A cég vezetői I.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Közös szabályok

Megjelent a Cégvezetés (archív) 1. számában (1998. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A cég hatékony működésének egyik záloga, hogy ne zavarják házon belüli viharok az üzleti tevékenységet. A belső nézeteltérések sokszor abból fakadnak, hogy sem a tagság, sem a vezetőség nincs igazából tisztában egymás jogaival, kötelezettségeivel, a társaságon belüli mozgásterével. Az ezzel kapcsolatos olvasói igényekhez is igazodva elhatároztuk hát, hogy sorozatot indítunk, amelyben elemezzük a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek jogi helyzetét. A téma más okból is aktuális, hiszen az Országgyűlés - tavalyi tevékenységének egyik utolsó eredményeként - elfogadta a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényt. Túlzás lenne azt állítani, hogy az új jogszabály földindulásszerű változásokat hozna a magyar társasági jogban, ugyanakkor bevezet jó néhány új jogintézményt, s jelentősen módosítja az eddig alkalmazott szabályokat is. Mindenképpen hasznos lehet tehát, ha összevetjük a témához kapcsolódó régi és új szabályozást.

 

Cikksorozatunk első írásában azokat a szabályokat foglaltuk össze, amelyek valamennyi társasági forma mindegyik vezető tisztségviselőjére vonatkoznak, majd további cikkeinkben az egyes társasági formákra vonatkozó rendelkezéseket ismertetjük. Ezzel egyfelől követjük az új társasági törvény szerkezetét, amely - szemben a hatályos jogszabállyal - nagyobb figyelmet és terjedelmet szentel a közös szabályoknak, az egyes társasági formáknál pedig csak az esetleges eltéréseket szabályozza. Ezzel a megoldással el tudjuk kerülni az ismétléseket az egyes tisztségek ismertetésekor.

Ki a vezető?

A vezető tisztségviselők körét az új társasági törvény alapvetően a hatályos joggal egyezően határozza meg. E szerint közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag(ok) (a hatályos szabályozás szerint a társaság képviseletére jogosult tag), közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az igazgatóság tagjai minősülnek vezető tisztségviselőnek. Változás viszont az, hogy amíg a hatályos törvény szerint a társaság jogi személy tagja is elláthat vezető tisztségviselői feladatot, addig az új jogszabály szerint ezeket a tisztségeket csak természetes személy töltheti be, aki személyesen végzi a feladatát, képviseletnek tehát nincs helye.

Kizárási okok

A vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott követelmények egy részét az új törvény szinte változatlan formában átvette. E szerint nem lehet vezető tisztségviselő:

  • akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre (a hatályos törvény szerint "végrehajtható" szabadságvesztésre) ítéltek, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült;
  • akit valamely foglalkozástól jogerősen eltiltottak (az eltiltással érintett tevékenységet gyakorló társaságban);
  • aki fizetésképtelenné vált gazdasági társaságnál a felszámolás elrendelését megelőző két éven belül legalább egy évig vezető tisztségviselő volt, kivéve ha e megbízatására éppen a fizetésképtelenség elkerülése érdekében került sor (ez a tilalom a fizetésképtelenség jogerős megállapításától, illetve a felszámolás elrendelésétől számított három évig tart).

Az új szabályozás szerint - a törlés elrendelését követő két évig - nem lehet más társaság vezető tisztségviselője, aki a törlést megelőző évben a cégjegyzékből hivatalból törölt társaság vezető tisztségviselője volt.

Új korlátozás az is, hogy az év közepétől egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő. A jelenleg még hatályos jogszabály nem tartalmazott ilyen megkötést, a jelöltnek csupán előzetesen értesítenie kellett az érdekelt társaságokat. Változatlan maradt ugyanakkor az az összeférhetetlenségi szabály, amely szerint a vezető tisztségviselők és azok közeli családtagjai nem választhatók a felügyelőbizottság tagjává ugyanannál a gazdasági társaságnál.

A megbízatás létrejötte, megszűnése

A társaság alapításakor a társasági szerződésben kell kijelölni a vezető tisztségviselőket, ezt követően pedig a társaság legfőbb szerve (közkereseti és betéti társaságnál a tagok gyűlése, közös vállalatnál az igazgatótanács, korlátolt felelősségű társaságnál a taggyűlés, részvénytársaságnál a közgyűlés) választja meg őket. Az új társasági törvény szerint a részvénytársaság alapító okirata (alapszabálya), illetőleg a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződése ezt a jogot a felügyelőbizottságra ruházhatja át. Ilyen lehetőség a hatályos jogszabályban nincsen.

A vezető tisztségviselőket az új törvény szerint is határozott időre (legfeljebb azonban öt évre) kell megválasztani, illetve kijelölni, a megbízatás mindkét esetben az érintett személy általi elfogadással jön létre.

A megbízatás megszűnik:

  • a vezetői mandátum lejártával (a vezető természetesen újraválasztható);
  • visszahívással;
  • a törvényben szabályozott kizáró ok bekövetkeztével;
  • a vezető tisztségviselő halálával;
  • lemondással.

Az új törvény annyiban korlátozza a lemondás jogát, hogy ha a társaság működőképessége megkívánja, úgy az csak a bejelentésétől számított hatvanadik napon válik hatályossá, kivéve ha a társaság legfőbb szerve időközben új vezető tisztségviselőt választott. A lemondás bejelentésétől annak hatályossá válásáig a lemondott vezető tisztségviselő köteles részt venni a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve az ilyen intézkedések megtételében.

Munkaviszony vagy megbízás? A vezető tisztségviselői feladatkör - attól függően, hogy a társaság és a vezető milyen szerződést köt egymással - munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretei között látható el. Bár azt korántsem állítjuk, hogy a két jogviszony tartalma esetünkben teljesen egyforma lenne, de az mindenképpen megállapítható, hogy a leglényegesebb különbségeket a társasági szerződés a vezető tisztségviselők tekintetében megszünteti. "Hétköznapi esetben" a kétféle szerződéstípus közötti legfontosabb elhatároló ismérv az utasítási jog terjedelme. Munkaviszonynál ugyanis a munkavállaló a munkáltató utasításai szerint köteles ellátni a munkáját. Az utasítás végrehajtásának megtagadására csak rendkívül korlátozott lehetősége van. Ezzel szemben a megbízás sokkal nagyobb szabadságot feltételez, így a megbízott köteles figyelmeztetni a megbízót, ha az szakszerűtlen vagy célszerűtlen utasítást ad, sőt - ha a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és előzetes értesítésére nincs mód - a megbízott el is térhet a megbízó utasításaitól. Ezzel szemben a vezető tisztségviselőt e minőségében egyáltalán nem lehet utasítani, függetlenül attól, hogy feladatát munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja-e el. Itt tehát a két jogviszony leglényegesebb különbsége rögtön eltűnik, hiszen az utasítási jog terjedelme azonos mindkét esetben. A másik lényegi különbség a két jogviszony között a felelősség terjedelmében tapasztalható. Amíg ugyanis a munkaviszony keretében okozott kárért a munkavállaló felelőssége az esetek többségében összegszerűen korlátozott (a részletes szabályok ismertetésétől e helyütt eltekintünk), addig a megbízási jogviszony tekintetében érvényesülő polgári jogi felelősség korlátlan. A társasági törvény ebben a kérdésben sem tesz különbséget a munkaviszony és a megbízási jogviszony között, amikor kimondja, hogy a vezető tisztségviselő kötelezettségeinek vétkes megszegésével okozott kárért a polgári jog szabályai szerint (tehát összegszerű korlátozás nélkül) tartozik felelősséggel. Természetesen mindezekkel együtt is van különbség a két jogviszony között, hogy csak a munkaidőre és a pihenőidőre, a törvényes szabadságra, az esetleges végkielégítésre vonatkozó munkajogi szabályokat említsük, ezek azonban álláspontunk szerint a vezető tisztségviselő jogállása szempontjából viszonylag kisebb jelentőségűnek mondhatók. Így okkal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a feladat ellátása szempontjából majdnem mindegy, munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll-e a vezető tisztségviselő a társaságnál.

Vezetői feladatok

Képviselet

A legáltalánosabb megfogalmazás szerint a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését (a még hatályos törvény szóhasználatában "ügyeinek intézését") látják el. Ez a gyakorlati életben rendkívül szerteágazó és sokrétű, lényegében az üzleti élet egészét átfogó tevékenységet takar, amelynek minden mozzanatát nem lehet, de nem is kell jogilag szabályozni. Ezért a jogalkotó megelégedett azzal, hogy csupán néhány - minden társaság életében szükségképpen előforduló - konkrét vezetői feladatra térjen ki.

Talán a legfontosabb ilyen konkrét feladat a társaság képviselete, illetve a cégjegyzés. Fő szabály szerint harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt a vezető tisztségviselők képviselik a társaságot. A társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) korlátozhatja a képviseleti jogot, illetve több vezető tisztségviselő között megoszthatja, ez azonban a társaság tagjain kívüli harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Amennyiben tehát valamelyik vezető tisztségviselő a társaság nevében olyan jognyilatkozatot tesz, amelyre az említett korlátozás miatt nem lett volna jogosult, akkor ez a nyilatkozat kifelé éppúgy kötelezi a társaságot, mintha az adott vezető képviseleti jogát egyáltalán nem korlátozták volna. Az ilyen jogosulatlan képviseleti ténykedés csupán a vezetőnek a társasággal szembeni felelősségét alapozhatja meg.

Nem változott az a szabály, amely szerint a vezető tisztségviselő az ügyek meghatározott csoportjára nézve a társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházhatja fel. Az átruházott képviseleti jogot sem a cégvezető, sem a képviseletre feljogosított munkatárs nem ruházhatja át másra.

Cégvezető

Itt kell megemlítenünk, hogy az új társasági törvény bevezeti a cégvezető fogalmát (ezt a pozíciót a hatályban lévő jogszabály nem ismeri). A cégvezető nem vezető tisztségviselője, hanem "csupán" egyszerű munkavállalója a társaságnak, ám a cég legfőbb szerve általános jellegű képviseleti joggal ruházta fel. Egyébiránt a cégvezetőnek is meg kell felelnie a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott személyi követelményeknek. A cégvezető önállóan, de a vezető tisztségviselő utasításainak megfelelően látja el feladatát. (Ez utóbbi a legfontosabb elhatároló ismérv a vezető tisztségviselő és a cégvezető között, hiszen - mint azt a későbbiekben látni fogjuk - a vezető tisztségviselőt e minőségében a társaság tagja, illetve a munkáltatója nem utasíthatja.) Az utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét vitató cégvezető a felügyelőbizottsághoz fordulhat. (Csak az a kérdés, hogy vajon hová fordulhat a szerencsétlen cégvezető, ha a társaságnál nem működik felügyelőbizottság?!)

Cégjegyzés

A képviselet speciális formája a cégjegyzés, ami nem más, mint bizonyos - rendszerint fontos jognyilatkozatokat tartalmazó - iratok megfelelő formában való aláírása a társaság nevében. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a társaság képviseletére (cégjegyzésére) jogosult a társaság cégneve alatt saját névaláírásával látja el az iratot. Az aláírásnak minden esetben meg kell egyeznie az adott személy hiteles cégaláírási nyilatkozatával (közkeletűbb elnevezéssel: aláírási címpéldányával). Fő szabályként a társaság vezető tisztségviselői és cégvezetői önálló cégjegyzési joggal rendelkeznek (vagyis bármely iratot egyedül is aláírhatnak), az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség.

Kötelmek, jogosultságok

A vezető tisztségviselők cégműködés körébe tartozó egyéb feladatait az új társasági törvény lényegében a régivel egyezően határozza meg. A különbség csak a jogszabály szerkesztésében van: jelenleg ugyanis ezeket a rendelkezéseket az egyes társasági formáknál, míg az új törvényben az általános rendelkezések között találhatjuk meg.

A vezető tisztségviselők feladata, hogy bejelentsék a cégbírósághoz a társaság alapítását, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) módosítását, a cégjegyzékbe bejegyzendő jogokat, tényeket, adatokat és azok változásait.

A vezető tisztségviselők kötelesek a tagok (részvényesek) kérésére felvilágosítást adni a társaság ügyeiről. Biztosítaniok kell azt is, hogy a tagok (részvényesek) betekinthessenek a társaság üzleti könyveibe, irataiba. "Kifelé" ugyanakkor üzleti titokként kötelesek megőrizni a társaság ügyeiről szerzett értesüléseiket.

A társaság munkavállalói felett - fő szabály szerint - a vezető tisztségviselők (részvénytársaságnál az igazgatóság) gyakorolják a munkáltatói jogokat. A társasági szerződés vagy a társaság legfőbb szervének határozata több vezető tisztségviselő közül az egyikre, illetőleg más - a társasággal munkaviszonyban álló - személyre is ruházhatja a munkáltatói jogkört.

A vezető tisztségviselő keresettel élhet a bírósághoz a társaság szervei által hozott határozat ellen, ha az a társasági törvény vagy más jogszabály rendelkezéseibe, vagy a társasági szerződésbe (alapító okiratba, alapszabályba) ütközik. Ezt a jogot nem lehet érvényesen kizárni. Amennyiben azonban - a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve - szavazatával maga is hozzájárult a megtámadandó határozat meghozatalához, a vezető tisztségviselő nem indíthat pert.

Utasítható-e a vezető?

A vezető tisztségviselő csak akkor képes hatékonyan ellátni szerteágazó feladatkörét, ha rendelkezik az ahhoz szükséges hatáskörrel is. Ennek megfelelően a társasági törvény kimondja, hogy a vezető tisztségviselőt e minőségében a társaság tagjai (részvényesei) nem utasíthatják semmire. Ugyanez érvényesül abban az esetben is, ha munkaviszonyban áll a vezető. A vele szembeni munkáltatói utasítási jog ugyanis igen szűk körű, a vezetői tevékenységgel kapcsolatban nem érvényesül. Az új társasági törvény ennél is tovább megy, hiszen úgy rendelkezik, hogy tilos elvonni a vezető hatáskörét. Eszerint a társaság legfőbb szerve csak abban az esetben és olyan körben vonhatja el a vezető tisztségviselőknek (igazgatóságnak) az ügyvezetés körébe eső hatáskörét, amennyiben azt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) lehetővé teszi. Nem érvényesül az utasítási jog kizárása és a hatáskör elvonásának tilalma az egyszemélyes társaságoknál. Ugyancsak nem alkalmazható a hatáskör elvonásának tilalma azoknál a társaságoknál, ahol a tag (részvényes) legalább háromnegyedes szavazati többséggel rendelkezik. Az utasítható vagy a korlátozott hatáskörű vezető természetesen nem felelős az általa végrehajtott utasítás következményeiért.

Összeférhetetlenség

A vezető tisztségviselőkkel szemben természetszerűleg megfogalmazódnak bizonyos gazdasági összeférhetetlenségi követelmények. Ezeket az új társasági törvény némileg egyszerűsített és áttekinthetőbb formában fogalmazza meg. E szerint a vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével - nem szerezhet társasági részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő ilyen cégnél, kivéve ha azt az érintett társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) lehető vé teszi vagy ahhoz a társaság legfőbb szerve hozzájárult. A vezető tisztségviselő és közeli hozzátartozója nem köthet saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha azt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) kifejezetten megengedi.

Felelősség

A vezető tisztségviselők kulcspozíciót töltenek be a cég életében, és ennek megfelelően - mint láthattuk - a törvény igen széles és csak nehezen korlátozható hatáskörrel ruházza fel őket. Ugyanakkor indokolt, hogy fokozott felelősség terhelje őket a tevékenységükkel kapcsolatban. Éppen ezért az új törvény kimondja, hogy a vezető tisztségviselők az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni a társaság ügyvezetését. A jogszabályok, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály), illetve a társasági határozatok, továbbá az ügyvezetési kötelezettségeik vétkes megszegésével a társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.

Ez a felelősségi szabály egyfelől azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége összegszerűen nem korlátozott, függetlenül attól, hogy munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban látja-e el a feladatát, hiszen az idézett rendelkezés szerint mindkét esetben a polgári jogi felelősség szabályait kell alkalmazni. Másfelől megállapítható, hogy bár a felelősség csak "vétkes kötelezettségszegés" esetén terheli a vezető tisztségviselőt (vagyis akkor, ha nem tudja bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható), a törvény azonban olyan magasra helyezi az elvárhatóság szintjét, hogy az már sokkal közelebb áll a vétkességtől független, objektív felelősséghez.

Az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselőknek, illetve a részvénytársaság igazgatósági tagjainak a felelőssége egyetemleges, az utóbbiak közül azonban mentesül, aki a döntésben nem vett részt vagy a határozat ellen szavazott, és ezt a tényt a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül írásban bejelenti a felügyelőbizottságnak.

Amennyiben a vezető tisztségviselő kívülálló harmadik személynek okoz ilyen minőségében kárt, úgy azért kifelé a társaság köteles helytállni, és a kifizetett kártérítést az ismertetett szabályok szerint háríthatja tovább a vezető tisztségviselőre.

Ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a tagok a társaságnak a cégjegyzékből való törlésétől számított egy éven belül érvényesíthetik kárigényeiket a vezető tisztségviselőkkel szemben.

Bata Zoltán
Speciális kárfelelősség A társasági törvény az általános felelősségi szabályon kívül meghatároz néhány speciális kötelezettséget, amelyek megszegése a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét vonhatja maga után. Ezek a következők: 1. Az új társasági törvény egyik legjelentősebb elvi változtatása a társaságok létrejöttének szabályozásánál tapasztalható. Az év közepéig még hatályos régi társasági törvény szerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel - a társasági szerződés megkötésének (az alapszabály elfogadásának) időpontjára visszamenőleg - jön létre, a társaság azonban már a cégbejegyzés megtörténte előtt megkezdheti a tevékenységét. Ezzel szemben az új törvény szerint a társaság a cégbejegyzés napján jön létre, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésétől, illetve közokiratba foglalásától a cégbejegyzésig előtársaságként működhet. A cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat, kivéve amelyhez hatósági engedély szükséges. Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor elutasítják a társaság cégbejegyzési kérelmét, ugyanakkor az előtársaság működése során a vezető tisztségviselők az előtársaság nevében már különböző kötelezettségeket vállaltak. Az ebből eredő tartozásokért elsődlegesen a tagok (részvényesek) kötelesek helytállni. Ha azonban a tagok (részvényesek) felelőssége a társasági formából adódóan korlátozott, és helytállásuk ellenére is kielégítetlen követelések maradnak fenn, úgy azokért a vezető tisztségviselők korlátlan és egyetemleges felelősséggel tartoznak a társaságon kívüli harmadik személyekkel szemben. 2. Az összeférhetetlenségi szabályok megszegése esetén az új törvény szerint a kötelezettségszegéssel okozott kár bekövetkezésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül a társaság kártérítési igénnyel léphet fel a kötelezettségszegő vezető tisztségviselővel szemben. A régi társasági törvény lehetővé teszi a kártérítés érvényesítésén kívül azt is, hogy a társaság követelje a vezető tisztségviselőtől a más számlájára kötött ügyletből eredő haszon kiadását, illetve az abból származó követelés engedményezését. 3. Korlátlan és egyetemleges felelősség terheli a vezető tisztségviselőket a cégbírósági bejelentési kötelezettség késedelméből, elmulasztásából, illetőleg a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából származó károkért.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére