tőkeszámlán is realizálták. Ehhez megbízást kellett adni a számlát vezető brókercégnek, hogy a papírokat a tőzsdén adják el és vegyék is azonnal vissza.

Szakértők egy része ezt az ügyletet ma már - a gépi kereskedés miatt - nem tartja teljesen veszélytelennek. Az ajánlatok (az eladási és a vételi) bekerülnek ugyanis a számítógépbe, ami azután a különböző tételeket maga párosítja. Előfordulhat tehát - vallják -, hogy hirtelen árfolyam-emelkedésnél a befektető papírjait csak magasabb árfolyamon lehet visszavásárolni. Extrém esetben pedig még az is elképzelhető, hogy vagy csak az eladási vagy csak a vételi megbízás teljesül. A brókercégek persze némi szakmai műgonddal (például az ügylet időpontjának megfelelő kiválasztásával, vagy az esedékes üzletek összekapcsolásával) ezeknek a kockázatoknak a nagy részét ki tudják védeni. Az pedig egyáltalán nem elhanyagolható előny, hogy az átárazással úgy produkálhatunk további adóhitelre jogosító növekményt, hogy arra (a bróker jutalékán kívül) egyetlen fillért sem kell költeni.

Tartalék beépítése

Azoknak a befektetőknek, akik előreláthatóan túllépik a kedvezmény korlátját, mérlegelniük kell, hogy érdemes-e a brókernek jutalékot fizetni a részvények átárazásáért. Az árfolyam-emelkedés ilyen esetben való érvényesítése mellett szólhat, hogy a részvénypiacon időközben kedvezőtlen folyamatok (tartós bessz) is bekövetkezhetnek. Amennyiben valakinek ez éppen egybeesik befektetéseinek részleges felszámolásával, nem árt, ha a befektetési állományban van bizonyos mértékű tartalék - annál is inkább, mivel a jelenleg hatályos jogszabály nem teszi lehetővé, hogy az árfolyamveszteséget a befektetők elszámolhassák. (Ilyen passzusra egyébként - az eddigi folyamatok alapján - a polgárok a következő néhány évben sem nagyon számíthatnak.)

Az adózási szabályok miatt azonban - elsősorban persze az új befektetéseknél - érdemes akkor is igénybe venni a tőkeszámlát, ha az itt lebonyolított ügyletek már nem jogosítanak további adóhitelre. A tőkeszámlára helyezhető befektetések adásvételénél ugyanis nem kell megfizetni az árfolyamnyereség (az előző évtől már 20 százalékos) adóját. Amennyiben tehát valaki például részvényeket vásárol, azokat akkor is célszerű adótőkeszámlára helyezni, ha reménye sincs arra, hogy utána adóhitelt vegyen igénybe. Természetesen ez a lehetőség csak azoknál a papíroknál áll fenn, amelyek vásárlása adókedvezményre jogosít. Részvényeknél ez a feltétel a tőzsdei vásárlás.

A (szintén adókedvezményre jogosító) nyílt végű befektetési jegyek forgalmazói ügyfeleiknek - nyilvánvalóan szintén az adószabályok miatt - automatikusan nyitnak tőkeszámlát. A számlavezetésért a brókerekhez hasonlóan ezek a cégek is díjat számítanak fel. Az adóigazolásokért pedig - valószínűleg éppen ahhoz alkalmazkodva, hogy sokan nem érvényesíthetnek adókedvezményt - külön összegeket kérnek.

Automatikus nyitás

A nyílt végű befektetési alapoknál nincs lehetőség a részvények esetében leírt tőzsdei önkötés segítségével történő átárazásra. Mivel azonban ezek a jegyek többnyire nem hozamfizető jegyek, hanem - normális esetben növekvő - nettó eszközértéken vásárolhatók és válthatók vissza, az itt is megtehető, hogy időnként a befektetők visszaváltsák a jegyeket, majd a kapott összegért újabbakat vásároljanak. A visszaváltáskor alkalmazott jutalék a tranzakció költsége. Ez elkerülhető abban az esetben, ha olyan alapkezelő alapjainak a jegyeit vásároljuk, amely nem számít fel jutalékot, ha a befektetések a saját alapjai között mozognak.

Az adókedvezmények rendszere sok tekintetben a kialakítandó befektetési stratégiát is meghatározza. Az adótőkeszámlák bevezetése előtt - amíg az volt az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a befektető három évig tartsa értékpapírjait - többnyire a zárt végű (mit tesz isten!), éppen hároméves futamidejű befektetési alapok jegyei voltak a legnépszerűbbek. Az új rendszer a nyílt végű befektetési alapoknak kedvez, amelyek határozatlan futamidővel alakultak, és jegyeik adótőkeszámlára helyezhetők.

A részvénybefektetőknek akkor is rendszeresen érdemes figyelniük papírjaik árát, ha hosszú távra tervezik befektetéseiket - éppen az átárazási lehetőség miatt. Jól kiválasztott, alacsony kockázatú portfólió lényegében folyamatos adónyereséget is hozhat ezen a módon. Az adótőkeszámlák léte azonban a rövid távú spekulánsoknak is kedvez, amennyiben nem vonják ki ténylegesen tőkéjüket a piacról, s legfeljebb - műszóval élve - megskalpolják az egyes papírokon elért nyereséget. Újabb és újabb részvények vásárlásával ugyanis folyamatosan karbantarthatják adótőkeszámlájukat is.

Tőkeszámla-nyilvántartás
Év Befektetés
megnev.
Érték
Ft
Befekt.
napok
Átlagos
bef. áll. Ft
Adóhitel-
alap
Adókedv.
Ft
Adókedv.
korlátja Ft
1995. OTP-részvény 60 000 164 25 808      
  Richter 80 000 42 9 205      
  Bef. kártya     69 653      
  Összesen     104 666 104 666 31 400 145 612
1996. OTP-részvény 60 000 265 43 562      
  Hunnia III.     129 281      
  OTP 122 500 100 33 562      
  Borsodchem 100 800 114 31 483      
  Borsodchem 162 400 180 80 088      
  TVK 95 850 141 37 027      
  Összesen     355 002      
  Befektetés növ.     250 336 250 336 75 101 189 838
1997. Hunnia III.     300 000      
  Hunnia IV.     400 000      
  OTP 350 000 223 213 836      
  OTP* 710 000 142 276 219      
  OTP 180 300 42 20 747      
  TVK 156 200 202 86 445      
  TVK* 298 200 163 133 169      
  Összesen     1 430 415     220 000
  Befektetés növ.**     1 180 080 733 333 220 000  
1998. OTP 710 000 30 58 356      
terv*** OTP 820 000 335 752 603      
  TVK 298 200 365 298 200      
  Összesen     1 109 159      
  Befektetés növ. 1 109 159-73 333 = 375 826 112 748  
* A befektető a tőzsdei árfolyam-emelkedést realizálta (átárazás).

** A befektetés tényleges növekedése utáni adókedvezmény 354 024 forint lenne, de ennek érvényesítését a korlát nem teszi lehetővé, így a kedvezmény alapját visszafelé, a tervek szerint valójában igénybe vett adóhitel szerint számítottuk ki. Az előző években, mint látható, az adóhitel alapja mindig az átlagos befektetési állomány, illetve annak valóságos növekménye volt.

*** Látható, hogy amennyiben a befektető a tartósnak szánt papírjait nem adja el, és egyúttal realizálta az OTP év elejei áremelkedését, további invesztíció nélkül is igénybe vehet adóhitelt. Persze ennek egy része "halasztott" az előző év korlátja miatt. Ilyen esetben - mint látható - a befektetésnövekményt nem a valóságos, hanem az adóbevallásban érvényesített összeghez kell viszonyítani

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére