Ázsiai krízis, magyar gondokkal

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

A cégek megérzik a bajt

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
 

Az ázsiai pénzügyi válság nem veszélyezteti Magyarország kedvező gazdasági kilátásait - vélte nemrég az ipari miniszter. Ezzel ellentétben több hazai cég mégis érzi a bajt. Ezeknél stagnál vagy visszaesett az ázsiai export, másutt a részvényesek bizalmát csökkenti a tőzsdei papírok árfolyam-ingadozása. A vállalatok hosszú távon mégis hisznek a távol-keleti térségben. A japán és a kínai nyelv két írásjellel fejezi ki a krízis szót. Az egyik azt jelenti, hogy „veszély", de a másik azt: „a kilábalás lehetősége".

 

Megtorpanás várható a japán exportunknál, és meghiúsul az idén tervezett dinamikus felfutás Dél-Koreában is - summázta Kovács József, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. vezérigazgatója az 1998. évre várható kereskedelmi kapcsolataik alakulását Délkelet-Ázsiában. A herendiek tavalyi 3,4 milliárd forintnyi összkiviteléből mintegy 400 millió forint értékű áru jutott Japánba. E piac keresletének stagnálása, visszaesése érinti a legérzékenyebben a hírneves vállalatot. A vezérigazgató szerint számukra egyelőre nincs jele a válságnak Hongkongban, ahová pedig szintén évi 100 millió forintnyi porcelán jut. A krízisnek tudható be ugyanakkor a thaiföldi kapcsolatok elerőtlenedése, s akár az is, hogy Tajvanon még mindig csak a szolid kezdeteknél tartanak a kivitelben. A manufaktúránál azonban egyáltalán nem tartanak az ázsiai piac végleges megrendülésétől.

Nem várható felfutás

- Pénzügyi tervünk számol az idei évre várható stagnálással a Távol-Keleten - nyilatkozta Pallos Levente, a számítógépes építésszervező programokat forgalmazó Graphisoft R&D Rt. munkatársa. Mint mondta, szerencsére a krízis a tavalyi eredményt igazából már nem tudta befolyásolni. A visszaesés oka náluk az, hogy a pénzügyi válságok általában elsőként az építőipart érintik. (Ez azért is sajnálatos, mert Magyarország viszonylag csekély ázsiai kivitelén belül a Graphisoft tekintélyes pozíciót vívott ki magának. A térség 20 országába szállítanak, a szoftverexportban pedig piacvezetők.)

Most mégis úgy vélik: nemigen várható felfutás az 1997. évi 4 millió dolláros japán kivitelhez s a többi államba jutó 1 millió dollárnyi exporthoz képest. Pallos Levente szerint ezzel a cég számára (is) a legdinamikusabban fejlődő piac rendült meg. A Graphisoft azért nem kerül válságba, mert több lábon áll: amerikai és európai partnereik minden bizonnyal át tudják venni az ázsiai piacra készült árut.

Más itthoni cégek nem a közvetlen exportcsökkenéstől, hanem a távol-keleti válság másodlagos hatásától tartanak. A krízis nyomán Ázsiában például a vegyiparban is árzuhanás kezdődött. Versenyképesebb áruival és áraival így több ottani cég is megjelent a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) európai piacain - közölte Dósa Laura, a cég munkatársa. A polietiléneket és polipropiléneket exportáló TVK pozíciója elsősorban a vámmentes és kitűnő felvevőhelynek számító Lengyelországban és az EFTA-államokban lehet rosszabb. (E cégnek nincs közvetlen ázsiai kivitele.)

A veszélyt csökkenti, hogy a hírek szerint februárban, Ázsiában megállt az árcsökkenés a vegyi termékek piacán. Nem valószínű az sem, hogy a kevéssé hatékony ázsiai cégek dömpingárat alkalmaznának Európában. A magyar versenytársakhoz képest a távol-keleti exportálókat ráadásul jóval nagyobb szállítási és raktározási költségek is terhelik.

A TVK és európai partnerei így egyelőre nem tartanak komolyabb ázsiai betöréstől. Az iparágat fürkésző értékpapír-piaci elemzők is úgy vélik: a legrosszabb, ami történhet, hogy visszaesik a cég és a nemzetközi PVC-piacon érdekelt Borsodchem nyeresége. Vesztesége azonban emiatt egyiküknek sem lesz. A Borsodchem exportbevételeinek egyébként 5 százaléka közvetlenül Ázsiából származik, de adott esetben e vállalat is viszonylag könnyen elhelyezheti termékeit a felfutó kelet-európai piacokon.

Szintén legföljebb közvetve befolyásolhatja a krízis a hazai autóipart. Tihanyi Tamás, a Magyar Suzuki Rt. pr-menedzsere tagadta, hogy a történtek bármilyen hatással lennének itthoni tevékenységükre - annak ellenére, hogy esztergomi üzemükből néhány kocsit Szingapúrba is exportálnak. A hazai vállalat ezzel szemben éppen idén kívánja 20 ezer autóval növelni éves gyártókapacitását.

A japán tulajdonosok a jövőben bővíteni kívánják (esetleg új gyártelep létesítésével is) az itthoni termelést. Ám kérdéses, hogy a Suzuki nem napolja-e el a tervet akkor, amikor - ahogy ezt Suzuki Oszamu, a cég elnöke egy január eleji nemzetközi sajtótájékoztatóján bejelentette - 1998-ban csak Indonéziában és Kínában 100 ezerrel kevesebb autót gyártanak. Bizonyosan lohasztja a magyarországi beruházási kedvet, hogy (a kitűnő itthoni teljesítmény ellenére) a mamutvállalat teljes külföldi termelése 6 év óta először csökken.

A magyar export további fellegvárait, a gyógyszergyárakat vizsgálva szintén nem tűnik túl erősnek az ázsiai vírus hatása. Marosffy László, az Egis Gyógyszergyár Rt. gazdasági igazgatója ezt azzal magyarázta, hogy elsődleges partnerországaikat, Thaiföldet, Malajziát és a Fülöp-szigeteket másokhoz képest kevésbé ingatta meg a pénzügyi válság, ráadásul a cég mindenütt régi, megbízható vevőkkel rendelkezik. Az Egis tapasztalatai szerint emellett - krízis ide, bankcsődök oda - bizonyosan nem esik vissza évi 2-3 millió dollárra rúgó japán gyógyszerkivitelük sem.

A gazdasági igazgató szerint a vállalat vezetőinél sokkal többet idegeskednek azok a részvényesek, akik október óta nyomon követik a magyar tőzsde reagálását - s közte az Egis papírjainak ingadozását - itthon. Az emberek rendkívül érzékenyek arra, ha napok alatt 4-5 százalékos - vagy mint a krízis kezdetén még ennél is nagyobb - változások történnek a börzén, amely ráadásul jócskán túlreagálta az ázsiai válságot - fejtette ki Marosffy László.

A távol-keleti országok itthoni gazdasági képviseleteik, irodáik segítségével próbálnak üzleti kapcsolatokat közvetíteni a két térség között. A Hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanács adatai szerint idén januárban a távol-keleti miniállamból a szokásos számú (30-35) cég és vállalkozó érdeklődött arról: tudna-e gazdasági kapcsolatokra szert tenni hazánkban. Balázs Renáta, a képviselet kereskedelemi referense szerint a magyar üzletemberek sem hisznek a tartós krízisben: idén januárban már 320-an kérték a tanács közvetítését.

A közvetlen kapcsolat A Délkelet-Ázsiába irányuló összes hazai export 1996-ban 223,6 millió dollár volt. Ebből a legfontosabb célországnak számító Japán 101,4 millió dollárral részesedett, egy másik jelentős partner, Dél-Korea pedig 12,3 millió dollárral. A többi államra 109,9 millió dollár kivitel jutott. A Magyar Távol-keleti Üzleti Klub legfrissebb adatai szerint 1997. novemberig a Japánba irányuló export 90,2 millió, a dél-koreai 26,3 millió dollár volt (dél-koreai számítások szerint viszont 40-50 millió dollár). A térségre jutó teljes kivitelről egyelőre nincs adat. A jellemző magyar exportcikkek közé tartoznak a gyógyszer- és húskészítmények, vegyipari alapanyagok, fémáruk, továbbá (ha éppen nincs zűrzavar az itthoni exportengedélyek közül) a búza. Ázsiából ugyanakkor tipikusan elektromos gépeket, ruházati, nyomdai anyagokat, játékokat, telekommunikációs eszközöket importál az ország.

Válságüzenetek

A gazdasági mutatók összesítéséig egyelőre nem lehet pontosan megbecsülni a pénzügyi válság itthoni hatását, noha a krízis már tavaly júliusban megkezdődött Thaiföldön - fejtette ki Búzás Péter, a Magyar Távol-keleti Üzleti Klub főtitkára. Úgy vélte azonban, hogy a magyar piac kicsisége és a túlontúl csekély forgalom Délkelet-Ázsiával megakadályozta a bajok begyűrűzését. (A kereskedelemben egyedül Japán kivétel, ahová ázsiai exportunk mintegy fele megy.)

A főtitkár szerint inkább a magyar gazdaság küld válságüzeneteket a Távol-Keletre, semmint fordítva. Míg tavaly 1,87 milliárd dollár áru érkezett, addig mindössze néhány százmillió dollár volt a hazai kivitel. Ez utóbbi 80 százalékát is a multinacionális cégek szállították. Óriási a felfutás viszont az importban: Kínából például minden évben 50 millió dollárral több áru érkezik, mint az előző esztendőben, Thaiföld pedig megnégyszerezi Magyaroszágra irányuló exportját.

Az ázsiai válság az itt levő távol-keleti vállalatokat (illetve ezáltal a magyar gazdaságot) sem érintheti súlyos mértékben, hiszen - egy-két kivételtől eltekintve - ezek gazdasági súlya nálunk kicsi. Hiába az eddigi többszöri kormányközi tárgyalás, mindeddig kevés működőtőkét fektetett be nálunk például Malajzia (4-5 millió dollár) vagy Szingapúr (10-15 millió dollár). Más államok, például Tajvan pedig egyáltalán nincsenek jelen a magyar piacon. A három hazánkban működő délkelet-ázsiai pénzintézet, a Daewoo, a Hanwha és az IC Bank eddig nem vagy csak sikertelenül próbálkozott nagyobb pénzügyi invesztíciókkal Magyarországon. A távol-keletieket riasztják az itthoni magas adók is.

Az ázsiai események tartós hatása annyi lehet, hogy a térség egyes országaira eddig jellemző évi 10-18 százalékos gazdasági növekedés „csak" 5-8 százalékos lesz - vélte a főtitkár. Mindenesetre amíg a külföldi befektetők bizalmatlanul tekintenek Ázsiára, Magyarország nyerhet is a krízissel, s több tőke áramolhat hozzánk. Valószínűbb azonban, hogy a pénz útja az ígéretesebb és nagyobb lengyel, orosz vagy ukrán piacra vezet majd.

Óvatos reakciók

A hazai pénzügyi vezetés óvatosságát jelzi azonban, hogy a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. (Mehib) nemrég - feltűnés nélkül - kissé módosította a délkelet-ázsiai országokkal kapcsolatos díjpolitikáját és az országkockázati besorolásnál is másként tekint ezekre az államokra. (De nem függesztette föl a nagyobb értékű szállítmányokra az exportgaranciák kiadását, mint például az osztrák exporthitel-biztosításban kulcsszerepet játszó bécsi Kontrollbank.)

Az exportügyleteket segítő intézmények lépése intő jel minden, a térségre figyelő cégnek. A Mehib és az Eximbank vezetése korábbi nyilatkozataiban sietett megerősíteni: csak rövid vagy középtávú visszaesésre számítanak a régióban. Ráadásul az Eximbank - a világszerte visszaeső kereskedelmi kapcsolatokat mintegy megkontrázandó - épp most próbál a térség egyik országa, Vietnam felé nyitni. Február elején 10 millió dolláros hitelkeretet ajánlott fel a Vietnami Beruházási Banknak itthoni gépek, berendezések vásárlására. A lépés csak folytatása a Vietcom Banknak korábban adott 5 millió és a Vietnami Eximbanknak biztosított 1 millió dolláros hitelkeretnek.

Lezárulhat-e a közeljövőben Magyarország számára (is) az ázsiai pénzügyi válság? E témát tekintve az lehet a legbiztatóbb, amit Michael Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetője nyilatkozott nemrég. Ô úgy vélte, a történteknek „van némi kihatása" Közép-Európában, elsősorban Csehországban. A helyzet azonban fokozatosan rendeződik, igaz, e folyamat időt vesz igénybe. Ha az Ázsiában meghozott intézkedések hatásosnak bizonyulnak, a közép-európai államok esetében nem okozhat súlyos nehézséget a krízis.

A csodában nincs semmi különös György Miklós, a Pannon GSM vezérigazgatója - a francia gyógyszeripari mamutcég, a Sanofi igazgatójaként - hosszú éveket töltött Japánban és Dél-Koreában, így láthatta a térség fejlődését és a növekedés buktatóit. Szerinte a délkelet-ázsiai csoda alapját nem a saját kutatás-fejlesztés, hanem a tökéletes és olcsó másolás adta. A hatvanas években a japán termék még a gyenge minőség szinonimája volt, ám a későbbiekben már elismerést vívtak ki. A nyolcvanas évek végén aztán a japánok rendkívül büszkék voltak első Nobel-díjasukra. Hideg zuhanyként érte őket a tudós önvallomása, miszerint 15 évet Kaliforniában dolgozott, és e nélkül esélye sem lett volna arra, hogy a legjobbak közé kerüljön. Japán a hatvanas-hetvenes években kezdte meg a felzárkózást, Dél-Korea pedig a nyolcvanas évek elején. Ugyanaz - „kicsit jobban, kicsit kisebben, kicsit olcsóbban" - volt a taktika. Az egész térségben a központi hatalom - nemritkán katonai diktatúra - védte és támogatta a vállalatokat. A szigorú vámok sokáig megakadályozták a versenyképes külföldi termékek bejutását, ugyanakkor a térség államai egyes területeket, cégeket célirányos hitelekkel és exporttámogatással segítettek a növekedésben, exportban. A globalizálódó világban viszont a falak törvényszerűen leomlanak. Az maradhat versenyben, aki nemcsak másol, hanem maga is képes a technikai újdonságok felfedezésére - ez azonban költséges és kockázatos. A délkelet-ázsiai országokban családi vállalkozások nőtték ki magukat hatalmas - több ágazatban érdekelt - mamutcégekké. Az állami protekcionizmussal elkényeztetett hatalmas vállalatok indulása éppen a világgazdasági konjunktúrával esett egybe, így a későbbi recesszió érzékenyen érintette őket. Dél-Koreában a rokoni kötődés is jellemző: egy-egy nagyobb társaság főként az ország meghatározott részén - például Dél-Korea északi területein - élő dolgozókat alkalmaz. György Miklós szerint a globalizálódó világban minden gazdasági rezdülést azonnali reakciók követnek. A délkelet-ázsiai gazdasági lavina annak is tulajdonítható, hogy az ottani vállalatbirodalmak erejükön felül erőltették a növekedést, mintegy túlnőtték önmagukat. Különösen megnehezíti a helyzetet, hogy a családi vállalkozásokban mostanában érkezett el a vezetőváltás ideje. Az új vezetők, a családfők gyermekei ugyanazt, ugyanúgy próbálják folytatni, mint amit apáiktól láttak. Csakhogy manapság az állami protekcionizmust egyre kevésbé lehet fenntartani, a vezetőknek pedig szakítaniuk kell a régi irányítási gyakorlattal - a sikeres beruházásokhoz például gyakran az egész világra kiterjedő hatástanulmányra van szükség. A munkások sem kezelhetők a régi módon, így a délkelet-ázsiai termelési költségek sem tarthatók a korábban megszokott, alacsony szinten. A nyolcvanas években a dél-koreai termékek voltak a legolcsóbbak. De ez régen volt. Az olcsó délkelet-ázsiai termékek korábban egyik gazdasági nagyhatalom áruinak sem voltak komoly versenytársai. A javuló minőség azonban már a nagyok érdekeit is sértette. Nem véletlenek a rendszeresen megismétlődő japán-amerikai kereskedelmi háborúk, és annak is oka van, hogy a délkelet-ázsiai társaságok a számukra nyitottabb Kelet-Európa felé vették az irányt. A délkelet-ázsiai országokat és cégeket botorság lenne leírni. György Miklós szerint a gazdasági birodalmak életében törvényszerűen eljön az átmeneti hanyatlás időszaka vagy a bukás pillanata. Az újjászervezés, szerkezetátalakítás után természetesen másképpen folytatódik az élet.

Érsek M. Zoltán

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére